Katalin

Izgalmas csemegék a Vaskakas Bábszínházban

2011.10.01. 10:48

Programkereső

Kocsis Rozi, a győri Vaskakas Bábszínház igazgatója az idei, jubileumi évad kapcsán úgy fogalmaz: kitárták kapuikat a fiatal alkotók, az élőszínházi szakemberek és a tánc világából érkezők előtt is.

-A  Vaskakas Bábszínház húsz évvel ezelőtt kezdte a működését. Milyen volt akkor, és milyen bábszínház lett belőle 2011-re?

- Húsz évvel ezelőtt a Vaskakas Bábszínház cuki volt, aranyos, imádnivaló, és bár tiszteljük és szeretjük az elődöket, mégis csak egy furcsa összetételű együttesről beszélünk, amely egy amatőr csoportból, illetve az akkor Kisfaludy Színháznak hívott győri színház színészeiből állt. Bábszínházként kezdők voltak, de az akkori igazgató, Beczéné Madarász Zsuzsa, egyre több végzett bábszínészt vett fel, és azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy az akkori lelkes és amatőr csapatból mára egy lelkes, de professzionális társulat jött létre. 2011 októberére eljutottunk oda, hogy a Színházi Kritikusok Céhe A pecsenyehattyú és más mesék című előadásunkat az évad legjobb gyerek- és ifjúsági előadásai közé nominálta, és a budapesti Nemzeti Színházban a Vaskakas játszhat havonta két alkalommal matinét a gyerekeknek.

Vaskakas Bábszínház - 20 év (3)
Vaskakas Bábszínház - 20 év (3)

- A progresszivitás jellemzi a színházat. A huszadik évadra milyen produkciókkal készültök? Mindjárt október elején három bemutatót is láthat a közönség.

- Régóta koncepció vagy ars poetica nálunk az, hogy jöjjenek a fiatalok, a tehetséges, az invenciózus napsugár-fiatalok, hogy injekciózzanak a szakmába minél több új energiát. Amennyiben ez progressziónak látszik, akkor örülök, és szeretném, ha ez folytatódna a továbbiakban is. Azon túl, hogy a Vaskakas társulatát fiatalok alkotják, és elég ehhez Tengely Gábort vagy Pallai Marát említenem, új tagunkat, Somodi Rékát, a nálunk színművészeti egyetemi gyakorlaton levő Hoffer Károlyt, aki nem csupán színészként, de zeneszerzőként is közreműködik egyes előadásokban. Az elmúlt évadban dolgozott nálunk a Budapest Bábszínház két színésze, Bercsényi Péter és Ács Norbert, Khaled-abdo Szaida és Solt Róbert színművészeti egyetemista dramaturgok, és a tavaly kiírt bábjátékpályázatunkra is sok fiatal jelentkezett. A Színművészeti Egyetem negyedéves rendező-bábrendező szakos hallgatói közül öten itt készítik el vizsgarendezéseiket klasszikus mesék friss adaptációiból. Az első etapban három mese, a Piroska és a farkas, a Jancsi és Juliska, illetve a Borsószem hercegkisasszony premierjére kerül sor. A tartalom tehát a hagyományt képviseli, azt, amit generációról generációra újra és újra el kell mesélni, de a port lefújjuk a történetekről. A társulat számára fontosak azok az új szempontok, amiket ők, tehát a pályakezdők hoznak be, a másik oldal, azaz a rendezőhallgatók pedig megkapják azt a lehetőséget, hogy igazi színházi környezetben, annak minden nagyszerűségével és hisztis színészével, igazi, őszintén reagáló közönség előtt mutatkozhatnak be, nem csupán az Ódry Színpadra járó szűk szakmának. De nem csupán bábos bemutatóink lesznek, hanem például A suszter álma, egy táncos-bábos előadás, amelyet a Nemzeti Táncszínházban is játszunk Budapesten. Januárban folytatódik az egyetemistainvázió, akkor ismét két klasszikust visznek színre: a Hófehérke és a hét törpét, illetve a Holle anyót. Jön Veres András, akit mi nagyon szeretünk, ő a Csizmás kandúrt rendezi.

- Mint ahogyan, ha jól tudom, folytatódnak a belső workshopok is.

- Tavaly Pelsőczy Rékával dolgoztunk, idén ha minden igaz, Novák Eszterrel fogunk. Ezt is fontosnak érzem, hogy a nagy színházi rendezők eljöjjenek ide, tapasztalatot cseréljünk: ők meglássák, mi ez az abszurd, szürreális, költői, gyakorlatilag bármit megengedő bábszínházi világ, hiszen minden híreszteléssel ellentétben a bábszínház is színház, nem csupán egy didaktikus mesehely, hanem egy nagyon izgalmas szellemi csemege a színházcsinálóknak.

- A Vaskakasban van hagyománya a felnőttek számára készült bábelőadásoknak. Idén lesz-e újabb nem gyerekeknek készülő produkció?

- Havi két ilyen estére megtelik a nézőtér, és ez visszaigazolja, hogy van érdeklődés. Ebben az évadban azonban új műfajjal kísérletezünk: felolvasó-színházi programokkal azonban az a célunk, hogy megszólítsunk olyan korosztályokat is, akik úgy gondolják, a bábszínház kizárólag gyerekeknek szól.