Erzsébet

Solténszky Tibor: "Egyszerű, de kicsit borzas történet"

2012.11.29. 14:12

Programkereső

December 4-én a Duna Palotában kerül a közönség elé a Szántó Csaba meséi alapján készült táncszínpadi játék, a Vargánya apó csodái. A produkcióban a Honvéd Táncszínház táncosait, színészkarának tagjait és a címszerepben Kertész Péter Jászai-díjas színészt láthatják a nézők. A bemutatóról a rendezővel beszélgettünk.

- A Táncszínház színész karának öt művészével dolgozunk, akiket még Novák Eszter szerződtetett a Marosvásárhelyi Színművészeti egyetemről. A „több ezer éves" Vargánya apót, a különleges lényt, aki mesemondóként a néző gyermekek világával és a Görbe Tölgyes lakóival is tartja a kapcsolatot, Kertész Péter alakítja. A történetet óvodás kortól kisiskolás korig ajánljuk, de szeretnénk tetszeni a gyerekkel érkező szülőknek, óvónőknek, nagyszülőknek. A Vargánya apó színpadra alkalmazásánál az alapot adó mesecsokorból vettem a cselekményt, a figurákat, de a hangsúlyt a táncra helyezve, a cselekményt a dialógusokból beemeltem a dalszövegekbe. Ez egy táncos mese, ahol a mozgásokon, a gesztusokon nagyobb a hangsúly. A mozdulatok is mesélnek, a gesztusokból képek születnek, a szereplők csak akkor szólalnak meg, ha nagyon fontos. Nem musical, és nem is operaszerű a játék, hanem mese dalban, táncban.

Solténszky Tibor
Solténszky Tibor

- A történet szerint Vargánya apó egy fa odvában él Mamókával, a feleségével és őket látogatják meg különféle ijesztő és gonosz, vagy éppen kedves mesebelei figurák.

- Egy különleges helyen, a Görbe tölgyek erdejében vagyunk. Apó és Mamóka erdei manók, feladatuk az erdő rendben tartása, védelme. Központi figurák, és a mese szerint ünnepelnek éppen, mert a manók közösségében végre született egy lányka. Ezt a vidám eseményt zavarják meg mindenféle népségek. Meg kell birkózniuk Süvölvénnyel, a Szélkirály kamasz fiával, aki kedvtelésből töri az erdőt, magával a Szélkirállyal, aki megbosszulná a fiát ért sérelmet, egy gonosz boszorkánnyal. Kisebb nagyobb, megoldásra váró bonyodalmak alakulnak ki a manók körül, amelyeket Apó szelíd ravaszságával és varázserejével, összefogást kovácsolva - a gyereket folyamatosan megszólítva - igyekszik megoldani.

- Ez egy interaktív mesejáték?

- A gyerekek nem kapcsolódnak be konkrétan a játékba, de az előadás bizonyos értelemben nyitott, hiszen sok kérdést fölvet a jóról és a rosszról, a megszégyenülésről, az irigységről; ezeket a szülőkkel, kísérőkkel a gyerekek megbeszélhetik később. Van konkrét, dalba foglalt üzenetünk is: „Figyeljetek, jó manók, és ti is gyerekek!/Gonoszsággal, irigységgel sose éljetek./Sárga banya sorsa bizony, elkerülhető:/- Legyél szelíd, legyél okos, szívből szerető. -- Okos, szelíd emberek sem hagyják magukat,/mert irigyek elrabolnák minden javukat./Gonosz ellen fogjunk össze manók, s gyerekek!/Gyerekzsivaj, ének szóljon, meg a verebek!"

Vargánya apó csodái - Honvéd Együttes
Vargánya apó csodái - Honvéd Együttes

- Ez a második gyermekelőadás rendezése idén. Nyilván nincs recept, de mi kell egy jó zenés-táncos darabhoz?

- Az előzőhöz is született zene, ám az teljesen más volt. Egy jó táncelőadáshoz manapság nagyon kell a fergeteges tempó, de ez a felnőttek színházban is fontos. Például komédiát is csak jól tempírozva lehet játszani. Kell még a változatos, fülbemászó zene, a jó dalok. A Vargánya apóhoz a fiatal Szántó Dániel komponálta a muzsikát, a népzenét és más zenei formákat ötvözve a modern színpadi zenével, nagyzenekari hangzásokkal. Remélem, hogy az előadás végére dúdolgatni fogják a nézők, magukkal viszik. Fontosnak gondolom a történet morális kérdéseit is, amelyeket kifejezetten brutálisan teszünk fel a mese köntösébe bújtatva. De a legfontosabb, hogy a kicsik érezzék, a mese nekik szól és a színpadi játék hiteles és odaadó.

- Úgy tűnik, hogy ez a táncos mese egy családi program lehet. A felnőtteknek is tartogat az előadás meglepetéseket?

- Igen, családi programnak szánjuk, van bőven a felnőtteknek szóló, általuk kódolható apró poénból. Ezekre a gyerekek valószínűleg rá is kérdeznek, így újabb és újabb otthoni, óvodai beszélgetés alakulhat ki az előadás kapcsán. Irtózom a végtelenül sematikus gyerekmozitól, többek között azért is, mert azok kapcsán nincs miről beszélgetni. Ott semmi sem emlékeztet a hétköznapi életre, figurákra, helyzetekre, csak szép kerek, rózsaszín formák vannak baba-szósszal leöntve. Ez a mi mesénk, bár nagyon egyszerű, kicsit borzas is, nem tipikusan babás és gyerekes.

- Korábban elsősorban rádiószínházi munkájáról ismerhette Önt a nagyközönség.

- A mindennapi munkám a rádiónál a szavakról és a csöndekkel való babrálásról szólt, de mellette többször lehetőségem volt arra, hogy tanuljam, barátkozzam a táncszínház nyelvével. Itt nagyon a tánc mond el mindent. Szerencsémre kollégámmal, a zseniális színpadi érzékkel megáldott Appelshoffer János koreográfussal pár pillanat alatt egymásra hangolódtunk. Nagyon örülök, hogy a mesével kapcsolatos belső képeimet azonnal tánccá tudja formálni. Soha semmit nem kellett külön magyaráznom. És a színészek nagyon élvezik, hogy táncolhatnak, s a táncosok, hogy játszhatnak, hülyéskedhetnek. Remélem, hogy ez a jókedv megmarad hosszú távon, mert igazán ez fogja magával repíteni a közönséget.