Lukács

Heroikus győzelem az agymosás fölött

2014.02.22. 07:01

Programkereső

Az emberek különben zombi agymosottak, de jobb, ha olyan ember mossa az agyukat, aki aztán nem akarja őket egy gofrisütőben megsüti és megenni. A norvég Jo Nesbø regényéből készült Doktor Proktor és a Holdkamélenok című előadást a Kolibri Színház mutatta be. KRITIKA

Jo Nesbø méltán híres krimiszerző könyveit olvasva erős a gyanú, ő mindig többet akar, mint egyszerűen egy bűntényt felderíteni. Nem kivétel ez alól a gyermekirodalmi munkássága sem, ezért van az, hogy Doktor Proktor kalandjain a szülők legalább olyan jól szórakoznak, mint a gyerekek. És nyilván emiatt döntött úgy a Kolibri, hogy színpadra adaptálja a regény harmadik kötetét, a Szeleburdi világvégét. Így született meg a Doktor Proktor és a Holdkaméleonok című előadás Novák János rendezésében, ami ugyan nem hoz paradigmaváltó újítást a gyerekszínház vérkeringésébe, de vidám és szerethető élmény kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

Doktor Proktor és a Holdkaméleonok
Doktor Proktor és a Holdkaméleonok

A Holdkaméleonok azok a gonosz lények, akik elrontják az emberek helyesírását, különösen vonzódnak a zoknikhoz, és mellesleg embereket esznek. Céljuk Norvégia, majd az egész világ felzabálása. Ez még önmagában persze nem nagy találmány, csak akkor válik azzá, amikor alakjukban megjelenik a diktatórikus hatalom önkényének problémája és a médiabeli agymosás korszakos jelensége. A Holdkaméleonok ugyanis egy rettenetes norvég tehetségkutató, a Kóruscsata versenyzőiként jelennek meg a tévében, és onnan hipnotizálják az embereket, akik nyilván egyébként is a képernyők előtt ülnek naphosszat, és kritika nélkül hitelt adnak az összes benne elhangzott szónak.

A kóruscsatás jelenet egyébként az előadás egyik legviccesebb pontja. A színpad két oldalán két hatalmas tévé magasodik a két főszereplő, Bülle (Bárdi Gergő) és Lise (Andruskó Marcella) családjának feje fölé, akik mint szentképeket bámulják azokat, a hátsó kulissza középen kinyílik, és megelevenedik az, amit a képernyőn látunk: giccses, színes ruhákban táncol felénk Tenoresen (Szanitter Dávid), a bájgúnár, aki rettenetes, szőke parókát visel, mögötte ugyancsak rettentően túlzás kórusával. Egy nyolcvanas évekbeli popzenekar paródiájára emlékeztetnek leginkább, persze csak akkor, ha nem tekintjük ma már a nyolcvanas évekbeli popzenekarokat önmaguk paródiájának. És mi mást is énekelhetnének, mint a Jo Nesbø által méltán gyűlölt ABBA egyik számának (Money, Money, Money) átdolgozott változatát. Aztán Tenoresen bejelentése következik: Norvégiában rossz a kormányzás, felszólítja az embereket, küldjenek sms-t, ha azt akarják, hogy ő vegye át a hatalmat. A szülők rögvest a telefonjukhoz kapnak, igazán nem vagyunk meglepve.

Doktor Proktor és a Holdkaméleonok
Doktor Proktor és a Holdkaméleonok

Főszereplőink ebben az őrült világban nagyon egyedül érzik magukat, ők úgy menekülnek meg a tömeges hipnotizálástól, hogy nem szeretnek tévét nézni. Bárdi Gergő gyenge, beszédhibás kissrácot alakít, akit sűrűn megvernek osztálytársai, és akinek olyan élénk a fantáziája, hogy néha még legjobb barátja, Lise sem hisz neki. Andruskó Marcella szemüveges, tudálékos kislányfigurája pedig szívéhez kap, ha meglát egy helyesírási hibát. Nagyon mások mindketten, mint a többiek, így esik az, hogy ők veszik észre, valami megváltozott körülöttük, ezért keresik fel barátjukat, Doktor Proktort.

Doktor Proktor egy hatalmas emelvény tetején ül, mikor először látjuk, kissé erőltetett képi megjelenítése annak, képtelen két lábbal a földön állni. Tóth József szórakozott professzora egyébként sajnos nem elég szórakozott, talán ezért is van az, hogy bár a címszereplő ő, a többiek mellett kissé háttérbe szorul alakja. Sokkal karakteresebb figura nála Hukk tanár úr (Ruszina Szabolcs), aki éjszakánként békává változik át, és Strobe tanárnő (Megyes Melinda), aki mindig karakán és határozott, sőt, erőszakos, ami jó szolgálatot tesz a világ megmentésében.

Doktor Proktor és a Holdkaméleonok
Doktor Proktor és a Holdkaméleonok

Hogy megszabadítsák az embereket a Holdkaméleonok ember nagyságú gofrisütőjétől, Doktor Proktor és a gyerekek egy tervet eszelnek ki: vissza kell hipnotizálni az embereket. És aki a Holdkaméleonokon kívül képes erre - ez Jo Nesbø leleménye - az a norvég király. Az ötlet azért is csodálatos, mert jól mutatja, az emberek mindenképp agymosottak, de az a kisebbik rossz, ha olyan ember mossa át az agyukat, aki aztán nem akarja őket megenni. Mészáros Tamás sértődött, gyáva királyt alakít, akinek meg kell mondani, mit csináljon, és ha sértődöttségében nem hallgat az okos szóra, akkor kényszeríteni kell, hogy elvégezze feladatát.

A két és fél órás maratoni gyerekelőadás, ami pörgős bár, de azért mégis meglehetősen hosszú, szerencsére egy nagy hepienddel zárul: a Holdkaméleonok vezetőjét elnyeli az oslói csatorna, illetve a benne élő tizennyolc méteres anakonda, és nem szól több ABBA, mert győzedelmeskedik fölötte a Beatles mindenki legnagyobb örömére, a színpadon és a nézőtéren egyaránt. Az emberek ugyan nem lesznek sokkal okosabbak, de biztonságban vannak, elégedjünk meg ennyivel. Igazán semmi szükség nincs arra, hogy azt hazudjuk a gyerekeknek, varázsütésre mindenkinek megjöhet az esze. Bőven elég az, ha megmutatjuk nekik, szabad, sőt érdemes néha kiállni a sorból, hogy önmagunk legyünk.