Jolán

Érdeklődéssel, nyitottsággal

2014.05.05. 18:12

Programkereső

Hetedik alkalommal kerül megrendezésre május 5. és 10. között az ASSITEJ Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálé. Az idei fesztivál egyik válogatójával, Andi Katival beszélgettünk.

- Mire gondoltál, mikor felkértek válogatónak?

- Nagyon örültem, úgy voltam vele, mint mikor az ember egy kutyát fogad örökbe: nagyon örül neki, de akkor még fogalma sincs, hogy mivel jár az egész. Én is csak később döbbentem rá. Először azt gondoltam, hogy most végre megnézhetek nagyon sok gyerekelőadást, megismerkedhetek az alkotókkal, találkozom régi ismerősökkel, ami majd nagyon jó lesz. És ez tényleg nagyon jó volt. Annál nehezebb volt dönteni. Melyik ujjamat harapjam le? Próbáltam mindenféle prekoncepció vagy meghatározott válogatási elvek nélkül nézni az előadásokat, nem voltak előre kiválasztott szempontok. Sőt. Igyekeztem naiv néző lenni, és vártam, hogy hassanak rám az előadások. Azt az érzést kerestem, mikor valami elvarázsol. Azok az előadások, amiket végül a versenyprogramba javasoltam, mind elvarázsoltak. Egyik így, másik úgy: hol az irodalmi alapanyag volt mérvadó, hol a színészi alakítások, hol a téma, amit az előadás meg akar beszélni a közönséggel, hol a fantasztikus látványvilág. A legtöbb esetben ezek ráadásul együtt járnak. Életem nagy részében gyerekeknek szóló előadásokkal foglalkoztam, mégis: sok alkotóval most találkoztam először. Sokat tanultam, néha figyeltem a közönség reakcióit is. És megnyugodtam, mikor a gyerekek reakciói alátámasztották az éppen formálódó ítéletemet.

Közellenség
Közellenség

- Sokszor mondják, hogy a mai gyerekek nagyon sokat változtak az előttük lévő generációkhoz képest. Mit tapasztaltál a körúton?

- A gyerekek ugyanolyan várakozással, izgalommal, érdeklődéssel, nyitottsággal várják az előadásokat, mint húsz évvel ezelőtt. Más ruhában jönnek, más körülmények közül, de nem mások. Talán a nagyobbak, a középiskolás korosztály mégis...

- Nekik szólnak főként a színházi nevelési programok. Mit gondolsz erről a műfajról?

- A Kerekasztal Színházi Nevelési Központ az egyik legjobb élményem volt: érdekes a téma, fantasztikus színészi alakítások, és izgalmas, ahogyan a nézők ötletei beépülnek az előadásba. A Nemzeti Táncszínház, a Közép-Európa Táncszínház és a Káva Kulturális Műhely Horda 2. című színházi nevelési programja szintén élményszámba ment: itt a mozdulatok jelentőségével, jelentéseivel foglalkoztak a táncosok, drámatanárok és a gyerekek együtt. Ebben az előadásban is beépítették a gyerekek mozdulatait a koreográfiába. Ez arra készteti a nézőt, hogy ne csak nézzen, hanem tevőlegesen részt vegyen az előadásban, nem feltétlenül cselekvéssel, de a figyelmével, a véleményével. A nézőktől ugyanolyan mértékben függ az előadás, mert ugyanúgy résztvevők, mint a játszók. Alkotó gondolatokkal tudnak hozzájárulni az egészhez.

- Térjünk vissza picit a legkisebbekhez: a csecsemőszínházhoz.

- Azt gondolhatnánk, hogy: „mit tud egy csecsemő felfogni a színházból", igaz? Hát rengeteget! Ezek az előadások gyönyörű, filozofikus, költői műalkotások. Van, amelyik szavak nélkül, csak mozgással, látvánnyal, érzetekkel, van, amelyik gyerekdalok, mondókák összefűzésével egy egész világot mutat meg. A színészek kibányásszák magukból a gyereket, a mélyen lévő gyerekségüket találják meg újra. És így valóban tudnak kapcsolódni a picikhez. Az egyéves kis totyogós meg besétál a színpadra, elkapja a szappanbuborékot, aztán vissza... otthonosan érzi magát. Sok ötletet is kapnak a szülők, hogy mivel mit lehet játszani, milyen mindennapi tárgyak, alapanyagok mivé alakulnak át a fantázia segítségével. A Kolibri Pont, pont vesszőcskéjében például a faágacskák és az agyag.

Semmi, Budapest Bábszínház
Semmi, Budapest Bábszínház

- A gyerekszínházi kategóriában óriási a választék.

- Bizony, nagy örömömre. És éppen ezért nagyon jó elgondolás, hogy a zsűri korosztályonként nézi az előadásokat, és külön díjazza majd a csecsemő-, gyerek- és ifjúsági előadásokat; praktikus is, mert annyi előadás zsúfolódik bele ebbe a hat napba, hogy képtelenség mindent megnézni, mert párhuzamosan több előadás fut egyszerre. De azért is jó az elgondolás, mert valóban nagyon „más műfaj" minden korosztály színháza: más témák, más kifejezőeszközök, más nyelv. De magában a gyerekszínházi kategóriában is széles a skála a különféle formanyelvekben, stílusokban: a Pimpáré és Vakvarjúcska például zenés, színes, látványban és mozgásban is elemelt előadás, Erdős Virág igazán humoros szövegével, a zalaegerszegiek Hétalvója azért izgalmas, mert egészen különleges a bábtechnika, egy japán rendező, Koizumi Hirosi munkája. Az R & L, avagy a Mágusok Birodalma - fiatal operaénekesen közreműködésével - elképesztő fantáziával helyezi Ruszlán és Ludmilla szerelmi történetét egy virtuális világba, ahol az online és offline valóság teljesen összekuszálódik, a Csoda és Kósza élő hangjáték zseniális humorral és színészekkel.

- Az idei versenyprogramban nagy arányban jelennek meg az ifjúsági előadások is.

- Fontos, hogy hogyan szól a színház a kamaszokhoz. A Semmi egészen megrázó és megdöbbentő előadás, csodálatos bábokkal és bábszínészekkel, a Közellenség, az Állampolgári ismeretek, a 12 hét, A harmadik hullám, A Kő, papír, olló, a Csöngő, a Nincsenapám, seanyám és sorolhatnám: mind olyan témákat járnak körbe, amikről muszáj beszélni. De nem csak beszélni: egy színházi előadás biztosan nagyobb és mélyebb élményt jelent a fiataloknak, mint ha egy beszélgetés alkalmával a felnőttek megpróbálnák beletölteni a fejükbe a saját gondolataikat. Az előadásokhoz kapcsolódó foglalkozásokon nem vonnak le valamilyen végső tanulságot, nem adnak egyértelmű megoldást, választ a kérdésekre, de segítenek abban, hogy mindenki elgondolkodjon a saját válaszán, irányokat, lehetőségeket mutatnak. Ez az, ami igazán fontos.