Jenő

Gubanc: "Megteheti, mert ő a felnőtt"

2012.11.12. 10:10

Programkereső

"A mesék megmutatják a rendet és a hozzájuk vezető utat, hogy összhangba hozzuk az ösztönöst és a racionálist!" - szól Schilling Árpád rendezésében a Káva és MU Színház közös produkciójaként létrejött Gubanc című színházi nevelési előadás mottója. Az előadás azonban ennél többre tesz kísérletet: a gyereket igényes, „résztvevő" nézőként kezelő, minőségi felnőtt színházi produkcióval kínáló, elemző játékra invitálja a kisiskolás csoportokat. Meggyőző sikerrel.

Káva Kulturális Műhelynek és a Krétakörnek már nem az első közös projektjéről van szó, szakmai együttműködésük kezdete 2009-re vezet vissza, amikor középiskolákban készítették el az Akadályverseny című színházi játékot, majd 2010-ben két borsodi faluban megvalósították az Új Néző projektet. A 2011-ben bemutatott Gubanc a korosztály szempontjából érdekes, mivel Schilling Árpád korábban még nem rendezett ilyen fiatal nézőknek a TIE (Theatre In Education) és DIE (Drama In Education) módszereit  felhasználva. A közös munka sikerét nemcsak a 11. kerületi iskoláscsoportok igazolják, hanem az a biztonságérzet, amit a gyerek/néző és vele együtt játszó pedagógus/szülő a szakmai körültekintés és profizmus miatt megtapasztal.

Gubanc - Káva Kulturális Műhely
Gubanc - Káva Kulturális Műhely

Bori Viktor drámatanár a bemutatkozás és néhány bevezető mondat után a MU színháztermébe vezeti a tomboló gyereksereget, ahol a Krétakörrel és Mundruczó Kornéllal is gyakran együtt dolgozó Ágh Márton díszlettervező valósághű, kockába zárt konyhabelsője fogad (és mert gyerekelőadásról van szó nemcsak „olyan, mintha": a csapból valóban víz folyik, a sütő ég, a játéktér jól világított). A komplett színházi tér ellenére az alkotók egyértelműen kerülni kívánják a gyerekcsoportoknak szánt, hagyományos színházlátogatások forgatókönyvét: Bori Viktor hol drámatanárként instruál, hol narrálja a látottakat, hol pedig szerepben van, így indul az előadás is: „No, akkor kezdjük el!" - mondja, s játszani kezdenek.

Az előadásba ágyazott foglalkozás kiindulópontja a nyolcéves Tibike (Bori Viktor) története, akit szülei a kutyájával, Gubanccal (Sereglei András, kinek szélesre növesztett barkója, szomorkás tekintete és lógó szürke pulóvere szavak nélkül is kutyává változtatja a színészt) együtt pár napra Rózsa nénire (Sárosdi Lilla) hagynak a szülei. Kettejük konfliktusa miatt szökik el Tibike, hogy megkeresse elkóborolt kutyáját a közeli erdőben. A színpadi játékot időnként a szerepből kilépve a nézőtér felé forduló kérdéssel szakítják meg: „Most mit csináljak?" Ez a technika véletlenül sem tévesztendő össze a klasszikus bábszínházi, álnaív „hol a gonosz?" kérdéstípusával. Itt a gyerekekhez fordulva értő válaszokra várnak az alkotók, s a valódi kérdésekre olykor megrázóan valódi mondatok születnek. Egy-két nagyszájú, vicceskedő bekiabáláson kívül egytől egyig arra keresik a választ: „Megteheti velem ezt ez a nő?" Amire egyikük rávágja: „Megteheti, mert ő a felnőtt."

Gubanc - Káva Kulturális Műhely
Gubanc - Káva Kulturális Műhely

A kutyáját kereső Tibikével az első felvonásból az ajtón kilépve a mesevilág és az interaktív feldolgozás játékterébe sétálunk át. A díszlet, a kulisszák mögötti fekete térben mozgunk, szimbolikusan a felszín alatti rétegekben, a tudattalanban keresgélünk a drámajátékba oltott Propp-féle varázsmesei elemek segítségével. Közben pedig a leghétköznapibb szituáció elemzése és megoldáskeresése történik ebben a mitologikus időben: Mit kezdjünk gyerekként a megkérdőjelezhetetlen autoritás igazságtalanságával? Megkérdőjelezhető-e a felettünk álló tekintély? Ha igen, milyen módon? Mit cselekedjünk a kiszolgáltatott helyzetben? A gyerekek egytől-egyig nyitottak és kifejezetten aktívak a játék során, gyakran az látszik kívülről, hogy inkább összerendezni kell őket a dramaturgia és a kívánt ritmus érdekében, mintsem motiválni - köszönhető ez a főhőst segítő, sok mozgással megtervezett mesei elemeknek is: vagy babot kell szétválogatni, vagy például mindenkinek kővé dermedni. A kutyát fogva tartó gonosz boszorkány alias Alíz néni (Romankovics Edit) elbuktatása nemcsak azokat a kérdéseket hívja elő a csoportban, hogy mitől jó gyerek a jó gyerek, milyen értékekért érdemes küzdeni, miként győzhető le furfanggal az ellenfél, hanem azt is, - ahogy a bevezetőben említett jungiánus Marie-Louise von Franz meselemző idézetével rámutatnak - hogy a mesében (álmokban) kézzel fogható módon megjelenő félelmetes és fenyegető alak azonosíthatóvá, a problémahelyzet pedig kezelhetővé válik a valódi életben is. A gyerekeket meglepően erősen érdekli a két személy összefüggése: a türelmetlen, kissé agresszív Rózsa néni és a gonoszkodásra, kegyetlenségre hajlamos Alíz néni (boszorkány) egy személy? Ha viszont nem, akkor biztosan szövetségesek - hangzik a válasz. Melynek a tétje nem egyszerűen a jó és rossz megkülönböztetése, hanem az ösztönös félelmek megfogalmazása és, a mese mintájára, a nyomasztó érzés feloldása.

Gubanc - Káva Kulturális Műhely
Gubanc - Káva Kulturális Műhely

A harmadik részben, melyben visszatérünk a valóságot jelképező konyhába, a probléma varázspormentes megoldása, vagy legalábbis annak analízise következik. A szereplők újra találkoznak, majd két gyerek a hatalommal rendelkező szülők szerepében felelősségre vonhatja a negatív szereplőt, végül szülővé válhat minden nézőtéren ülő gyerek és kérdéseket tehet fel. A mesteri „megoldás" a relatív nézőpontok és meg nem válaszolt (meg nem válaszolható) kérdések megtartásával történik. Merthogy a vádaskodó kérdések nyílzáporában álló Rózsa néni egyszercsak elsírja magát, és a gyerekek hirtelen más megvilágításban láthatják a történetet, meghallgatják a másik érveit, s közben halkan suttogni kezdik: „lehet, hogy nem is gonosz?" A résztvevő nézőből részvétet nyilvánító gondolkodókká válnak.