Hedvig

Hang-szer-szám: A népi hegedű és a kontra

2011.09.15. 15:00

Programkereső

Ebben a félévben ismét a magyar néphagyományból ismert hangszerek mutatkoznak be a Hang-szer-szám pódiumán. A legközelebbi alkalommal Pál István "Szalonna" vezeti be a kicsiket a hegedék és brácsák világába.

Azokról a húros hangszerekről, amelyeket 17. század előtti elődeink hegedűnek neveztek, viszonylag keveset tudunk. Az Európa-szerte elterjedt pengetett és/vagy vonóval megszólaltatott lantféle hangszerek Magyarországon is ismertek voltak. Ilyen volt a magyar hegedű, amelynek nyaka és teste egy darab fából készült, a hangszertest alakja hosszúkás négyszögű volt. Még a 20. században is előfordult, hogy egy darab fából vésték a hegedű testét, de ennek mintája már a modern gyári hegedű volt. Az utóbbi másfél-két évszázadban a „népi" hegedűk szerkezetüket tekintve ugyanolyan hangszerek, mint a modern szimfonikus zenekarokéi. A közönséges hegedűtől hangolásában különbözik a közép-erdélyi és kalotaszegi vonós zenészek csupán kíséretet játszó háromhúros kontrája. Kíséretben amúgy sem használt E-húrt eleve nem tesznek rá, a többi húrját áthangolják. Abból a célból, hogy a kontrás mindig hármashangzatot játszhassék, vagyis a három húrt azonos időben, azonos erővel szólaltathassa meg, a húroknak azonos szinten, laposra faragott pallón kell feküdniük. A hegedű minden más népi hangszernél kitartóbb gyakorlatot, hosszabb felkészülés rátermettséget kíván. Ezért elsősorban hivatásos vagy félhivatásos zenészek, mindenekelőtt cigányzenészek hangszere. (Sárosi Bálint nyomán)

Pál István Szalonna és barátai
Pál István Szalonna és barátai

Magyar népi hangszerek: A népi hegedű és a kontra

2011. szeptember 17. 11:00 Művészetek Palotája - Üvegterem

Km.: Pál István "Szalonna" és barátai