Nándor

Új elképzeléshez új szöveg kell

2010.03.29. 17:36

Programkereső

Dobák Lívia már ismert színházi dramaturg volt, mikor egy "majdnem véletlennek" köszönhetően kapcsolatba került a bábbal is. 1993-ban a Budapest Bábszínházban kapott dramaturgi állást, s bár addig főként prózai színházakban érezte otthon magát, a kezdeti tapogatózások óta mindkét színházi műfajban dolgozik.

Dobák Lívia
Dobák Lívia

- Felnőttprodukciók munkatársából gyerekszínházra váltani: ez nem jelentett mások szerint szakmai visszalépést?

- Manapság már nem szokatlan, hogy egy színházi ember "kétlaki": dolgozik élő- és bábszínházban egyaránt. Főállásom a bábszínházhoz köt, ahol gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt játszunk, de az "élőszínházzal" is folyamatos a munkakapcsolatom. Kortárs drámával és színházi szöveggel foglalkozom, talán ennek köszönhető, hogy gondolnak rám a „nagyszínházak", nem érzem magam elhanyagoltnak. Jászai-díjam van, 1993-ban nyertem el az Ibusárral az Országos Színházi Találkozó legjobb dramaturgnak járó díját is. A bábos közeg kezdetben inkább idegen volt, de szerencsére az újabb generációkkal megtaláltam a közös hangot. Kiemelkedő szakmai élmény volt például Kovács Géza rendezővel együtt dolgozni. Tőle tanultam meg egy bizonyos fajta bábos gondolkodásmódot, és az ő munkái tették számomra érdekessé, és valódi értékké a bábos műfajt. Például: hogyan lehet kiválogatni mindazt, ami nem didaktikus a színpadon, de egy gyerek számára mégis meghatározó élménnyé válhat.

- A párhuzamos munkák során nem nehéz a gyerek-báb dramaturgiáról átállni egy felnőtteknek szóló darabra? 

- A gyerekelőadások dramaturgiájával kezdőként már találkoztam: elsősorban arra kell ügyelni, hogy a nézők korához igazodjunk. A legkisebbeknek mindennél fontosabb, hogy a jó-rossz ellentétpárok jelen legyenek. Nyilván a hat év alattiak egyszerűbb történeteket tudnak csak befogadni, de az idősebbeknél bonyolultabbal is próbálkozhatunk, fel lehet sorakoztatni összetettebb szereplőket is, sőt módjával még nem túl elvont elméleti problémákat is belecsempészhetünk az előadásokba. A gyerekek jobban asszociálnak egy-egy momentumra, mint a felnőttek. Jobban megértenek egy helyzetet, mert játékosabb képzelettel közelítenek hozzá. Ebből következik, hogy jobban is igénylik a játékosságot: egy gyerekelőadásnak fantáziadúsnak és képileg is erősnek kell lennie. A bábdramaturgia törvényszerűségeit, lehetőségeit még ma is tanulom, most éppen egy felnőtteknek szóló Morgenstern-esten dolgozunk.

- Meg lehet tanulni a bábos dramaturgiát? Van ilyen tantárgyuk a dramaturgoknak?

- Amikor mi tanultunk, a báb még nagyon háttérbe volt szorítva. Részben ma is így van, de a műfaji határok elmosódásával jobb lett a helyzet. A bábszínház stilizáltsága miatt általában különbözik a prózaitól, de dramaturgiában a képzőművészeti és zenei meghatározottságon mostanában túljutva a haza bábszínház közelít ahhoz, amiből a prózai színházak már továbblépni készülnek. Nálunk a bábjátszás mintái a vásári bábjátékok, és a hajdani Állami Bábszínház főként zenei dramaturgiára épülő, többnyire szöveg nélküli előadásai voltak. Az új bábrendező-generáció ezeken továbblépve halad abba az irányba, ahonnan a prózai színházak már menekülnek, de amit a báb nálunk még nem járt be: klasszikus dramaturgia alapján, korszerű elemekből építeni fel a darabokat. És jön a következő bábos dramaturg generáció is, akik már tanultak-tanulnak bábdramaturgiát. Most fogok éppen beugrani egy kolléga helyett órát tartani a báb és a prózai színház dramaturgiája közti különbségekről.

- És mik a különbségek?

- A bábelőadást elsősorban a tér határozza meg, képzőművészeti ihletettségű, a szöveg legtöbbször csak a zene után következik. Egy bábjelenetet nem vezethet kizárólag szövegdramaturgia, mert akkor elhal. Csak minimális információk hangozhatnak el, amiket alá kell rendelni a képnek és a játéknak. Vannak olyan bábos szövegek, amelyek olvasva nem is igazán követhetőek, csupán színpadra állítva tudnak megnyilvánulni. Ennek ellenére szükség van kortárs bábszínházi szövegekre, hiszen egy régebbi szövegkönyv nem biztos, hogy megállja a helyét egy új képzőművészeti koncepcióban, másik bábos térben. Elölről kell kezdeni mindent, újra fel kell fejteni a mesét, és az új elképzelésekhez új szöveget kell alkotni.

- Hogyan születnek ma kortárs bábos és gyerekdarabok?

- Amikor Veres András rendezővel dolgoztunk a Mackó és az állatok előadásán, megkerestük Vörös István írót, hogy ültesse át az eredeti német mesét. Általában tehát felkérünk egy írót, aki azonban nem önálló drámaként írja meg a szöveget, hanem az előadás elképzeléseit szolgálja. A rendező, tervező, író és dramaturg közösen hoz létre egy dramaturgiai vázat, amely alapján az író elkészül a darabbal. Azután inspirációt jelent a Weöres Sándor Pályázat, ahol egyénileg vagy bábszínházzal együtt lehet pályázni darabírásra. Azért nem szoktunk kérni kész mesedarabokat, mert gyakran nem lehet bábszínházzá visszafejteni őket, a közös munka vált be leginkább, és ha végignézzük az elmúlt tíz évet, elég illusztris a névsorunk: Háy János, Garaczi László, Király Levente, Tasnádi István, Varró Dániel, Vörös István, hogy csak néhányat említszek azok közül, akik itt dolgoztak. Különben ma már a legtöbb gyerekelőadásunk mai témához nyúl, köszönhetően annak is, hogy a klasszikus mesékből is új átiratok születnek. Ha például a Kuthy Ági rendezte Csipkerózsát Lackfi János írja újra, elképzelhetetlen, hogy bár meg kell őriznie az alapmotívumokat, de ne hangszerelje sok helyen egészen maira a mesét.