Jolán

"Nem az előadás a fontos, hanem a folyamat"

2014.04.26. 07:03

Programkereső

A hosszú távú színháznevelési program híve, mert meglátása szerint az igazán fontos kérdések így hozhatók felszínre, a közös munka hatása akkor válik érzékelhetővé. Végh Ildikó dramaturg, színházpedagógus harmadik éve vezeti a Katona József Színház Ifjúsági Programját, mely egyre szélesebb korosztályt kíván megszólítani. INTERJÚ

- Kezdetektől fogva te voltál a szakmai program kitalálója és a koncepció kidolgozója?

- Én voltam, de a színházban már az elejétől kezdve rendkívül nyitottan fogadták a kezdeményezést. Máté Gábor igazgató is nagyon szerette volna, hogy ez jól működjön, ehhez pedig minden segítséget megadott. A programban résztvevő színészek is mellénk álltak, és sok energiát fektettek a programba.

- Egyre szélesebb a programválaszték, amiben a diákok részt vehetnek, idén pedig újabb korosztályok felé nyitottatok.

- A középiskolás korosztályhoz képest most már fiatalabbakat, 8-12 éveseket és időseőbbeket, egyetemistákat is szeretnénk elérni a programjainkkal. A meglévő projekteket tehát az adott korosztályra igazítjuk, és emellett új programokat is elindítottunk, hogy minél több fiatal tudjon bekapcsolódni a munkába. Alapvetően négytípusú ifjúsági foglalkozásból választhatnak. Ebből az egyik a különböző Katona-előadásokhoz kapcsolódó Háromlépcsős színházi nevelési program, amikor az előadás előtt és utána is tartunk egy-egy 90-45 perces foglalkozást a színházban vagy az iskolákban. A Katona klubban idén hat csoporttal dolgozunk különböző témákon, ez a munka egész évadra szól. A legfiatalabbakkal, 8-12 évesekkel éppen az Odüsszeiát tárgyalva. A mese részét a 8-10 évesekkel fogjuk körbejárni, 11-12 évesekkel pedig a családtörténetet, többek közt az apa és fiú viszonyát vizsgálva.

Végh Ildikó - Katona József Színház (foró: Brozsek Niki)
Végh Ildikó - Katona József Színház (foró: Brozsek Niki)

- Részleteiben hogyan kell elképzelni egy egyéves programot? Létrehoztok egy rövidebb ifjúsági előadást is belőle?

- A foglalkozáson születő jeleneteket nem is mindig szoktuk előadásnak hívni, mert nem az előadás a fontos, hanem maga a folyamat. A jelenlegi csoportokkal most vagyunk abban a fázisban, amikor megismerjük egymást, alap drámajátékokat játszunk, és belekezdünk a történet feldolgozásába, az Odüsszeia esetében Pálos Hanna, az Életváróknál Kocsis Gergely, a Rendszerhibánál Ötvös András színészekkel közösen. Hogy mi lesz a vége, az most még nem látszik, ez közben sokat alakul. Az Odüsszeiánál például az a cél, hogy minél jobban átlássák a történetet, ahogy ásunk egyre lejjebb, és minél inkább beinduljon a fantáziájuk. A feldolgozás közben megnézzük azokat a kifejezési formákat - beszéd, játék, zene, rajz - amiben a fiatalok a legerősebbnek érzik magukat.

- Milyen mélyre ástok ilyenkor?

- Volt egy Rétegek című előadásunk, ami szintén hosszú távú volt és egy számomra nagyon kedves program. Akkor családi interjúkat készítettünk a fiatalokkal, és a gyerekek a saját családjuk múltjából kiindulva definiálták újra magukat. Megfogalmaztak olyan kérdéseket, amik a folyamat közben merültek fel bennük, rákérdeztek olyan pontokra a családtörténetben, amik számukra nem tisztázottak. Többek közt arról alakult ki párbeszéd, hogy milyen, ha valakinek a családja például szélsőséges politikai irányba tolódik el. Vannak-e ennek okai, és ha igen, tudunk-e magyarázatot adni arra, hogy miért ennyire sérültek mostanában a családok, ha politikáról van szó. A tapasztalat az, hogy visszük magunkkal ezeket a családi frusztrációkat, rossz döntéseket, és a kibeszéletlenség miatt nem tudunk továbblépni.

Ötvös András - Katona Ifjúsági Program foglalkozás
Ötvös András - Katona Ifjúsági Program foglalkozás

- A Katona József Színház zömében nem kötelezőolvasmányokat visz színpadra, hanem a múlttal való szembenézésre fókuszál, a jelen társadalmi problémáira reflektál. Az ifjúsági programban ez hogyan csapódik le?

- Az Ifjúsági programban ugyanerre törekszünk. Hátraarc címmel volt egy intergenerációs projektünk is, ami a Rükverc című előadásunkhoz készült. Abban 65 év felettiekkel és fiatalokkal dolgoztunk együtt. A fiatalokkal arról gondolkodtunk, hogy látják, milyen lesz ötven év múlva az életük. Mit tudnak kezdeni magukkal, mi az, amitől félnek. Látják-e egyáltalán azt, hogy a saját nagyszüleik mivel küszködnek. Az Origóban a nemzeti identitás kérdéskörét, a Rendszerhibában pedig az oktatási rendszert jártuk körbe.

- Egységes volt a véleményük és a jövőképük?

- Általános volt a jelentől, a közeljövőtől való szorongás, hogy fogalmuk nincs, mi legyen. A mai magyar fiatalokban már megfogalmazódik a „kapunyitási pánik", vagyis hogy a középiskola, főiskola, egyetem után hogyan folytassák tovább. Beszélgettünk arról is, hogy mennyire tudják elképzelni magukat családban, mi az, ami biztonságot fog adni. Nagyon megdöbbentő volt, mert ezekről nincsenek elképzeléseik, csak azt látják, hogy a minták nem működnek. De nem tudják, hogy képesek lesznek-e új mintákat teremteni.

Pálos Hanna - Katona Ifjúsági Program foglalkozás
Pálos Hanna - Katona Ifjúsági Program foglalkozás

- Miben áll hosszútávon a munkátok jelentősége?

- A jelentősége abban áll leginkább, hogy a színház társadalomi fórumfunkcióját megértsék a gyerekek, és ezt később a saját közegükben is alkalmazni tudják, például a vitaszínház műfaját. Hogy felismerjék azt, a színház lehetőséget ad a problémák kibeszélésére és eszközt a gondolataik artikulálására. Az is fontos a színházi nevelés során, hogy amikor nézőként vannak jelen, akkor megtapasztalják, a színház egy élő dolog. Vagyis megtanulható és elsajátítható az, hogy miként lehet értő módon olvasni egy előadást.