Jenő

Lackfi János: "Olykor ripacs vagyok”

2011.11.11. 10:06

Programkereső

Az összművészeti Aegon-matinék november 12-én folytatódnak a Szépművészeti Múzeumban. A Láss csodát! házigazdája ezúttal Lackfi János ötgyermekes és sokkötetes költő–író–műfordító–nyelvzsonglőr lesz.

- Az év első felében már közreműködtél egy Láss csodát!-matinén. Milyenek voltak a tapasztalataid?

- A Szépművészeti Múzeum terei pazarok, a szokatlan tágasság óriási élmény nekünk, felnőtteknek is. A gyerekekre nyilván másképp hat, szeretik például kipróbálni a visszhangokat. De a szombati ebéd előtti hangulat ellenére abszolút jól le lehet őket kötni a programmal, mert teljes egészében rájuk van szabva. Nekem személyesen az a fantasztikus élmény ezekben az összművészeti matinékban, hogy körülnézek és rácsodálkozom, hogy a másik művész ugyanazt csinálja a dobon, a zongorán vagy a saját testén játszva, amit én a szavakkal. Azt szeretnénk, hogy a gyerekek is megértsék, hogyan hat egymásra az irodalom, a képzőművészet, a zene, a tánc.

Lackfi János
Lackfi János

- Pedig néha még felnőtt fejjel sem egyszerű átlátni az összefüggéseket...

- A kicsi gyerekektől nem azt várjuk el, hogy fegyelmezetten üljenek. Fantasztikus hangszerek, dobok, izgalmas zenei aláfestés is lesz, amire ők azonnal felugranak és táncolni kezdenek, így fejezik ki tetszésüket. A felnőtteket nehezebb saját aljzatbetonukból kimozdítani, bár például a rock'n'roll kultúrában megszokott, hogy van dühöngő a színpad előterében. Itt a dühöngő a gyerekeké. De azon is le lehet mérni az előadás sikerét, hogy elbambulnak-e a gyerekek, mert „képmutatók" is leszünk, vagyis festmények részleteit vetítjük, és ki kell találniuk, miről van szó.

- A Láss csodát!-matinék interaktivitásra is törekszenek. Mit találtatok ki Horváth Kornél ütőssel, Kozmér Alexandra táncossal és Venekei Marianna koreográfussal a november 12-i matinéra?

- Három festmény, három különféle hangulat köré szervezzük a délelőttöt, lesz elvont szobor, szerelmes idill és vaskos realista munkajelenet. Mindezt a tánc, a dobok bemutatása és versek „tapasztják össze".

- A tavaszi matinén nagy sikert arattál egyik legjellemzőbb gyerekverseddel, a Kölyök című Bóbita-átköltéssel. Mit jelent Weöres verse számodra, és mit jelent szerinted a mai gyerekeknek?

- Nagyon rafinált és sokak számára alapvető élmény a Bóbita. Egyrészt értelem nélküli dúdolóként is belemászik a gyerekek fülébe, másrészt, ha szigorú felnőtt-szemmel, költészettanilag nézzük meg, kiderül, hogy félbevágott hexameterekről van szó. A rafináltsága mellett egyszerű és légies, varázslatos és álomszerű, mégis nagyon reális, hiszen nem „csak" egy tündérről van szó benne, hanem a gyermekláncfű-kutyatej-pitypang névre hallgató növény ejtőernyős magjáról is szól. A vers kifogyhatatlan, alapritmusára rengeteg változatot írtam már, gyerekekkel közösen is, a legkülönfélébb témákra. Ezzel a légies formával párosítva egészen izgalmas dolgok születnek a legbumfordibb motívumokból is.

- A műsorvezetésedre ugyanez a humor és nyelvi kreativitás jellemző, ami persze - mint egy jó rajzfilm - ki-kikacsint a felnőttekre is.

- Csak tavaly nyolcvan író-olvasó találkozóm volt, a zöme gyerekekkel, akikkel igazi párbeszédet folytatunk. A gyerekeket nem nézem gyerekesnek, de kicsi felnőtteknek sem, hanem olyan önálló lényeknek, akiknek saját típusú fantáziájuk és kapcsolatlétesítési képességük van, akik kaphatók szóbeli bukfencezésre és akik minden pillanatban megmozgathatók. Azt hiszem, értékelik, hogy érteni vélem, milyenek. Ha valaki ki akarja téríteni a medréből az eseményt, akkor az előre eltervezettnél izgalmasabbnak ígérkező kitérő kedvéért szívesen belemegyek, és igen, ha éppen így lehet egy váratlan helyzetet megoldani, akkor olykor ripacs vagyok egy kicsit.

Lackfi János: Karácsonyi Vándorok
Lackfi János: Karácsonyi Vándorok

- Az ünnepekre új köteted jelent meg a Móra kiadónál Karácsonyi vándorok címmel. Mit árulhatsz el róla?

- A könyv háromkirályok, Gáspár, Menyhért és Boldizsár vándorálását meséli el. Felkértek, hogy írjak karácsonyi történetet egy antológiába, és az jutott eszembe, hogy igazából nem tudunk semmit a háromkirályokról. Kik voltak ők? Pontosan miért keltek ilyen hosszú útra? A Bibliában a történetük két mondat, ennyiből derül ki, hogy három gazdag ember, akiknek nincs már ambíciójuk, hiszen mindenükmegvan, fogják magukat és elindulnak valahová a teljesen bizonytalanba, egy kisgyerek bölcsőjéhez. Ez azért magyarázatra szorul, nem? Másrészt az izgatott a történetben, hogy ő útjuk voltaképpen a mi karácsonyi eseményekhez vezető utunkat jelképezi. Egyre csak hízott és hízott a mesém, így lett végül tizenkét rövid fejezetből álló önálló kötet. Remélem, hogy színesre sikeredett a történet - annál is inkább, mert Makhult Gabi fantasztikus, kicsit keleties, picit népies illusztrációinak köszönhetően egyik legszebb könyvem lesz. Nagyon élveztem a munkát, és az sem lehetetlen, hogy más bibliai epizódokat is megpróbálok a gyerekek számára újramesélni, hiszen olyan alaptörténetek ezek, amelyek nagyon sok teret engednek a fantáziának.