Jácint

Papírbárány, juhászlegény és mesék a Corvinából

2009.05.24. 21:53

Programkereső

Színes forgatag a kaposvári sétálóutcán. Ilyet se látni itt minden nap. A téren már hangolnak a zenészek, s lépten-nyomon festőkbe botlik az ember.

A művészi hangulatot csak a lacikonyhákból áradó illatok és az ajándékárusok portékái zavarják meg, amelyektől kissé elbizonytalanodik az ember: egy vurstliba tévedt talán? Majd ismét feltűnnek a művészek, a falakon mindenhol képek sorakoznak, még a legkisebbeket is az alkotás köti le. Minden kétely elillan, Kaposváron ezen a hétvégén a jelszó: Festők városa.

A múzeum udvara - amely ezúttal a Hancúr-tér nevet viseli - valóságos zsibongóvá alakul. Míg egyik oldalon kézműves asztalok, és memóriajátékok várják a kicsiket, addig a másik térfél a színpadé, és Thália művészetéé. A BáBaKalács Bábszínháznak a fesztivál első napján azonban elég egy talpalatnyi föld is, hogy elénk varázsolják a Szomorú királykisasszony történetét. Az egyszemélyes zenekar már hangol, sorra kerülnek elő a furulyák, dobok, csörgők. Az élőzene mindig örömmel tölt el, habár az anyukák helyében nem ültetném a lábdobhoz a gyerekeket.

A papír színház háttere - éjszaka, zöld domb, rajta vár - Jankovics Marcell népmesevilágát idézi. Csak Szabó Gyula hangja hiányzik, de kárpótol érte Tóth Anita, aki a kezdeti zűrzavart is magabiztosan kezeli. Az apró pódiumon fel-le hajtogatott rajzok adják a díszletet: egyetlen mozdulattal kerülünk a rétről, a paplakba, a palotába, majd ismét egy új helyre. (A rajzok Makhult Gabriella munkáját dicsérik.) Ahogy a figurák mozgékonysága is, minden él és mozog: táncol a bárány, kacsingat a fiatal lány, amikor vele táncol, s keservesen sír a királylány, pedig nincs rá oka.

Mire csaknem az egész falu hozzáragadt az aranyszőrű báránykához, addigra a királyban is megfogant a döntés: annak adja lányát, aki azt végre meg tudja nevettetni. Hírnök viszi a hírt szerte az országba, s talán ez az egyetlen pont, ahol megdöccen az addig egyenletes előadás: a cabrio Trabanton érkező nagybőgős banda sehogyan sem illik a képbe, s gyanítom nem is a gyerekeknek szóló tréfa. A megannyi kérő próbálkozása után természetesen a juhászlegény és báránykája nevettetni meg a királylányt. Hét országra szóló lakodalmat csapnak, s pár év múlva legkisebb gyermeküket juhászlegénynek adják. Az előadásban minden mozdulatot zene kísér, s végül a lábdobbal kapcsolatos sejtésem beigazolódik: két közel ülő lurkó könnyekben tör ki.

A hangulatfesztivál második napján a Maszk Bábszínpad hivatott szórakoztatni a gyerekeket. Kis történelmi felvezető után, az óriás Corvinából előkerül Visegrád, a királyi palota, sőt, olykor még Kolozsvár is. A kellékek használatát minimálisra csökkentik, a festett hátterek pedig inkább csak jelzésértékűek, segítenek eligazodni a kicsiknek. Az első előadásban - Mátyás király bolondos bolondja - megismerjük Tóbiást, a maskarást, aki visszahozza a Mátyás címeréről elszökött hollót. Ám a gyűrű eltűnt a csőréből. Tóbiás a király szolgálatába áll, együtt indulnak megkeresni az elveszett családi ékszert. S ahogy az lenni szokott, végül a bolond tanítja jóságra és józanságra gazdáját.

A nagyméretű marionett figurákat szakavatott bábosok mozgatják, hangjukkal, mimikájukkal sikerül önálló jellemmel felruházniuk a bábokat. Így lesz a fiatal Mátyásból naiv király, az udvarmesterből gonosz cselszövő, Tóbiásból pedig bölcs bolond. A Maszkosok által hozott történetekben előbb a zsugori bíróval, majd a méregkeverő udvarmesterrel kell felvennie a harcot Mátyásnak és bolondjának. S a végén persze mindig ott az erkölcsi tanulság is, ami néha már-már túl direkt, de a gyerekek szemmel láthatóan élvezik. Az előadást rendre dalbetétek tarkítják. A szövegek egyszerűek, dallamosak, a hangok kellemesek, s ez pont elég. Hogy hol volt a gyűrű? Hát a trónszék alatt.

A társulat késő délutáni produkciójában már kedves ismerősként köszöntjük Mátyást és Tóbiást. Néhány kisgyerek lelkesen magyarázza szomszédjának, hogy ő bizony már látta azt a nagyorrú figurát. Pázmán lovag története Arany János tollábul és históriája egy rendkívüli bajusznak - hirdeti a cím. Az előadás ezúttal keretjátékkal indul. A két színész bábok nélkül is megmutathatja, hogy mit tud, s természetesen nem vallanak kudarcot. Fogfájós kódexmásoló és csalfa szakácsné perlekedik egymással. Mindegyik mást akar: a szakácsné a kódexmásolót, a másoló pedig mindazt a finomságot, ami a szakácsné keze alól kikerül. Jellemző...

Végül előkerül Tóbiás is, aki Szücs György történetével szórakoztatja a királyt. Szegény embernek mindene megvan, egy karnyújtásnyira van az áhított bíró is szék is, csak egy dolog hibádzik: Szűcs Györgynek bizony nem nőtt bajsza. Mindenféle kencékkel próbálkozott, míg nem egy szép nap, cigány „csodadoktor" kereste fel. A história végén persze se bajusz, se pénz, csak a hiszékeny gazda szégyene.

Kisvártatva feltűnik Pázmán lovag is, aki a feleségét megcsókoló udvari ifjún akar bosszút állni. S ki is lehetne más ez az ifjú, mint maga Mátyás. Inkább vicces, mintsem komoly párbajjelent, de a kicsiknek olyannyira tetszik, hogy csaknem felmásznak a színpadra. A végén persze minden turpisság kiderül, s jutalommal távozik a vitéz. A kódexmásoló és szakácsné története is lezárul, egy fog lesz az ára a finom falatoknak.

Nem annyira pergő, de szépen felépített előadás, szerethető figurákkal. Bábos és játéka szinte egyé válik. Könnyed délutáni móka, ami szülő és gyermeke számára egyaránt szórakoztató. Mindenki megtalálja benne a maga számítását. A végén színésznek és bábnak egyaránt megérdemelten szól a taps.

(Festők városa, Kaposvár)