Előd

Jött egy igazi madárember

2013.11.08. 07:06

Programkereső

Finy Petra Szívmadár című könyve egy szerelmes meséket tartalmazó gyűjtemény. Hűségről, fájdalomról, féltékenységről szólnak, hiszen annyiféleképpen tudunk szeretni, ahányan vagyunk. Madarakról, gyerekekről, illusztrálásról, egyszóval az életéről beszélgettünk. INTERJÚ

- Nem a Szívmadár az első madarakról szóló könyved, gyanítom, hogy nem is az utolsó. Honnan ered a madarak iránti vonzalmad?

- Gyerekkorom óta nagyon szeretek rajzolni, festeni, és inkább iparművésznek készültem, mint írónak, sokáig ez a két dolog párhuzamosan futott nálam. Az egyik visszatérő motívumom a madárember volt, kicsit angyal, kicsit ikaruszszerűség, de fontos, hogy szárnyai voltak ennek a figurának. Mindig is vonzott az ég, a repülés, a madarak. Aztán jött egy igazi madárember, és megkérte a kezem, meggyűrűzött. (nevet) A férjem hobbiszinten madarász, egyébként épületgépészettel foglalkozik. Sorsszerű találkozás a miénk.

Finy Petra
Finy Petra

- Ebből a sorsszerű találkozásból született két kislány.

- Igen, Emma a nagyobbik, ő nagy mozgásigényű, impulzívabb egyéniség, megnézi, megcsodálja a dolgokat, és megy tovább, Léna a nyugodtabb analizálóbb, molyolósabb, jobban érdeklődik az állatok iránt. Nagyon más karakter a két lány, de mindkettejüknek szükségük van arra, hogy a természetben legyenek. Múltkor például varangyokat hoztak be a házba, de rendszeresen üvegekben, dobozokban tárolt növényeket, állatokat csempésznek be. A szövegeimen talán érződik a természet szeretete, a Szívmadárban is, legalábbis remélem. Nemrég költöztünk vissza Budapestre, előtte vidéken éltünk, nem messze a fővárostól, az erdő szélén. A szarvas átugrott a kétméteres kerítésen, az összes gyümölcsfa hajtását lerágta, vaddisznók randalíroztak a kertünkben, nem volt közvilágítás, egy szóval teljes szimbiózisban éltünk a természettel.

- Gondoltál már arra, hogy a saját könyvedet illusztráld?

- Ez egy külön szakma, amit tanulni kell. Talán bátorság kérdése is az illusztrálás nálam, valószínű, hogy előbb-utóbb meg kell lépnem. Nagyon sok alázat kell az illusztráláshoz, idő, türelem. De az biztos, hogy ahol az író és az illusztrátor ugyanaz a személy például Szegedi Katalin Lenkája vagy Sven Nordqvist Pettsonja esetében, különleges atmoszférájú könyv születik. Én nagyon szeretem, mikor kívülről dolgozik valaki a szövegeimmel. Szeretem, ha izgalmas képileg a könyvem, nagyon jó, hogy különböző illusztrátorokkal dolgozhatok. Rófusz Kingára már régóta várok, szerelmes vagyok a képeibe, úgy éreztem, hogy ezek a szövegek közel állhatnak hozzá. Szerencsémre a Vivandra megkereste őt, és elvállalta a Szívmadár illusztrálását. Rengeteget dolgozott vele, és szerintem érződik, hogy festés közben igazán elmélyült a mesékben.

Szívmadár - illusztráció: Rofusz Kinga
Szívmadár - illusztráció: Rofusz Kinga

- A Szívmadárból melyik az a mese, amiért megírtad az egész könyvet?

- Az ezüst holló. Csornij herceg, vagyis a Fekete herceg, a Fehér hercegnő című mesém párjának íródott eredetileg. Talán kiderül a szövegeimből, hogy terápiás céllal is írok, öngyógyító formában. Ha elemezni akarnám magam, akkor a Csornij hercegben is benne van, hogy nagyon korán elvesztettem az anyukámat, lelkileg nehéz volt feldolgozni, a gyászt szimbolizálja a kiabálás a mesében, illetve, hogy az üvöltés miatt senki nem marad Csornij herceg mellett. Anyukám halála után nem voltam annyira szociális, nehezen jutottam az emberekhez, nehezebben találtam meg a helyemet, aztán végül jött a férjem, aki ebben segített, helyre rakta a kis világomat, de nekem is meg kellett ezért dolgoznom, nem véletlen, hogy a mesében a főhős is elmegy a hegyekbe és küzdelmek árán találja meg a nyugalmat. A Fekete hattyúról szóló mese ennek a folytatása, ezek miatt íródott meg a könyv, de én az utolsó mesét is szeretem, a Koboldosat. Ez a mese a képek miatt áll nagyon közel hozzám, ezt olvastam fel a könyvbemutatón, és a végén elbőgtem magam, ilyen még nem történt, hogy a saját mesémtől elérzékenyültem volna, de láttam magam előtt, ahogy öregen a férjemmel egymás kezét fogjuk, és nem tudtam ettől elvonatkoztatni. Nem véletlen szoktam mondani, hogy a Szívmadár nagyobb gyerekeknek, nyolc éven felülieknek szóló könyv, sőt talán inkább felnőtteknek szóló mesék. Hisz a szerelem nem feltétlen gyerektéma. Ezek a mesék nem vidám szerelmes történetek, bár a végén minden jóra fordul.