Menyhért, Mirjam

Nyulász Péter: "A Helka inkább kalandos mese, mintsem fantasy"

2012.05.05. 08:39

Programkereső

Helka című meséjét többek közt az Élet és Irodalom is méltatta. Művével tavaly megnyerte az IBBY-díjat, az Év Gyermekkönyve címet. Nyulász Péterrel a Helka megírásának körülményeiről, magyarországi legendákról és fantasy-tünetekről beszélgettünk.

- Mi a véleményed arról a jóindulatú megbélyegzésről, hogy te vagy a magyar Tolkien?

- Zavarba ejtő. Jól esik. De nem, nem, a Helka nem fantasy. Vannak fantasy tünetei, elismerem, egyik szereplője a Bakony varázslója, egy másik a Balaton tündére, élnek benne hősszerelmesek, de nem klasszikusan fantasy, mint Tolkien. A Helka valóságos helyszíneken játszódik, egy 150 éves legenda alapján írtam. Kalandos mese, igen, ha jól gondolom, ez a műfaja.

Nyulász Péter
Nyulász Péter

- Milyen legendára gondolsz?

- Fáy András regéjére, Sió legendájára. Annak a folytatását írtam meg új szereplőkkel, egy hercegkisasszonnyal, aki gyermeke a régi hősöknek. Aki nem nagyon ismeri saját múltja részleteit, ezt kell neki visszakutatnia, és az olvasó vele együtt fedezheti fel a Balaton mesés, szinte fantasy-be illő helyszíneit, mint amilyen például a Tapolcai-tavasbarlang és a római fürdő vízesésének környéke vagy a Burok-völgy, amelyek valós helyszínek, de legalább olyan izgalmasak, mintha teszem azt Középföldén lennének.

- A te történeted a Balaton története, a régió elfelejtett tündéreinek, hőseinek története, ennyiben nevezhetjük igaz történetnek, a magunkénak, ezért magyar, de az archetípusos figurák, a jók, a gonoszak, a varázsló, a boszorkány az egyetemes mesekincs ősi elvei szerint íródtak.

- Természetesen, a jó megküzd a gonosszal, ezek jelen vannak itt is, óriások, manók, mint minden jó mesében, de a Helka kevésbé mitologikus, mint mondjuk a Gyűrűk ura vagy a Csillagok háborúja, mert voltak, akik ez utóbbival is összemérték, sőt, Ende könyvével, A végtelen történettel is rokonították.

- Bruno Bettelheim A mese bűvölete című könyvében - amit Walt Disney és George Lucas is az íróasztalán tartott - behatóan elemzi a nép- és tündérmesék fontosságát, a gyerekekre gyakorolt rendkívül pozitív hatását. Nem szerette a modern meséket, merthogy azok csak szórakoztatnak, de a gyerekek legősibb félelmeire nem adnak választ.

- Az én célom az volt, hogy a 8-12 éves gyerekek számára pörgős, humoros, követhető történetet írjak, ami a memóriát és az agyat is megmozgatja, amibe bele tudom szőni ezeket a valóságos, történelmi helyszíneket, azokat a rejtett utalásokat, amelyek a Balatonhoz és a Bakonyhoz kötődnek. Például a szereplők neveit is úgy választottam, hogy szórakoztatva oktassanak, legyen másodlagos üzenetük is. Ha valaki rákeres, láthatja, hogy ezeknek a személyeknek van múltjuk, a nevükhöz gazdag tartalom kötődik...

- Mint Nóniusz, a lovászmester.

- Igen, például. A nóniusz egy kiváló, magyar tenyésztésű melegvérű katonaló volt, később igavonó, tipikusan hazánkhoz köthető, világszerte kedvelt fajta. Ezt sajnos kevesen tudják, így szerencsére nem annyira tolakodó, mint névválasztás, de ha valakit érdekel, utánanéz, máris gazdagodik a szereplőről kialakult képe. Vagy mi is az a Bakony nemes érce? Az miért olyan könnyű? Miért van szürkés, hamvas bevonata? Nem biztos, hogy feltűnik az olvasónak, a gyerekeknek, de ha mégis, akkor tudni fogják, hogy az alumíniumról van szó. Hát ilyenekkel tűztem tele a történetet.

- Mint Tolkien. Ő is szenvedélyesen kutatta az angolszász legendákat.

- Én például, amikor a legenda után nyomoztam, elsők között fedeztem fel, hogy a Balaton tündérét úgy hívják, hogy Sió. Vagy hogy a Helka és a Kelén hajók, a Balaton legrégibb hajói, amelyek a 19. század vége óta viselik ezt a nevet. Elkezdtem anyagot gyűjteni, kutatni, így került képbe Fáy, az ő legendájában a szerelmes pár, Helka és Kelén. Feltettem ezeket a kérdéseket a helyieknek is, nem tudták még ők sem a választ, pedig azon a vidéken élnek. Elfelejtették. Ugyanígy senki nem tudta, miért viseli a füredi Helka diszkó is a hősszerelmes nevét. A füredi kórház kertjében áll egy szobor Helkáról. Az utcanevek is őrzik még a legenda nyomait, de annak ellenére, hogy 1968-ban Lipták Gábor az Aranyhíd című kötetében feldolgozta, hangjáték is készült belőle, mára a köztudatból csaknem teljesen kikopott. Még a fővárosban, a Városligetben is volt egy hatalmas szoborcsoport óriási szökőkúttal, az alakok között ott volt Kamor, Sió, a balatoni nimfák, Helka és Kelén, és aztán ezt a szobrot a két háború között elbontották. De nem csak ez a legenda tűnt el, az ország számos pontjához kötődnek hasonló történetek, amelyekről a helyiek talán még tudnak valamit, nem sokat, de ahhoz képest, hogy mennyire kedvelünk például angolszász legenda-hősöket, ahhoz képest a mieink lassan teljesen kihalnak. Merlinről mindenki tudja, hogy kicsoda, Dumbledore-ról is vagy Gandalfról, de amikor Kamor nevét mondom, mindenki csak néz, holott ő a mi varázslónk a Bakonyból, már hosszú idők óta. Ezzel próbálkoztam, egy olyan feldolgozási formát találni, amellyel talán sikerül a kiskamasz korosztály érdeklődését felkorbácsolni.

Nyulász Péter: Helka
Nyulász Péter: Helka

- Úgy tűnik, sikerült. Két gyereked van, "használtad" őket munka közben? A szemüket? Segítettek abban, hogy gyerekszemmel is ránézhess a formálódó történetre?

- Igen, a történetre együtt találtunk rá egy balatoni nyaralás alkalmával. Akkor ütött szöget a fejemben, hogy miért nincs a Balatonnak tündére. Kiderült, hogy van. De vajon hogyan nézhetett ki. A kérdésekre sorban jöttek a válaszok, így kezdődött. Aztán amikor már megvolt néhány fejezet, felolvastam nekik, rákérdeztem, hogy például akkor most tudjátok, hol járnak a szereplők helyileg - és amikor azt mondták, hogy persze, akkor megnyugodtam, mert azért időben, térben vannak a könyvben ugrálások. Ellenőriznem kellett, hogy követhetőek-e. Ha azt mondták, hogy itt valami nem stimmel, igazítanom kellett a történeten. Igen, a gyerekeim voltak az első tesztalanyok.

- És mit szóltak ahhoz, hogy ez nemcsak az ő meséjük, hanem most már egy fél világ szereti, olvassa? Nem voltak féltékenyek?

- Nem, ezt már megszokták. Korábban is írtam gyerekverseket, tudják, hogy azok is megjelentek, tudták, hogy egy új könyv készül, együtt drukkoltunk, hogy jó legyen.

- Tolkien is versekkel kezdte, de nem bosszantlak tovább. A Helka jó lett, és a siker folytatódik, hamarosan Székely Andrea rendező mutatja be a Kabóca Bábszínházzal és Gyarmathy Ágnes Munkácsy-díjas tervezővel egy vízi színpadon...

- Egy vízi bábszínházban. A játszó felület lesz a víz. A vízből bújnak elő a bábok, abban mozognak a hajók...

- A Balatonban.

- Szimbolikusan, igen. Bár megvolt az elképzelés, és titkon dédelgetjük is a lehetőséget, hogy a konkrét Balaton élővizében volna jó bemutatni.

- A színházi rendezők azt szokták mondani, hogy a halott szerző a legjobb szerző. Mennyire tudtál halott szerző maradni, beleszóltál a rendezésbe vagy átengedted a rendezőnek a hajókormányt?

- Dolgoztam újságíróként, mi több, rádiós riporterként is, hosszan, jó évtizeden át, úgyhogy tudom, min megy keresztül egy anyag, hogyan szerkesztik, mielőtt adásba kerülne, így ebben van rutinom, ismerem a kompromisszumot. Abban állapodtunk meg, hogy a cselekményt én faragom meg, nyolcvan-kilencven percre kellett húznom, haraptam is az ujjaimat szépen sorban, a szereplők számát is csökkentenem kellett. Máig vannak még olyan jelenetek, amiken együtt dolgozunk, a készülő díszlettől függően újra kell írnom a dialógusokat. Van például egy csatajelenet, amit a megszülető térhez kell majd újra kitalálni. Vagy ilyen a bábok nemlétező mimikája is, nekem ez új kihívás: más megszólalást kívánnak a bábok, mint egy élő színész. Úgyhogy még nincs vége a munkának, de a bemutatóra, június 16-ára, a Kabóciádé Fesztiválra reményem szerint elkészülök.