Cecília

Nem lehet elég korán kezdeni

2014.05.15. 13:12

Programkereső

Az Operaház eddig is komoly hangsúlyt fektetett a legfiatalabbak zenei-színházi nevelésére, arra, hogy gyerekkorban elköteleződjenek a műfaj iránt. A tavasz azonban még az eddiginél is gazdagabb kínálatot mutat: a több éve műsoron levő sikerprodukciók, a Pomádé király új ruhája című opera és a Makaróni karmester vezette játékos barangolás mellett A varázsfuvolából lett Parázsfuvolácska bemutatójára is sor kerül.

Az előadás rendezője, Toronykőy Attila nagyon jól ismeri a célközönséget, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Ránki-opera évek óta töretlen sikere, és megannyi, kifejezetten a gyerekek számára színpadra állított, a klasszikus repertoárba tartozó mű. A rendező nem osztja azokat a vélekedéseket, amelyek szerint a műfajnak nincs közönsége. Ő arra teszi a voksát, hogy vannak érdeklődő gyerekek, sőt a gyerekek jóval nyitottabbak, mint a felnőttek hinnék, csak annak a módját kell megtalálni - és ez a pedagógusok, a szülők és persze a marketingszakemberek feladata -, hogy "becsábuljanak" a (dal)színházba. Természetesen az nem mindegy, hogy milyen az első találkozás, mert ez az élmény dönti el egy életre, hogy valakiből operakedvelő lesz-e.

Parázsfuvolácska
Parázsfuvolácska

Nem állítunk azzal valótlanságot, ha azt mondjuk, A varázsfuvola Mozart talán legismertebb operája, sőt a teljes operairodalom legnépszerűbbjei közé is tartozik, elég csak a nyitányra, Papageno dalára, Papageno és Papagena duettjére, vagy az Éj királynőjének II. felvonásbeli áriájára gondolnunk, mint olyan dallamokra, amelyek gyakran csendülnek fel klasszikus zenei adókon, sőt botfüllel, kevéssé tiszta hanggal is dudorásszuk, fütyörésszük a zuhany alatt. Ez a fülbemászóság már önmagában is jó alap, hiszen egy operánál elsőként a zene fogja meg a hallgatót.

Toronykőy szerint a vonzóvá tételhez elkerülhetetlen, hogy a komplex, többrétegű történeteket - és ez a Mozart-Schikaneder-operára különösen igaz - a korosztálynak megfelelően meséljék el. Aztán az sem mellékes szempont, hogy a kezdő operarajongók pontosan értsék, ki kicsoda, mi a helyzet, milyen érzelmekről van szó a színpadon. Döntés kérdése, hogy az operát eredeti nyelven adják-e elő és a produkciót meg-megszakító narrációt választják-e, vagy az élményből szintén kizökkentő, az olvasni nem tudók számára pedig nem praktikus feliratozást, vagy - ahogyan tették ezt jelen esetben - a nyelv változását sem figyelmen kívül hagyva, magyarul hangzik el a mű. A minőségre, a megjegyezhetőségre, a szöveg fülbemászóságára garanciát jelent, hogy a Parázsfuvolácska szövegét a népszerű költő, Lackfi János írta, aki remekül ért a gyerekek nyelvén, hiszen jó néhány saját gyerekverskötetet jegyzett és szerkesztett, sőt szófaragó-tábort is tart a versírás iránt érdeklődő iskolásoknak.

A primer hatást egy opera esetében természetesen a zene fejti ki, színházi műfajként azonban a teatralitást sem felejthetjük el. Míg a Pomádé király új ruhája nagyon egyszerű eszközökkel dolgozik - bár a meglepetés és a humor ott sem marad el, emlékezzünk csak a jelmezek vibráló színeire, a nézőtérről érkező szereplőkre vagy épp a biciklire -, a Parázsfuvolácskában nagyszabású látványra számíthatnak a nézők, ennek alapját pedig az adja, hogy a történet központi magja a tűz-víz próba. De adjuk is át a szót a rendezőnek: "A cirkuszi előadás ötlete tőlem származik. Számomra ez az operai szerkezet egy gálaestre emlékeztet, ahol különböző karakterű énekesek egy kis konferansszal összekötve különböző áriákat, dalokat énekelnek, és ez a szerkezeti forma, illetve a cél, tehát az opera gyermekközönséghez való eljuttatása inspirált a cirkuszi műfaj választásához. Adva van a varázsló: Sarastro, a Föld ura. A levegő királynője, az ég úrnője az Éj királynője. A két színes bohóc Papageno és Papagena, míg a két fehér bohóc Tamino és Pamina. Rajtuk kívül ebben a cirkuszban vannak még szerződtetett akrobaták, továbbá egy porondmester, aki megegyezik Sarastro szolgájával, a Sprecherrel és a Priesterrel egy személyben, de ellátja a konferanszié feladatait is."

Parázsfuvolácska
Parázsfuvolácska

A rendkívül plasztikus és karakteres figurákat jeles fiatal énekesek alakítják, mellettük pedig éppúgy, mint egy igazi cirkuszban, az Artistaképző Szakközépiskola és Szakiskola növendékei lépnek az Erkel Színház színpadára - akarom mondani Sarastro Cirkuszának a porondjára. Ők lesznek a dámák, az Éj királynőjének szolgái, Monostratos manói, és olyannyira benne vannak a darab próbafolyamatában, az előadásnak annyira integráns részét képezik, hogy már a rendelkezőpróbákat is velük kezdték el.

A Parázsfuvolácskát hétköznapokon és hétvégéken is műsorra tűzik, így lesznek homogén iskolai csoportokból álló nézők, valamint családi közönség is. A kétféle publikumról néhány évvel ezelőtt Toronykőy Attila így nyilatkozott: "Egy beavató előadásnak mindig akkor van a legnagyobb sikere, amikor családok nézik. Az előadás előtt, a szünetben és otthon meg tudják beszélni a látottakat, eközben a felnőttek a gyermeki, a gyermekek pedig a szülői, a felnőtti reakcióból tanulnak. Ettől tudnak a családi vasárnapi operák nagyon bensőségesek lenni." Így hát mi mást is kívánhatnánk, mint szép vasárnapokat, amelyeket töltsenek a kisebbekkel varázslatosan vagy csengő-bongóan, Pomádé királlyal, Makaróni karmesterrel vagy a Sarastro Cirkuszban, utána pedig indulhat az OperaKaland!