Orsolya

Mórocz Adrienn: "Most az álmaim válnak valóra"

2010.11.25. 14:13

Programkereső

Mórocz Adrienn-nel az utóbbi pár hét alatt sokat fordult a világ. A Színművészeti Egyetem harmadéves bábszínész szakos hallgatója bemutatkozott Pöttyös Panni szerepében, és megjelent egy CD is, amelyen Tallér Zsófia és Marék Veronika Boribon-dalait énekli.

- Mi változott meg a leginkább?

- Az, hogy a feketére festett falú Rákóczi úti termek helyett színházakban próbáltam és nem az osztálytársaimmal dolgoztam. Nehéz lesz egy kicsit visszamenni, de szerencse, hogy az osztályomban nagyon jó emberek vannak, és szerintem nagyon egymásra hangolódtunk. Számomra fontos volt, hogyan reagálnak a Pöttyös Pannira. A legtöbben már megnézték, és tetszett nekik, nem „szedtek szét", ennek pedig nagyon örültem.

Mórocz Adrienn
Mórocz Adrienn

- Hogyan kerültél be ezekbe a produkciókba?

- Mindkettő a véletlennek köszönhető. A Boribonhoz sokáig kereste Tallér Zsófia és Marék Veronika a megfelelő embert. Zsófi tanít az egyetemen, és odaadta Bagó Gizella énektanárnőnek azt a néhány számot CD-n, ami már kész volt. Többek között én is megkaptam, aztán tartottak egy meghallgatást, ahol Zsófi kisfia is benn ült, és az ő véleménye sokat számított. Annyi előnyöm volt, hogy anyukám óvodájában kipróbáltam a gyerekekkel, több csoportnak is elénekeltem a dalokat. A Pöttyös Panniban eredetileg a kedvesem szerepelt volna, de épp nem ért rá. Viszont megkérdezte tőle Bozsik Yvette, nem tud-e esetleg valakit Panni szerepére, aki tud táncolni és ért a gyerekekhez. Ő azt válaszolta, "véletlenül" tud valakit, aki Pécsett végzett a táncművészeti középiskolában. Majd eljött Yvette megnézni az egyik vizsgánkat és mellettem döntött.

- De hogyan lesz a táncból báb?

- Maximalista vagyok és úgy éreztem, nem lennék tökéletes táncos. Négy évig színész szakra jelentkeztem, sikertelenül. Aztán az utolsó pillanatban átírtam bábra a szak nevét. Míg készültem, annyi feszültség volt bennem abból adódóan, hogy mi lesz, ha ekkor sem vesznek fel, hogy elkezdtem otthon csinálni egy bábot. Eközben rájöttem, mennyire izgalmas átlényegíteni ezt a holt anyagot. Az is számított, hogy a tánc és az ének mellé még szerettem volna valamit, a báb révén jött a képzőművészet. És a gyerekek nagyon közel állnak hozzám, a bábbal pedig még közelebb lehet hozzájuk kerülni. Azt hiszem, a báb itthon még eléggé felfedezetlen, szinte csak a gyerekszínházat kapcsolják hozzá, külföldön azonban egészen más, izgalmas utakat járnak.

- Milyen volt a Pöttyös Panni próbafolyamata?

- Fantasztikus! De tényleg! Vidám, energikus, még annak ellenére is, hogy nem voltunk sokáig együtt, mert mindenki többfelé dolgozott. Én a Budapest Bábszínház, a Bárka és a Thália között ingáztam. A legfelszabadultabb, a legnyugodtabb munka a Pöttyös Panni volt, és úgy érzem, ez látszik kívülről is.

- Mennyire ismerted Szepes Mária történeteit?

- Nem nagyon, mert valami miatt nekem kimaradtak. Egyet olvastam, azt, amivel kezdődik az előadás és a sorozat is, azt, amikor kijönnek a pöttyei. Most azonban pótoltam a lemaradást.

- Nekem viszont nagy kedvencem volt, és emlékeim szerint az osztályból csak a lányokat érdekelték ezek a történetek. Ez az előadás viszont a fiúknak is izgalmas.

- Lehet, hogy azért, mert Yvette-nek kisfia van, aki most elsős... Vannak szuperhősös játékok, a szereplő fiúk akrobatikus mozgása is biztosan számít. Bevallom, azt irigykedve figyeltem, hogy a nézőtéren hallhatóan minden lány szerelmes lesz Kockás Petibe és minden fiú az ő bőrébe akar bújni! De szerencsére a felnőttek is mennek a történettel.

- Izgultál a premier előtt?

- Nem. Voltak előtte nyilvános főpróbák, ott azért tapasztaltuk, milyen azonnali reakciókat kaphatunk, és a próbák miatt is biztosnak éreztem magam. Egyedül az tűnt furcsának, hogy reggel felkelek, és máris ott bemutató, nem várok estig.

- A Boribon ugyanolyan többgenerációs élmény vagy esemény, mint a Pöttyös Panni.

- Igen, és az nagyon jó, hogy Marék Veronika, Tallér Zsófi és én mind beletesszük a magunk külön-külön világát, a végeredmény azonban mégis összefelé tart. Bár az az igazság, hogy ezekből a mesékből is volt pótolnivalóm.

- A stúdióban hogyan folyt a munka?

- Zsófival nagyon jól kommunikáltunk. A hangomat persze furcsa volt visszahallani, megszokni, de két felvételt készítettünk mindenből, ebből egy amolyan biztonsági tartalék. Gyorsan dolgoztunk, meglepően gyorsan.

- Lehet, hogy a négy felvételit kellett kiböjtölnöd, hogy ennyire egyenesen menjen minden?

- Ha most bemennék felvételizni, most is ugyanolyan rossz lennék. Nagyon izgulok azokban a helyzetekben, amikor öt perc alatt kell megmutatnom, bebizonyítanom, hogy jó vagyok. A bábos felvételi első két fordulójában erről a félelemről elvonta a figyelmem az, hogy egy másik dologba, egy tárgyba kellett áttenni az érzéseimet. Ez kinyitott új világokat bennem és felszabadított. A harmadik rostán pedig olyanokkal találkoztunk, Ellinger Edinával és Schneider Jankóval, akik ide jártak, ismerték ezt a feszültséget és oldották a szorongást.

- Itt a karácsonyi Diótörő-szezon, a Bárkán, a CD-nél és az előadásban viszont nincs báb. Nem hiányzik?

- A Pöttyös Panniban egy kevés tárgyanimáció azért van, a Boribonhoz pedig most készül a mackóbáb. Az fontos, hogy szép legyen, hogy jól lehessen mozgatni, ugyanakkor szeretném, ha látszódna rajta, hogy ez "készítve van" - csak még nem tudom pontosan megfogalmazni, mi módon. A koncerteken nagyon szeretném megmutatni azt, amit tudok: énekelni, táncolni, bábozni. Mindent rám bíztak, ami izgalmas, de nehéz feladat. Sokáig gondolkodtam, aztán rájöttem, hogy azt kell csinálni, amiben jól érzem magam. Például a kedvenc virágos kertésznadrágomat fogom felvenni. És amíg nincs kész a báb, addig a Veronikától kapott kismackót viszem magammal. Nem nagyon vagyok kabalás, de ahogy egyre több helyre viszem, úgy barátkozunk egyre jobban, és kezdem felfedezni, mi mindent tud.

- Januárban lesz két Boribon-koncert a Müpában. Előtte is kipróbálod magad az oviban?

- Mindenképp. Úgy vágyom rá, hogy ezeket a dalokat szeressék! Szerintem elég, ha csak meghallják a zenét, mert nagyok finom, nagyon lágy, nagyon énekelhető, a szöveg pedig arról szól, ami akár már az egész kicsiket is leköti. Nemrég otthon voltam és betettem azt a kazettát, amin kétévesen Halász Judit- meg Kaláka-dalokat énekelek, a végén pedig azt mondom anyuéknak: "Tapszoljatok!" Miközben hallgattam, azt éreztem, most az álmaim válnak valóra.