Hedvig

Az együttlét értéke

2010.04.02. 00:00

Programkereső

1991 óta a Marczibányi Téri Művelődési Központban rendezik meg a Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Találkozó fővárosi bemutatóit.

Szakall Judit
Szakall Judit

A felmenő rendszerű rendezvénysorozat főszervezője a Magyar Drámapedagógiai Társaság. Szakall Judit majd' két évtizede töretlenül ápolja, gondozza a fesztivált. Neki és munkatársainak köszönhető, hogy ma már évente három-négyszáz csoportban mintegy négy-ötezer színjátszó gyermek vesz részt a találkozón.

- Egy kerületi művelődési központ miért vállalkozik arra, hogy gyermekszínjátszó találkozót rendezzen?

- A hetvenes-nyolcvanas évektől kezdték a gyerekszínjátszásban dolgozó pedagógusok a drámapedagógiai módszereket alkalmazni, azaz nem a produkcióra, hanem az ahhoz vezető útra, a gyerekek személyiségének fejlődésére helyezték a hangsúlyt. A rendszerváltás után a Magyar Drámapedagógiai Társaság hívta életre a gyerekszínjátszó fesztivált, a fővárosi partner pedig a Marczibányi Téri Művelődési Központ lett, mivel különösen fontosnak éreztük a gyermekek színházzal, drámával történő nevelését. A Társasággal együttműködve drámapedagógiai és gyermekszínjátszó tanfolyamokat, szakmai műhelyeket tartunk, saját szakmai kiadványaink vannak, kétévente megrendezzük az Országos Gyerekszínházi Szemlét, de otthont adunk a két legjelentősebb színházi nevelési csoportnak, a Kerekasztalnak és a Kávának, hazai és nemzetközi drámapedagógiai rendezvényeknek. És ezek nem csupán egy-egy eseményt jelentenek a művelődési ház életében, hanem meghatározzák mindennapjainkat. A ház szerencsére megfelelő esztétikai környezetet és korszerű színháztechnikát tud biztosítani a programokhoz, ám ami ugyanilyen lényeges, az a munkatársak meggyőződése, elkötelezettsége.

- Hiába azonban az elhivatottság, ha nincs stabil anyagi háttér. Hogyan sikerül ezt évről évre előteremteni?

Kiemelten támogatja erőfeszítéseinket a II. kerületi önkormányzat, és segítenek azok a fórumok, ahová rendszeresen pályázunk. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium, a Nemzeti Kulturális Alap, a Fővárosi Önkormányzat is elismeri a gyerekszínjátszás hasznát és fontosságát. Szakmai elismerésnek tekintjük, hogy a kuratóriumok tudják, hogy minőséget támogatnak. Mellettük Debrecen városának nagyvonalúságát kell mindenképp megemlítenem, mert a páros években a Marczibányi Téri Művelődési Központ, páratlan években Debrecen városa látja vendégül az országos fesztivált, akkor "csupán" a budapesti előadásoknak adunk helyet.

- Megfigyelhetők a gyerekszínjátszásban trendek?

- A gyerekszínjátszás az egyik leggazdagabb műfaj: a táncszínház, a szerkesztett műsor, a mesejáték, a mozgásszínház, az életjáték, a népi játékon alapuló színjáték mind megjelenik. Van év, hogy több János vitézt látunk, máskor A fülemile népszerű, de Lázár Ervin meséit és a Lúdas Matyit is gyakran választják alapanyagként. A kamaszok már igénylik, hogy a korosztályukat foglalkoztató kérdésekről essék szó, így míg a kicsiknél inkább a meseadaptáció vagy a verses műsor jellemző, a felső tagozatosoknál több az úgynevezett életjáték, ami a gyerekek hétköznapjaiból, saját élményeiből építkezik, és problémákat dolgoz fel a színház nyelvén.

- Mi a zsűri szerepe a gyermekszínjátszó találkozókon? Mire figyelnek, és kit értékelnek?

- A zsűriben olyan pedagógiai vénájú színházi szakemberek ülnek, mint Gabnai Katalin, Perényi Balázs, Regős János, Sándor L. István vagy Kaposi László, aki egyben a Magyar Drámapedagógiai Társaság elnöke. Ők és a többi kiváló gyermekszínjátszó szakember, akik a szakmai beszélgetéseket vezetik, elsősorban arra figyelnek, mennyire a csoporté az előadás, mennyire tudnak a játszók azonosulni a szereppel, a feldolgozott problémával. Fontos, hogy a gyerekek a szereplést sikerként éljék meg. Ez ugyanis egy ünnep, és nem verseny. Az együttlét, az élmény öröme, a találkozás a fontos. A felkészítő pedagógusok igencsak áldozatos munkát végeznek, legtöbbször megbecsülés nélkül. Egyszerre dramaturgok, rendezők, díszlet- és jelmeztervezők, sőt sokszor kivitelezők is. Pénzt szereznek az utazásra, szervezik a díszlet és a kellékek szállítását, jelmezt varrnak, magnót kezelnek, és persze közben minden körülmények között a gyerekre figyelnek.  A drámapedagógia és a gyerekszínjátszás nevelési módszerként azért fontos, mert felszabadít. Ha a gyerekek belebújhatnak más bőrébe, a problémáikról könnyebben tudnak beszélni, az élmény pedig gazdagít. Megtanulják, milyen közösségben lenni, egymással dolgozni, hogyan kell kommunikálni, fejlődnek az empatikus készségeik, a játék tehát ily módon beépül a személyiségükbe. Érkezzenek bármilyen háttérrel a gyerekek, a legkisebb faluból vagy a legjobban felszerelt iskolából, legyenek sérültek vagy egészségesek, ha nem végrehajtani vagy teljesíteni akarnak, hanem boldogan és felszabadultan játszanak, ha az előadáson érezni, hogy mögötte értékes műhelymunka van, akkor a csoportvezető jó munkát végzett. A zsűri pedig ezt, a felszabadult, örömteli játékot díjazza.