István, Vajk

Ellinger Edina, a karakter

2011.03.28. 08:13

Programkereső

Elfogult vagyok vele szemben, ezt gyorsan szögezzük le: Ellinger Edinát nagyon szeretem nézni a színpadon, mert iszonyú mennyiségű, szinte pimaszul sok energia árad belőle. A Budapest Bábszínház színésznője ebben az évadban azonban már nem sokáig látható, mert ismét anyai örömök elé néz.

Ellinger Edina
Ellinger Edina

- Obligát a kérdés: hogyan lettél bábszínész?

- Én is próbálkoztam színész szakkal, és természetesen nem sikerült.

- Miért természetesen?

- Azt gondolom, más úton jártam, mint amit szeretnek a felvételiken. Volt egy drámatanárnőm, akit nagyon kedveltem, de nem hiszem, hogy arra készített fel, ami megfelel a színművészetis elvárásoknak. Most már egészen jól képben vagyok ezekkel, mert én is felvételiztetek. A természetesség és a valamilyenség a fontos. Nem baj, ha van beszédhibád, mert az korrigálható, de a manírok, a kitaláltság, a nagyon megmunkáltság nem előny. Én viszont tele voltam ilyenekkel, ráadásul nagyon akartam, én pedig ha valamit görcsösen el akarok érni, soha nem szokott sikerülni. Utólag ezért mondom rá, hogy természetesen nem sikerült. A szüléssel különben lemegy az emberről minden görcs. Sokan mondták akkor, amikor Lili születése után visszajöttem játszani, hogy mennyire oldott vagyok, mennyire könnyedén veszem a dolgokat. Ezt tudatosan persze nem érzi az ember, az azonban igaz, hogy valami átkattan az ember, különösen egy nő agyában.

- És amikor nem sikerült a felvételi, 18 évesen, miért döntöttél a báb mellett?

- Próbálkoztam több stúdióval, és egyik sem sikerült, valószínűleg a már említett megcsináltság miatt. A Kolibri hirdetését is megtaláltam, ahol színész-bábszínész szakot hirdettek. A színész keltette fel az érdeklődésemet, de egy pillanatig nem zavart, hogy ott van mellette a bábszínész is. Inkább érdekesnek tartottam. Amikor ott felvételiztem, Novák Jánosék előtt, rögtön kaptam bábot a kezembe. Szerintem ez volt az én szerencsém. Elmúltak az előre kitalált jelenetek, valamit egészen magamból kellett adnom, és látták, hogy jól működik a báb a kezemen, mert az elsőre kiderül, tudsz-e belé életet lehelni. A Kolibriben pedig egészen magától értetődően alakult efelé az életem. Szerettem a tanáraimat, rengeteget tanultam Meixler Ildikótól, aki kesztyűs bábot tanított, Kássa Melindától, aki pálcás bábot, és ott volt Szívós Károly is, aki bábos mesterséget oktatott, tőlük a szakmát és a hozzáállást egyaránt megtanultuk. Kaptam lehetőségeket egy-egy kisebb szerepben, jól is éreztem magam, ám jött a lehetőség, hogy bábszínész osztályt indítanak. Akkor már tiszta sor volt, hogy ez az én utam, hogy alkatilag is jól áll nekem a báb.

- Ez mit jelent pontosan?

- Azt gondolom, a bábszínházban több a lehetőségem, mint az élőszínházban. A termetem, az adottságaim miatt a naivákat vagy a szubretteket osztanák rám valószínűleg, míg a bábszínházban kaphatok már most is intrikust, gonoszt, mint a Csillagfiúban, és akár már most eljátszhatok anyukát, öregasszonyt, tulajdonképp bárkit és bármit. Szélesebb a skála, amin tudok dolgozni, és ha egyszer igazán váltani kell, mert azért még kapok kislányszerepeket, a váltás is könnyebben tud menni, természetesebb az átmenet a karakterek felé. Igaz persze, hogy nem mindenkinek állnak jól a karakterek, de én nagyon szeretem azokat is játszani, nem csak az egész előadáson átívelő királylányokat, akik a hátukra kapják a világot, és mennek. Több van bennük, érdekesebbek, és mindig valami újat hoznak ki belőlem. Persze, megkeresi az ember a hatodik kislány és a hetedik királylány lelkét, motivációit, keresi hozzá a kapcsolódási pontokat, az újdonságot, de ezek mégiscsak egy amplitúdón mozognak. Hozzáteszem, igazán egy rendező van, Tengely Gábor, aki ezeket a karaktereket látja már bennem, neki ezért rettentő hálás vagyok.

A szarvaskirály / Erdős István, Ellinger Edina
A szarvaskirály / Erdős István, Ellinger Edina

- A Limonádét, az egyik első sitcomot a magyar kereskedelmi televíziózás történetében, a színművészeti előtt vagy alatt forgattad?- Alatt, és tulajdonképpen könnyen kiengedtek. Életem egyik legjobb időszaka volt ez a két hónapos forgatás. A szituációs komédia forgatókönyvfüggő, és ebben is voltak jobb és gyengébb részek persze. Az viszont, hogy dolgoztam Török Ferivel, Kapitány Ivánnal, Erdélyi Danival, nagy élmény volt. Bevallom, azt hittem, nagy dobbantási lehetőség lesz, mert mint mindenkit, engem is izgatott az akkoriban még csak indulgató kereskedelmi televíziózás. Ami azonban mindennél fontosabb a Limonádé kapcsán, az az, hogy a férjemet ismertem meg. Ez számomra életre szóló dolog, és nem tudok érte eléggé hálás lenni a sorsnak!

- Sajnálod, hogy a dobbantás után nem jött valami több?

- Egyáltalán nem. Különösen annak a fényében nem, amit most látok a sorozatok minőségében és a bennük levőket körülvevő, igazából elkerülhetetlen bulvársajtóban. Egy darabig kellemes, hogy az embert felismerik az utcán, de amikor egy drogériában azt nézték a kosaramban, hogy mit veszek, nagyon kellemetlenül éreztem magam, belém hasított, hogy ezt mennyire nem szeretném. Egy-egy kisebb szerepben forgattam még utána, Herendi Gáborral csináltam a Magyar vándort, ami maradandó élmény volt, de valahogy kikerültem ebből a körforgásból. Bár szerintem nincsenek visszahozhatatlan dolgok, ugyanakkor a jelenlegi magyar filmhelyzet nem olyan, hogy nagyon motiválna a castingokra. Mindemellett nagyon tisztelem azokat a rendezőket, akik bevállalnak új arcokat.

- A színművészeti négy éve teljes eufóriában telt?

- Tulajdonképpen igen. Amióta az eszemet tudtam, színpadon akartam dolgozni, be akartam kerülni a színművészetire. Onnantól kezdve, hogy Tiszeker Lajos bácsi kimondta a nevemet, megtörtént az, amire vágytam. Persze, az is számít, hogy az osztályfőnökeidnek mennyire jössz be, mennyire tetszik nekik az, amit csinálsz. Nem volt olyan félévem, hogy izgatnom kellett magam azon, kirostálnak-e. Szeretik rám mondani, hogy szorgalmas vagyok, hogy sokat tudok dolgozni, amit azért nem nagyon szeretek, mert ezt arra is használják, aki nem kifejezetten tehetséges. (Nevet.) Én úgy vagyok, hogy mit szeretek csinálni, amiben hiszek, akkor azt száz százalék energiával csinálom. Nem eminens szorgalommal, hanem a munka örömének a szorgalmával. Egyszer valaki, még nagyon kezdetben használta rám azt a szót, hogy örömszínész. Annyira jól esett!

- Egyértelmű volt, hogy Budapest Bábszínházba szerződsz?

- Igen. Én pesti lány vagyok, sosem gondolkodtam, hogy elmenjek innen. "Akármilyen büdös, sáros, mégiscsak jó hely a város" - szeretem nagyon Erdős Virágnak ezt a két sorát. És úgy éreztem, Meczner János kedvel engem, körülbelül azt is láttam, milyen karakterekre van szüksége. Negyedév novemberében kérdezte meg tőlem, lenne-e kedvem odaszerződni. Látom a körülöttem levő, velem egyidős fiatalokon, hogy az újabb és újabb diploma, a különböző pályamódosítások, az útkeresés milyen rémálommá tud válni. Visszanézve annyira egyértelmű ez a tizenakárhány év: végig báb volt a kezemben, és aztán elkezdtem vele egy pillanatban pénzt keresni.

- Amikor a Budapest Bábszínházba kerültetek, a társulatban nagy változást jelentett. Hogyan fogadtak benneteket?

- Nem volt könnyű, de az mindenképp segített, hogy négyen jöttünk "egy alomból" és összetartottunk: Ács Norbi, Semjén Nóri, Teszárek Csabi és én. Hozzáteszem, nyilván nem lehetett egyszerű azoknak, akik már évek óta, a szamárlétrát végigjárva dolgoztak itt, és természetes, hogy nehezen élték meg az érkezésünket, azt, hogy nem a harmadik alabárdostól és a negyedik udvarhölgytől kezdtük, hanem rögtön nagy szerepekkel kínáltak meg bennünket. Annak ellenére érezték így, hogy mi azért az egyetem négy éve alatt bebizonyítottuk az osztályfőnökünknek, aki egyben a Budapest Bábszínház igazgatója, hogy terhelhetők vagyunk, hogy elbírjuk ezeket a feladatokat, és nem véletlenül hívott ide. Az első bemutatómmal, ami a Rumi Laci rendezte Vadhattyúk volt, nagyon nehéz próbafolyamatot kaptam ki. Sírtunk-nevettünk, Laci szeret "termékeny káoszban" dolgozni és a segítő véletlenekre hagyatkozni, én viszont pályakezdőként nem akartam káoszt... A végeredmény jó előadás lett, a szerepet pedig azért szerettem, mert lehetett ívet játszani, megmutatni a királylány fejlődéstörténetét, és be tudtam bizonyítani azoknak, akik kételkedtek bennem, hogy jó bábos leszek. Aztán jött a Túl a Maszat-hegyen, ami szintén egy fontos produkció a Budapest Bábszínház életében, mert most már a 150. előadás is lement belőle, Presser Gáborral, Varró Danival találkozni nagyon inspiráló volt.

Vadhattyúk / Ellinger Edina
Vadhattyúk / Ellinger Edina

- A többi Maszat-hegyet megnézted?

- A kolozsváriak pesti vendégjátékát láttam csak. Sokat gondolkodtam, hogy el kellene menni, de talán nem véletlen, hogy még nem sikerült eljutnom rá. Szeretem a mi előadásunkat, bár az évek elteltével látom, hol kellene változtatni rajta, hogy jobb legyen.

- Kezdettől fogva játszotok felnőtteknek készült előadásokban is.

- Az Alföldi Róbert rendezte Sade márki meghatározó a pályámon, a mai napig idézünk belőle szövegeket. Az, hogy végignéztem, Kaszás Gergő hogyan dolgozik, és még az ötvenedik előadáson is álltam a takarásban, hogy nézzem őt...

- Azzal a rendezővel hogyan dolgozol együtt, akinek nincs bábos tapasztalata? Mennyire kell segítened abban, hogy tudja, mit csinálhat a bábbal?

- Ez a nehézsége, pontosan. Nekik a bábtechnikai rész teljesen idegen, általában azon lepődnek meg, hogy nekünk idő kell arra, hogy a bábokkal megoldjunk egy-egy mozdulatot: az, hogy egyet lépjek, főleg ha untermannom is van, és mire mi ezt összerakjuk, azzal eltelik az idő. Volt, aki nem értette, mi miért beszélgetünk annyit, de a türelmetlenség nem jellemző, mindig eljön a pont, ahonnan látják, hogy a báb technikai műfaj. Kiss Csaba rendezi nálunk az Übüt, és bábos segítségként leszek mellette, ami azt jelenti, hogy meg tudom mondani, mi az, amit ki kell gyakorolni, mi az, ami esetleg még benne lehet egy helyzetben, mert a báb engedi. A kedvenc előadásom a Líra és Epika, és sajnálom, hogy a kislányom születése miatt nem tudtam benne lenni, mert azt gondolom, nagyon termékeny találkozás jött létre Mácsai Pállal. Tudom, hogy nagy élmény volt azoknak, akik benne játszanak, és mondtam is Karádi Borinak, aki több szerepet vett át tőlem, amikor szülni mentem, hogy fordított esetben igényt tartanék Epikára. (Nevet.) De hátha jön még a Mácsai rendezni hozzánk!

- Említetted Tengely Gábort. Milyen vele rendezőként találkozni?

- Az egyetemen látszódott már rajta, hogy errefelé fog menni, különösen a vizsgák összeszervezésénél tűnt fel a bábszínésznél komplexebb gondolkodása, a zalaegerszegi Antigonéból aztán ez be is bizonyosodott. Sokszor dolgoztunk együtt a négy év alatt, és jó hangulatban ment a munka, ugyanakkor nagyon féltem, amikor először jött a Budapest Bábszínházba rendezni, hogy lesz, mint lesz, hogyan állunk egymáshoz. Megkínált egy remek szereppel, a Csillagfiúban a gonosz úrnővel, amiért tényleg nem tudok eléggé hálás lenni, és az első pillanattól átkattant bennem valami, hogy csak rendezőként tekintek rá. Ezen a pályán rendkívül fontosak a visszajelzések, és érdekes módon a legjobbakat mindig Gábor előadásai után kaptam. Ő valami olyat tud megtalálni bennem vagy előhozni belőlem, amivel leszedi az "edinás" sallangokat, amikkel az ember akaratlanul dolgozik.

- Tanítasz bábszínész szakosokat. Az első órádra milyen érzésekkel mentél?

- Kicsit elő volt készítve, mert megkért Schneider Jankót és engem Meczner tanár úr, hogy a bábszínház stúdiójában tanítsunk. Ez is furcsa volt, de az, hogy ketten mentünk, kiegészítettük egymást, és a felelősség megoszlott, biztonságot adott. Először tárgyanimációt tanítottunk, ahogy a tanrendben benne van: tárgyakkal vagyunk körülvéve, és azokba életet kell lehelnünk, meg kell mozdítanunk, később figuraként használjuk azokat. Csináltunk velük egy mesét, ahhoz a bábokat mi készítettük, és arról igyekeztünk meggyőzni őket, hogy az életükben ez a legfontosabb. Azt hiszem, azért bennünket kért meg a tanár úr, mert mi "örömszínészként" jó kedvcsinálók vagyunk.

- A bábos növendékekhez képest mennyivel kevesebbet vagy mennyire mást tanítasz egy színészosztályban?

- Nagyon örülök, hogy Marton László kitalálta ezt a bábos kurzust, de komolyan át kellett gondolnom a tematikát. Tartottam tőlük egy picit, vajon hogyan fogadnak, mit jövök a „bábozgatással", de 11 nagyon nyitott embert találtam. Belőlük nem ortodox bábosokat kell nevelni, ám meg kell értetni velük, hogy a bábszínházban sem lehetsz hamis. Náluk inkább arról szólt a kurzus, a fantáziát hogyan nyissák meg, és egy jelentben egy tárggyal hogyan egészítsék ki a mondanivalót. Ezzel szemben a bábosoknál a tárgyanimációban az a fontos, a tárgy hogyan kel életre, neked semlegesnek kell maradni, az energiáidnak a tárgyban kell sűrűsödni. Aki nem tudja megérteni, hogy a bábszínház a bábról szól, azzal nehezebb, de nem foglalkozom velük másképp. Az szerencse, hogy az első évben általában nagyon nyitott mindenki, szeretnének minél több dolgot kipróbálni, nekünk pedig az volt a feladatunk, hogy megszerettessük velük a bábot, hogy lássák benne a lehetőséget. Szerintem ez sikerült. Az más kérdés, hogy a 18 évesek zabolátlansága, fegyelmezetlensége, gyereksége miatt kivel hogyan lehet dolgozni, mennyi energia megy el arra, hogy ne egyél, ne rágózz, ne fütyülj, ne menj kalapban a színpadon. Ebből a szempontból régivágású színész vagyok.

Hajnali csillag peremén / Ellinger Edina
Hajnali csillag peremén / Ellinger Edina

- A Hajnali csillag peremén-ben épp egy tanítványod, Spiegl Anna veszi át a szereped. Ez milyen érzés?

- A felvételin a Jankó és az én csoportomban volt, azt láttuk, hogy jó a keze, jó bábos lenne belőle. Dolgozom vele már néhány napja, és azt látom, jól rögzít, ügyesen mozgat, és annyira büszke vagyok rá! Néha elgondolkodom azon, amikor átadok egy szerepet, hogy mi van, ha az utódom jobb nálam, de most semmi féltékenységet nem érzek, és ezt teljesen őszintén mondom. És ugyanilyen büszke vagyok Mórocz Adrira is a Boribon-lemez kapcsán, mert az ő felvételijén is felcsillant a szemünk, hogy milyen tehetséges. Az, hogy visszaigazolják a döntésünket, elégedetté tesz.

- Minden szereped átadod most, hogy újra babázni fogsz?

- Az Odüsszeusz erre az időre lekerül műsorról, és ebben az a jó érzés, hogy nem vagyok pótolható. Aztán ősszel egy-egy estére biztosan jól fog esni, hogy elszabadulok otthonról. (Nevet.) Amikor Lili után visszajöttem, tartottam attól, hogyan fogok tudni koncentrálni majd egy-egy próbafolyamat alatt. A Rozi az égen alatt egyéves volt, pillanatok alatt kiderült, hogy a próbán kikapcsol az anyai agyam, arra koncentrálok, és csak akkor jut eszembe, mi lehet vele, ha a jelenet hasonlított egy, velünk esetleg már megtörtént helyzetre. Attól, hogy anya vagyok, ugyanúgy tudok játszani, ez bebizonyosodott.

Ellinger Edina
Ellinger Edina

- Ott fogsz ülni Kiss Csaba mellett, tanítasz. Rendezni nem akartál?

- Még nem jött el az ideje, de meg fogom próbálni, ebben biztos vagyok. Ötleteim vannak, és azt például biztosan tudom, hogy egy iparművész fiúval terveztetném a díszletet és a bábokat. De a nevét nem árulom el, nehogy ellopja valaki az én favoritomat!