Sámuel, Hajna

Bohém lelkű muzsikusok

2010.03.15. 17:16

Programkereső

Lukácsházi Győző a BA-LU Euforikusok, a BonBon Matinék, és számos sikeres zenés-mesés beavató műsor kitalálója. A népszerű műsorvezetővé lett egykori tubással szinte mindenhol találkozhatunk.

Lukácsházi Győző
Lukácsházi Győző

- Zenés zenejátékuk bevezetőjében ezt írja: "Tuba Tóbiás a zenekar legnagyobb és legmagányosabb tagja. Szeretne ő is igazi dallamot játszani úgy, mint a többi társa a zenekarban. De neki mindig csak az 'um-pa, um-pa' marad. Hiába próbál kitörni ebből a helyzetből, a karmester és a többi hangszer kineveti." Saját élményeit dolgozta fel?

- Bizonyos fokig igen. Annak idején csellistaként kezdtem, de mikor már elég nagyra nőttem, úgy 13-14 éves korom körül, belépett a tuba az életembe. Bizony sokszor megkacagtak az utcán, hogy mi az, amit cipelek: csak nem nagy trombita? Akkor határoztam el, hogy ha egyszer nagy leszek, megpróbálok egy kis népszerűséget kelteni neki. És lám, eltelt néhány évtized, és Balogh Sándor barátommal - aki civilben a Fesztiválzenekar basszusharsonása - elkészítettük a Tuba Tóbiás című darabot. Igaz, a műsor igazi célja az, hogy a tuba sztoriján keresztül a szimfonikus zenekar összes hangszerét bemutassa a gyerekeknek. A BA-LU Euforikusok nem csak rézfúvósokból álló együttes, sőt, több vonós játszik benne, mint rezes, és a szimfonikus zenekar minden hangszere képviselteti magát. A Tuba Tóbiás óta született több új zenés mesejátékunk is, A brémai rézfúvósok, a Három kismalac, a Kacor király és az Eufórikus utazás.

- A BA-LU Euforikusok tagjai fővárosi nagy szimfonikus zenekarok tagjai. Könnyen meg tudja nyerni őket, hogy csatlakozzanak az együtteshez? Hiszen nem a megszokott frakkos koncerttermi fellépésekről van szó, hanem olykor bizony "bohóckodniuk" kell a színpadon...

- Soha senkit nem kellett külön arra kérni, hogy látsszék egy kicsit vidámabbnak. Egész egyszerűen bohém lelkek ezek a muzsikusok - velünk együtt. Rengeteget tudunk kacagni egy koncert előtt, alatt, a próbák során, és legtöbbször a közönségre is átragad a jóízű nevetés, a jó hangulat. Ha valaki odajön gratulálni, vagy méltatja az előadást, gyakran így reagál: „...és láttam, hogy a zenészek milyen jól érzik magukat!" Hát persze, hogy jól érzik magukat, mert az egész produkciót azért hoztuk össze, hogy mi magunk is jól szórakozzunk. És persze hogy a gyerekek jól szórakozzanak.

- Az utóbbi években más rézfúvós együttesek is rendszeresen adnak hasonló műsort. Eltart a magyar piac több ilyen profilú együttest?

- Nem hogy több együttest sem tart el, hanem egyet sem. Ettől függetlenül a Brass in the 5 együttes Brass Cirkusz előadását magam is nagyon kedvelem, olyannyira, hogy ha lehetőségem van, hívom is őket a BonBon Matinékra. Jó pár helyen szervezek ezzel a címmel bérleti előadásokat, és ezekben felléptetek vonós, fafúvós- és népzenei együtteseket is, hogy a sorozatot végignéző gyerekek minél teljesebb képet kaphassanak a hangszerekről.

- A Haydn-év során futott a Millenárison a Csoki-koncertek sorozat, ami folytatódik az idei Erkel-Mahler-évben is. Hogyan lehet a gyerekekhez közel hozni a számukra első pillantásra idegen bécsi klasszikus, illetve romantikus életműveket?

- Ha az ember nagyon akarja, márpedig én akarom, akkor meg lehet találni azokat a pontokat, amelyekkel le lehet kötni a gyerekek figyelmét. A Haydn-év során sikerült a hangszerekre, Fertődre, a rokokó hangulatra vagy épp a parókára felhívnom a gyerekek figyelmét. Mód volt a gyerekeket rajzoltatni is, és persze a helyes válaszokat finomságokkal jutalmaztuk. A romantika korának ismertetését sem zenetörténeti fejtegetésként kell elképzelni. Mindig a hangszer, vagy a zeneszerző, vagy a korszak érdekességei felől közelítek. Gondoljunk bele: Erkel Ferenc korában cigányzenekarok játszottak a csárdákban, a szalonokban, de nem csak nótákat játszottak, hanem a Bánk bán részleteiig mindent. Az Erkel-operák részleteit cimbalommal, prímással, kontrával, tárogatóval játsszák ma is az Állami Népi Együttes tagjai. De lesznek táncosok is, hogy a verbunkost, a csárdást, palotást meg tudjuk mutatni.

- Honnan meríti műsorvezetési ötleteit, stratégiáit? Figyelemmel követ más matinéműsorokat?

- Soha nem figyeltem célirányosan másokat, mert mindig bennem volt ez a közlési vágy. Zeneakadémistaként rendszeresen léptünk fel a rézfúvós együttesemmel, és már akkor is úgy alakult, hogy én beszéltem. Aztán ez elkezdett épülgetni, és éreztem magamban, hogy igen, van mit mondanom, és megtalálom a hangot. Talán ez a legfontosabb. Bemegyek a nézőtérre, meglátom, kikkel állok szemben, és az ember mindig egy kicsit máshogy csinálja. A lényeg az, hogy aki ott ül a nézőtéren, úgy érezze, hogy hozzá szólnak.