Menyhért, Mirjam

Cseh krumpli

2009.05.25. 00:00

Programkereső

A Bramborry szó cseh nyelven krumplit jelent. A Theater de Spiegel és a Theatre de la Guimbarde közös produkciójának ez először csak a munkacíme volt, ám az együttes, bár a darabnak nincs köze a burgonyához, munka közben úgy döntött, megtartja ezt az elnevezést. Az előadás célja az, hogy a gyerekek már az óvodáskor előtt megismerkedjenek a színházzal és a zenével.
Bramborry
Bramborry

Az antwerpeni Theater De Spiegel repertoárján jelenleg négy előadás szerepel: egy családi, egy felnőtteknek szóló és két olyan, amit a háromévesnél kisebbeknek szánnak. Az állandó játszóhellyel nem rendelkező társulat vezetője, Karel Van Ransbeeck édesapjától vette át a stafétát, aki 1965-ben alapította meg a gyerekeknek és szülőknek szánt produkciókra szakosodott bábszínházat, a Familientheater De Spiegelt. A jelenlegi művészeti igazgató a családi örökséget „megzenésítette", azaz közös munkára invitálta a flamand színházakban otthonosan mozgó Stefan Wellens zeneszerző-brácsást. A végeredményben a zene, a báb, a képzőművészet, a hang, a tárgy és a kép új nyelvet hoz létre, amelyben egyedülálló harmónia uralkodik.

A koprodukcióban létrehozott Bramborry másik résztvevője a charleroi-i Theatre de la Guimbarde. A társulat 1973-ban azzal a céllal alakult meg, hogy a színház világát közelebb hozza a gyerekekhez, akik nem csak nézői, hanem maguk is szereplői lesznek az egyes előadásoknak. Ezek a darabok abban is segítenek, hogy a kisgyerekek jobban megértsék az őket körülvevő társadalmat, amiben élnek.

A színen három szaxofonos játssza Adrian Lenski muzsikáját, közben építenek, keresgélnek, lebontanak, majd újra építenek, a közönség legmozgékonyabbjai, azaz az 1-3 éves gyerekek pedig velük együtt indulhatnak felfedező útra. Az előadás különlegessége az a közvetlen hozzáállás, amivel a zenészek a kicsik felé fordulnak - a hangszereket meg lehet érinteni, keresgélhetik, honnan jön a hang, megérezhetik a rezgéseket, közvetlen közelről hallgathatják a zenét, egyáltalán: átélhetik a játékot. A 35 perces előadás zenéje sok kis motívumból alakul egységes hangzásélménnyé - pontosan úgy, ahogyan a káoszból rend lesz, ahogyan a kócos hajból kifésüljük a gubancokat, vagy ahogyan a tétova lépések tánccá alakulnak.

Nagy gondolkodók írtak arról, hogy a zene korosztálytól függetlenül gazdagítja a hallgatókat, sőt, az elméletet a kutatási eredmények a gyakorlatban is igazolják: a gyermekkorban átélt zenei élmények fejlesztik az érzelmi intelligenciát és érzékenységet, amennyiben pedig ez az élmény rendszeres, úgy később a zenei nevelés szempontjából is nagyon fontos készségek fejlődnek ki a kisgyerekekben. Könnyebben tanulnak meg bármilyen, a zenével kapcsolatos tevékenységet, így az olyan, iskolás korban szerepet játszó technikai jellegű dolgokat, mint a kottaolvasás és a szolmizálás, de ami még ennél is fontosabb, a zenei hallásuk pontosabb lesz, intonációs képességeik nagymértékben finomodnak.

Elég, ha csak arra gondolunk, milyen volt gyerekkorunkban betéve tudni Weöres Sándor, Kányádi Sándor, Tamkó Sirató Károly verseit - sokszor anélkül recitáltuk a dallamos sorokat, hogy egyes szavak jelentésével tisztában lettünk volna. Ezek a versek azután annál nagyobb meglepetést okoztak később, amikor felnőttként hirtelen megvilágosodik „nagyoknak" szóló mondanivalójuk. A ráismerés élménye a zenében sem működik másképp, az egyszerű vagy egyszerűnek tűnő dallamok hatása hosszú távú.

Egyes kutatások - és ősi kínai hiedelmek - szerint nem csupán a csecsemő- és kisgyermekkori élmények számítanak, de már az anyaméhben eltöltött kilenc hónap alatti hangi- és egyéb tapasztalatok is szerepet játszhatnak a személyiség későbbi alakulásában. Ami azonban biztos, hogy életünk első három éve alatt szinte többet tanulunk, mint azután egész életünkben. A korral járó kíváncsiságot pedig a Theater de Spiegel és a Theatre de la Guimbarde együttműködésében létrehozott interaktív előadás a legmesszebb menőkig kielégíti.

De nemcsak a zenei képességek fejlődnek az alatt a rövid idő alatt, amíg a darab tart - a három szaxofonos ugyanis a Květa Pacovská mesekönyv-illusztrációi nyomán Raf Cammaer által megvalósított, egyszerű formájú és színű, és sokféle színpadi felhasználásra alkalmas figurákból alkotott díszletelemek között játszik. A klasszikus gyerekjátékoktól kezdve -ilyen korban ha bújócskázni még nem is nagyon, de „kukucsolni" annál inkább lehet - a bonyolultabb játékokig bármi megtörténhet az előadás második, interaktív felében. A díszletelemek és -alakok arra is jók, hogy a hangszeres játékosokat más bőrbe bújtassák - az egyik percben még egy ember játszik a szopránszaxofonon, a következő pillanatban már egy másik, saját névvel bíró papírfigura teszi ugyanezt. A kicsiknek azonban nincs mitől megijedniük, hiszen szüleikkel együtt, édesanyjuk ölében ringatózva, így az általuk ismert legnagyobb biztonságban és nyugalomban nézhetik végig az előadást, válhatnak részeivé a játéknak.

Az előadás után pedig a csetlő-botló gyereksereget a szülőkkel együtt a Ludwig Múzeum várja kreatív múzeumpedagógiai foglalkozásra. Ennek keretében az előadás tárgyához kapcsolódóan olyan közös játékra adnak lehetőséget, amelyben a múzeumban található, a témához illeszthető műtárgy felhasználásával, bemutatásával együtt aktív alkotó mozzanatok is megjelennek.

MINIMATINÉ

2009. május 30. 10:00, 11:30, 13:00
Üvegterem, Kék terem
Bramborry – A Theater De Spiegel és a Théâtre de la Guimbarde (Belgium) vendégjátéka

Ötlet: Karel Van Ransbeeck
Zene: Adrian Lenski
Látvány: Kveta Pacovská, Raf Cammaer
Rend.: Martin Staes-Polet