Jusztina

Halász Judit: "Az előadónak a közönség a partnere"

2012.07.30. 07:09

Programkereső

Pályafutása során egy ország zárta a szívébe és rajong Halász Juditért, a mai gyerekek ugyanúgy, ahogy azok a felnőttek, akiket dalain keresztül ő is nevelt kicsit. Utóbbi lemezein a családtagokra helyeződik a hangsúly, az immáron platinalemezes Apa figyelj rám középpontjában pedig az apukák állnak. Az Ördögkatlan fesztiválon augusztus 3-án, délelőtt koncertet adó művésznővel zenéről, színházról és a kortárs költészetről is beszélgettünk.

- Legközelebb az Ördögkatlan fesztivál keretein belül találkozhatunk Önnel, Palkonyán. Járt már korábban is azon a vidéken?

- Jártunk már ott, a környéken egy tavasszal, de elég rossz időjárás volt. Fújt a szél, hideg volt, mi pedig beszorultunk egy nagy sátorterembe. Bízom benne, hogy idén több szerencsénk lesz az időjárással.

- Sok fellépést szerveznek nyárra?

- Nyáron soha sem dolgozom, a zenekar vezetője azonban nagyon szerette volna, hogy elvállaljuk az Ördögkatlan Fesztivál felkérését. Ezen kívül mindössze két fellépést szerveztünk a nyárra, szeretném kipihenni magam. Ennek ellenére július 28-án Tatára megyünk, augusztus 4-én pedig Siófokra. A színházi szezon végén a leggyorsabb a tempó, ami eléggé megvisel. Ekkor van a legtöbb felkérésünk, a legtöbb koncertünk, esténként játszom a Vígszínházban és van, hogy próbálok is, egy-egy utolsó előadásra vagy a következő évadra készülve. Ezért ahogy véget ér a szezon, rögtön elutazom. Persze nem a munka fáraszt, inkább az, amíg az ember eljut odáig. Örülök, hogyha nem kell fellépő ruhába öltöznöm, nem kell sminkelnem.

Halász Judit
Halász Judit

- Tavaly kiadott albuma, az Apa figyelj rám immár platinalemez. Erről hallhat majd dalokat a közönség Palkonyán?

- Igen, és a koncertnek is ezt a címet adtuk. A dalok ezen a lemezen, ahogy az utóbbiakon, egyszerűen a családról, a családhoz szólnak, ami az egész koncert fő gondolata is. Az új album központjában az apukák állnak. Arra szeretnénk emlékeztetni, azt szeretnénk megerősíteni, hogy az apa ugyanolyan fontos része a családnak, mint az anya és a gyerek. A családokat pedig meg kell tartani, mert a gyerekeknek és a társadalomnak is szüksége van rá. Mostanában ez azonban felbomlóban van, amit nagyon sajnálok.

- A lemez hallgatása közben az a benyomásom támadt, mintha húzódna egy párhuzam a dalok és annak a generációnak a változása, fejlődése között, akik régebben az Ön dalain nőttek fel. Az egykori lelkes kisfiúkból mára apák lettek. Hozzájuk, róluk is szólnak a koncertek?

- Szeretem a régi gyerekeket is, meg az újakat is. Nem csak azokat, akik egészen újak, és most járnak először koncertre, hanem azokat is, akik régen voltak gyerekek, és most hozzák a saját gyereküket. De előfordul az is, hogy csak olyanok jönnek el, akinek még nincs gyermekük, de kedvük volna meghallgatni azokat vagy az ahhoz hasonló dalokat, azon a gondolatsoron alapuló előadást, amit tőlem hallottak gyerekkorukban. Nagyon szeretem őket, szívesen veszem, hogyha jönnek, és igyekszem hozzájuk is szólni, őket is megszólítani. Nekem anyaként nagyon rossz élmény volt, amikor a fiamat egyszer-egyszer elvittük gyerekeknek szóló előadásokra, és a felnőttek tulajdonképpen unatkoztak a műsor alatt, mert tényleg csak a gyerekeknek szólt a rendezvény. Én szeretném, ha az egész családnak együttes élményt vagy együttes örömöt adna, ha eljönnek a mi koncertünkre.

- Kikkel dolgozott együtt a lemez szövegein?

- Elsősorban mindig Bródy Jánossal, de rajta kívül most ehhez a lemezhez kapcsolatba kerültem költőnőkkel, Tóth Krisztinával, Szabó T. Annával, akikkel, mondhatni nagyon jól jártam. Nagyon örültem, hogy találkoztam velük. Szabó T. Anna amikor megtudta, hogy ez egy apás lemez lesz, írt egy olyan verset, ami kifejezetten erről a témáról szól, és elküldte nekem. De szívesen dolgozom az összes többi kortárs költővel és a régiekkel is, noha a jogutódokkal nem mindig könnyű az együttműködés.

- Ön műfajt teremtett azzal, hogy magyar költők verseit énekelte könnyűzenei stílusban. Mennyiben látja másnak a ma születő irodalmi szövegeket?

- Másról szólnak és máshogyan is szólnak ezek a versek. Valahogy annyira közvetlenül érintik azt, akihez szólnak, hogy azt gondolom, könnyű őket szeretni, könnyű őket megérteni, könnyű rajtuk vagy velük nevetni. Nagyon sok kortárs költőnél tapasztaltam, hogy túlságosan a közvetlen környezetnek szóló verseket írnak, amit nagyon nehéz megértenie annak, aki nem tartozik ahhoz a körhöz. Olyan szövegekkel is találkozom, melyek bizonyos időszakban íródtak, ami, ha elmúlik, a vers is érvényét veszti. Én örülök annak - és ez nem csak irodalomra vonatkozik, hanem a művészet minden területére -, hogyha valaki nem egy kor bizonyos napi problémáihoz kötődik, hanem olyasmihez, amit általános érvényűvé és mindenki számára egyformán fontossá tesz maga az alkotás.

Halász Judit
Halász Judit

- Van olyan előadó vagy személy, aki inspirálja a művészetét?

- Volt néhány olyan művész a világban, franciák között, akik nagyon tetszettek és nagyon szerettem őket, és vannak ma is olyan előadók a popzenében vagy a könnyűzenében, akiket kedvelek. Érdekes látni, hogy mi miért történik a zenei életben. Mindenki hatni akar a közönségre, és hatást csak a személyes vonzással és személyes kapcsolattal lehet elérni. Személyes kapcsolatot teremteni a nézővel csak az igazi művészek tudnak.

- Ez pedig mind előadóként, mind színművészként teljesül az Ön előadásaiban. Mennyire más attitűdöt kíván meg ez a két szerep?

- Nagyon különbözőt. A színésznek a partnerére kell figyelnie. Aki színházban játszik, csak sokadik érzékével tapasztalja azt, ami a nézőtéren folyik. A csöndekből, a nevetésekből, a tapsokból, a szipogásokból vagy az örömökből, a velünk-együtt-hallgatásból kap valamifajta visszajelzést. Az előadónak azonban a közönség a partnere. Ezért szeretem, ha világos van a nézőtéren, ha nincs teljesen sötét és látom, hogy kiknek énekelek, hogy kik figyelnek, vagy nem figyelnek rám és miért. Ezekből le tudom vonni a következtetést. Színházban az ember ki van szolgáltatva annak, hogy milyen a darab, a szerep, maga az előadás és milyen a partner. Amikor valaki egyedül áll a színpadon - egyedül kell megfognia a nézőket. Amikor kezdtem a pályámat, Várkonyi Zoltán volt az én mesterem. Nem ő tanított a főiskolán, de a mesterség nagy részét tőle tanultam. Emlékszem, azt mondta, hogy ha én meg tudnám mondani, hogy valami mitől lesz siker és mitől nem, akkor én lennék a világ leggazdagabb embere. Nem tudni, hogy mitől lesz valami siker, vagy mitől nem tetszik valami a közönségnek. Én sem tudhatom előre, hogy milyen hatással leszek az emberekre. Színházban, azt hiszem, hogy a személyesség varázsa és a figyelem, a koncentráció vonzása az, ami megfogja a nézőt.

5. Ördögkatlan fesztivál
5. Ördögkatlan fesztivál

- Számos darabban láthatjuk a Víg- és a Pesti Színházban, komoly darabokban és könnyedebb, játékosabb, gyerekeknek szóló előadásokban, így a Túl a Maszathegyen Szösz nénijeként. Mi a véleménye Varró Dani stílusáról?

- Nekem hallatlanul tetszik, nagyszerűnek találom. A darab igazából nem elsősorban a kisgyerekekhez szól, noha ők is élvezik. Annyi mulatság és annyi szellemes dolog van a szövegben, aminek a megértéséhez kell némi irodalmi ismeret, világismeret és világlátás.

- Sok ezren nőttünk fel az Ön dalait hallgatva, és a mai napig odáig vannak Önért gyerekek és felnőttek egyaránt. Így mindig az örökifjú, mosolygó nőként, az ország nagymamájaként fog élni az emberek szívében. Mi az, ami megőrzi Önben ezt a lendületet?

- Szeretem, ha örülnek az emberek, és szeretnék örömet szerezni nekik. Ha eljönnek egy előadásra, ne tartsák értelmetlennek azt az időt, amit együtt töltöttünk, hanem emlékezetes maradjon számukra. Nagyon szeretem, amivel foglalkozom, és addig, amíg azt csinálhatom, ami engem érdekel, és amit én is szeretek, remélem, nem fogok összeesni a színpadon.