Kelemen, Klementina

Fából faragott tanulság

2011.08.15. 13:52

Programkereső

Ha a létszámot nézzük, siker, ha a gyerekarcokat és reakciókat, akkor igen bizonytalan a fogadtatása a Görbe Tükör Színi Társulat Pinokkiójának.
Pinokkió
Pinokkió

Egy biztos, Carlo Collodi klasszikusára még mindig sokan kíváncsiak, még mindig erős hívószó a hazudós kis fabábu története, főként, ha sikerül egy ritkaságszámba menő, napsütéses vasárnapot kifogni a Városmajori Szabadtéri Színpadon. A háromnegyedig telt nézőtéren - köszönhetően a Disney által is ismert feldolgozásnak - vegyes korosztály gyűlik össze a legkisebbektől kezdve a kisiskolásokon át a rengeteg felnőtt kísérőig. A Görbe Tükör Színi Társulat, melynek vezetője a kölyökidős Kovács Robi, sokadszorra lép színpadra a Budapesti Nyári Fesztiválon gyerekműsorával, ezúttal Pinokkiót a siker receptjeként használva. Heidinger Zoltán rendező díszlete, hasonlóan a korábbi Európa meséhez, itt is mozgatható (de nem mozgatott) festett paravánok sora egymás mellett: szobabelső, kapu, erdőrészlet patakkal és hatalmas színes gombával, mintegy lineárisan oda-vissza mutatva is a jelenetek sorát. Hogy Heidinger Zoltánnak, aki nemcsak a rendező, díszlettervező, hanem (a színlappal ellentétben Kovács Robi helyett) a főhős is, miért esett a választása épp a Pinokkióra, azt a jelenlévők létszáma miatt értem. Hogy a sokak által kedvelt, huncut, hazudós marionettbábúból miért csinál egy statikus díszletek között mozgó, lassú párbeszédekkel tűzdelt egyszerű fajankót csupán, azon egész előadás alatt gondolkozom.

Heidinger Pinokkiója rikító sárga felsőjéhez zöld kantáros rövidnadrágot visel, ehhez színben passzoló, hatalmas sárga holland fapapucs társul, amiben a színész effektíve csak totyogni tud egész végig. Szabadon hagyott végtagjai barna testfestékkel lekent, koszcsíknak látszó maszatokkal vannak befedve - feltételezem, ez hivatott Pinokkió fa mivoltát szemléltetni. S ez utóbbi a kulcsszó. Heidinger alapvetően szemlélteti, hogy milyen lenne egy fából készült kisfiú, milyen lenne, ha úgy mozogna, mintha fából lenne. Heidinger mozgása egyenesre merevített lábával két hosszú gipszet viselő manóhoz hasonlít, amelyik nemcsak lábát törte, hanem rossz cipőt is húzott vissza. Mimikája hol bárgyú vigyorból, hol értetlen rácsodálkozásból áll, nagyjából ezt a kettőt váltogatva.

A Gepettót játszó Pintér Gábor megfontolt, lassú mozgású, dörmögő hangjával didaktikus bölcsességet sugároz rövid jelenetei alatt. A vörös, skótkockás mintájú jelmezt viselő Róka és a fekete, fülecskéket viselő Macska (Reményi B. Csaba) közös játékából alakulnak a komolyan vehető szerepek, melyek nemcsak dramaturgiailag, hanem a színpadi tér és mozgás tekintetében is - valamelyest - előreviszik a legkevésbé sem "fantasztikus" eseményeket. Többek közt felhívnak egy bátor jelentkezőt a színpadra, akit kitanítanak, hogyan segítsen nekik a koldulást hitelesebbé tenni. Szabi, a rövidnadrágos, mosolygós nyolc éves forma szőke kisfiú roppant büszkén megy fel, gyűri a megpróbáltatásokat és még nagyobb büszkeséggel távozik, amikor a Macska nagy tapssal kísérve letuszkolja a színpadról. Pinokkiót a tenyérnyi nagyságú, a díszletek közé elhelyezett, zöld mű-Tücsök, ami csak hangjában rendelkezik emberi tulajdonságokkal (Pásztor Zsolt), nem tudja eltéríteni a világ felfedezésétől, így a Róka és Macska fondorlatai elől sem.

Azonban szinte kivétel nélkül minden, ami a szereplők bemutatkozását követő fordulatoknak, cseleknek, jellemkomikai helyzeteknek szánt kalandjait jelenti, teljes érdektelenségbe fullad, amiből csak ritkán van feltámadás. Hiába a Macska és Róka jól begyakorolt párosa, sem kettesben, sem Pinokkióval kiegészülve nem keltik fel a gyerekek figyelmét, pláne nem szögezik oda tekintetüket. Az előadás egy jelentős hányadában a gyerekelőadásokon megszokott susmorgások, zajok, halk szöszmötölések felerősödnek, szinte csak a szülők nézik fegyelmezetten az előadást (már aki nem saját gyermekét szórakoztatja). A színpadon zajló "kalandok" hosszadalmas szervezkedésből és végtelen, egyhelyben, monoton hangon felmondott párbeszédekből, monologizálásból állnak, amire nyilván az sem tereli a fókuszt, hogy egy gyerekelőadáshoz túlzottan nagy, szabadtéri színpadról van szó. Így még azok a vaskos tanulságok és igazságok sem jönnek le ("légy szófogadó!", "legyél jó gyerek!"), amelyek a főszereplő jellemváltozását mutatnák, és ami miatt Pinokkió hazatér Gepettohoz. A játék az előadás végére szétesik: bizonytalanná válik, hogy mi is volt az utolsó megjegyezendő pont, tekintet, mondat vagy akármi, amivel a tarsolyunkban haza kéne térnünk. Persze azért felcsendül az obligát taps, még ha egyszer sem hallottuk nevetni a gyerekeket bő egy óra alatt.

2011. augusztus 7. 10:30 - Városmajori Szabadtéri Színpad

Pinokkió - Görbe Tükör Színi Társulat

Író, díszlettervező, rendező: Heidinger Zoltán

Jelmez: N. Kiszely Melinda

Szereplők: Pintér Gábor, Heidinger Zoltán, Kovács Róbert, Reményi B. Csaba, Pásztor Zsolt, Kovács Anita