Nándor

Vigyázat, Tócsarobban! - Tariska Szabolcs

2011.09.15. 07:28

Programkereső

Szeptember végén szokatlan programmal jelentkezik a Trafó. Az Amorf Lovagok-koncerten Péterfy Bori dalszerzőinek formabontó gyereklemezét ismerhetik meg, amelynek célközönségébe egyképp beletartoznak a csintalan ifjak és a nyugdíjas óvodások. A Tócsarobbantó kapcsán beszélgettünk Tariska Szabolccsal.

- Milyen zenét hallgattál gyerekkorodban?

- Inkább tévét néztem. Tízévesen kezdtem el zenét hallgatni, és mivel el kellett dönteni, melyik a kedvenc zenekarod, különben kiközösítettek az osztályból, én a Neoton Famíliát választottam.

- Miért pont a Neoton, miért nem mondjuk a Dolly Roll vagy az R-GO?

- Mert csak az volt. Az R-GO kicsit korhatáros zenekarnak tűnt, idősebb lányok hallgatták. Szerettem őket, de csak a B oldalra vettem fel a számaikat. A Dolly Roll meg teljesen idegen volt, velük semmit se tudtam kezdeni.

Amorf Lovagok - Tócsarobbantó
Amorf Lovagok - Tócsarobbantó

- Kaláka, Halász Judit?

- A Kaláka gyakorlatilag kimaradt, Halász Judittól egy-két lemez volt meg. Az almaszószos szám, az például igen. De tízévesen az ember már nem halászjuditos, akkor már komoly zenekarért kell rajongani! Akkor már kezdődik a lázadás időszaka.

- Az Amorf Lovagokkal lehet lázadni?

- Persze.

- Tényleg, miért pont lovagok?

- Amikor a magyar állam ránk szórta a kitüntetéseit, arra gondoltunk, ez egy jó név lesz majd. Igaz, a mi március tizenötödikénkkel ellentétben Ambrus egy csendesebb augusztus huszadikán ment be átvenni az átveendőt, és mivel az ördögök után új korszakot akartunk nyitni, egyértelmű volt a lovagság. Aztán majd meglátjuk, lehet, hogy később megalapítjuk az Amorf Lajos című zenekart.

- És a lovagok miért pont gyerekeknek játszanak?

- Mert egy infantilis, rosszalkodós gyerek is lakik bennünk, nem csupán egy nő, amit a Borinak kiírhatunk. Az írás nekünk mindig a gondolatoktól való megszabadulást jelentette-jelenti, és arra jöttünk rá, könnyen tudunk kialakítani közös tudatot a gyerekekkel, akik ugyanúgy nem tartoznak ebbe a világba, mint ahogyan mi sem szeretnénk, ráadásul őket még szerencsére nem szelídítették meg. Tulajdonképpen próbáltunk egyet hülyéskedni. Szerencsés helyzetben vagyunk, mert nem kell megfelelnünk, egyéb más dolgaink, zenei projektjeink eltartanak bennünket, és az sem célunk, hogy közösségi portálokon a mi születésnapi számunkat küldözgessék egymásnak a kedves emberek.

- Másképp írsz gyerekeknek szöveget?

- Ügyelni kell arra, milyen szavakat, kifejezéseket használok. Nem a trágárságra vagy a káromkodásra gondolok, mert azt egyébként is kerülöm, hanem mondjuk arra, hogy az Idegen szavak és kifejezések szótárát ilyenkor nem veszem le a polcról. A közérthetőségre kell törekedni a szövegben, a témáknál pedig értelemszerűen olyat kell választani, ami őket érdekli, foglalkoztatja, ami egy gyerekkel megtörténik, vagy amit csinálnak. Hogy a tócsát ha meglátják, nem kerülik ki, a műanyag motorukkal belemennek. És kell egy hajóskapitányos szám, mert a hajózást is nagyon szeretik.

- Ezek magadtól jöttek, vagy komoly kutatásokat folytattál?

- Abszolút magamtól. Gyerekkori élményeimből.

- A mai gyerekek ezek szerint nem nagyon változtak ahhoz képest, mint amilyenek mi voltunk.

- De, biztos változtak, mert a világ is sokat durvult az elmúlt harminc évben. Ezért kellett egy zenekart összehozni, hogy ne csak azt kapják, amit eddig, hogy ne csak a népzene, a hiperrealista kortárs magyar gyerekirodalom legyen, amely a világot olyannak láttatja, amilyen, és nem ad hozzá semmit, mert a fantázia, a humor sokkal érdekesebbek, ezért azokat a zenekarokat se szeretem, amelyek naplószerűen énekelnek arról, kivel épp mi történik. Alternatívát akartunk nyújtani velük szemben, hogy egy underground zenekart csinálunk gyerekeknek. Nehéz volt eldönteni, mi az ami belefér, hogy mondjuk hullákat bele lehet-e írni, vagy hogy a határon belül van-e A janicsár a Három Testvérben című számban az a torzó vagy korpusz, ami a forgó gyroshúsról eszünkbe jutott. Amilyen durva meséket néznek, szerintünk simán belefér.

- Gyereklemeze van a Bëlgának is.

- Van, csak ők nem mentek el koncertezni, hanem amolyan kikacsintásszerűen csinálták. Mi pedig zenélünk gyerekeknek is.

- Milyen egy gyerekkoncert egy felnőttkoncerthez képest? Nyilván korábban kezdődik és füstmentesek a helyek.

- Jaj, azt nagyon szeretjük! Az éjszakázást magunk mögött lehet hagyni, nincsenek éjjel egykor kezdődő bulik. Világosban hazaérünk, még vacsorázni is tudunk. Fantasztikus élmény már ez is. A gyerekkoncertek abban is mások, hogy tátott szájjal bámulnak rád, félistennek néznek, odatapadnak a dolog elé, nagyon irányíthatók, és bármit megcsinálnak. Ez benne a felelősség is, mert ha bedobsz közéjük egy labdát, akkor arra legalább tízen ráugranak, és nagyon kell figyelned, hogy ne legyen tömegkatasztrófa. Egyébként teljesen más élmény. A Millenárison játszottunk gyereknapon, a színpad nem volt megemelve, teljesen egy szintben volt a gyerekekkel. Odajöttek, megnézték a kontroll-ládát, az erősítőket, meséltem nekik, és azonnal reagáltak mindenre. Ha valami tetszik nekik, azonnal kimutatják, és ha nem, azt se titkolják. A felnőtteknél nem ritka, hogy faarccal állnak a koncerten, végighallgatják, aztán elmennek, a gyerekeknél viszont tényleg le lehet mérni a hatást. Ha tudsz velük azonosulni, ha meg tudod nevettetni őket, akkor veled nevetnek. Sokkal izgalmasabb az egész.

- Nehezebb?

- Más. Igaz, még túl nagy tapasztalatunk azért nincs ebben a műfajban, pár koncertünk volt eddig.

- Olyan szülők vitték el a gyerekeiket, akik az Amorf Ördögök és egyéb projektjeitek miatt tudták, mire mennek, vagy inkább véletlenül keveredtek oda, és csak az számított, hogy gyerekkoncert van?

- A kettősség abszolút jellemző. A mi generációnknak most vannak gyerekei, tehát akik régen mulattak ránk, azok most elhozzák a gyerekeiket, akiknek a kétévestől a tizenegy-két évesig terjed a korosztályuk. Bár szerintünk a kétéves még nem igazán érti, ahhoz azért jó, ha beszél, és tudja, mi van körülötte a világban, mert nem gügyögünk. A célközönségünk az alsósok, akik még nem kezdenek bele a lázadásba.

- Milyen lesz a Trafó-beli koncert?

- Vendégnek hívtunk egy zenekart. Kasza Roland vezeti és zeneiskolásokból áll, akiket néhány számban foglalkoztatunk. Ők fölléptek már a Bori-zenekarral korábban, de akkor még rendes hangszereken játszottak, mostanra viszont kukákat hoznak, ami szerintem látványos és érdekes lesz a gyerekek számára. Biztosan felveszünk egy-két gyereket is a színpadra, hadd próbálják ki a kukákat. Egyéb látványelemmel nem készülünk, mert nem is nekik való, és a figyelmüket sem tudják megosztani.

- Egyelőre ennyi elég lesz a gyerekekből?

- December körül kezdem el a Diótörőt. A Magyar Mozdulatművészeti Társulat felkérésére készül majd egy körülbelül egyórás változat, ahhoz írom a narrációt. Az a cél, hogy a gyerekek jobban megértsék a történetet.

- Az alkalmazott szövegírás mennyire korlátoz az önkiteljesítésben?

- Semennyire. Megírom az anyagot, ők arra etűdöket csinálnak, ha kell, akkor módosítok rajtuk, de kemény küzdelem velem az élet. Azok versek, és talán nem annyira kötöttek, mint egy-egy dalszöveg. Ezekbe is bele tudom vinni azért azokat a talált kifejezéseket, fordulatokat, amiket gyűjtögetek. A szövegírás ugyanis folyamatos dolog, és az élet minden területéről szedegetem a szövegeket. Vannak köztük olyanok, amiket csak itt tudok elsütni.

- Szóval akkor gazdaságossági szempontokat veszel figyelembe?

- Abszolút. Jövő ősz tájékára gondolom, hogy egy új, egy kislányoknak szóló lemez el tud készülni homoksütis és királylányos témákkal. Bár lehet, hogy ehhez már nem lesz elég előhívni magunkból a kislány ént, hanem meg kell figyelni gyerekeket. A Művészetek Völgyéből hazafelé vittünk magunkkal néhányat. Az egyik kislány, Eszter mondott egy olyat, hogy "bedugom a kisujjamat a Hello Kitty-s csatomba", és ebből biztos, hogy fogok hamarosan írni egy számot.