Gyöngyi

A lápiszörny esete a grófkisasszonnyal

2014.06.26. 07:55

Programkereső

Érdemes-e kiszakítani valakit eredeti környezetéből, és önkényesen "civilizálni" pusztán azért, mert egy általunk jobbnak hitt világba szeretnénk beilleszteni? A tolerancia és a másság elfogadásának hiánya a győri Vaskakas Bábszínház gyerekelőadásában, Tengely Gábor rendezésében.

A történelemből ismerhetünk olyan "vad gyerekeket" (például az angol Peter vagy a német Kaspar Hauser történetét), akik a civilizációtól elzártan, állatok között nőttek fel és emberi szót nemigen ismertek, míg rájuk nem találtak és át nem emelték őket az emberek világába. Ezek a történetek azonban sosem végződtek jól: a gyerekek csak nehézkesen vagy egyáltalán nem tudtak asszimilálódni a társadalom kívánta normák szerint. Így természetesen joggal merül fel a kérdés, érdemes volt-e egyáltalán kiszakítani őket eredeti, megszokott környezetükből? Mennyiben szólt ez az ő megmentésükről és mennyire az irántuk való, természettudományos kíváncsiságról? És valóban felsőbbrendű-e az az emberek alkotta világ, amelyet értékesnek és normálisnak hiszünk? Ezeket a kérdéseket járja körül a Vaskakas Bábszínház Hanyistók, avagy a grófkiasszony és a lápiszörny története című gyerekelőadása is.

György Zoltán Dávid, Gergely Rozália
György Zoltán Dávid, Gergely Rozália

Vad gyerekről szóló legendánk nekünk is van: 18. századi, latin feljegyzések tudósítanak arról, hogy a hansági Király-tó körüli mocsárban 1749-ben a halászok egy beszélni nem tudó, nyolc-tíz év körüli fiút fogtak el. Kérges bőre és kezdetleges úszóhártyái miatt a falubeliek nem tudtak dűlőre jutni, ember-e vagy állat a kis "vadorzó", végül aztán az előbbi mellett döntöttek, elkeresztelték Istvánnak és az Esterházy-kastélyba vitték. A szájhagyomány tovább színezte a lápi mesét: Istókot befogták szolgálni, rendszeresen ütlegelték, és csak egy védelmezője akadt az emberek között, a várnagy Juliska nevű lánya. Ez a legenda szolgált alapjául Pallai Mara darabjának is, amely a teljes kirekesztettség állapotatát és a másság elfogadásának hiányát a gyerekeknek szóló humorral és játékkal árnyalja.

Tengely Gábor rendező a történetet a legenda-korabeli időbe vezette vissza, ami egyrészt a zeneválasztás szempontjából is érdekes lehet: az előadás alatt ugyanis részletek csendülnek fel Jean Philippe Rameau barokk zeneszerző, A gáláns indiák című operájából. A mű negyedik felvonása, A vademberek (melyből később nagyobb részletet is hallhatunk), az indiánok világát mutatja be, mely a nyugati kultúra számára éppolyan ismeretlennek és civilizálatlannak tűnhet, mint a lápiszörny a kastélybeliek számára.

A stílusbeli utalás leglátványosabban a jelmezek szintjén jelenik meg: a szereplők fejét díszítő, monumentális "hagymakupolák"a parókákat jelképezik, de a színészek rizsporos arca és a ruhákat díszítő, hatalmas fodrok is felidézik a barokkos divatot. A kastélyban szigorú szabályok uralkodnak, főleg, ha a hatalom reprezentációjáról van szó, így az előadásban állandóan öltöznek és öltöztetnek, hogy minden ruhadarab a pontos helyére kerüljön.

Kocsis Anna, Gergely Rozália
Kocsis Anna, Gergely Rozália

A grófi család nem tűr semmiféle rendbontást, engedetlenséget, és távol tart magától mindent, ami egy kicsit is a valósághoz kötné őket. Éles határ húzódik köztük és a szolgálóik között, legyen az egy egyszerű cselédlány vagy a francia balettmester. A jelmezek itt is fontos szerepet tötenek be: a többnyire fehér ruhákon megjelenő, fóliaszerű anyag egyfajta védőburkot képez a szereplőkön. Ezt a rideg, elképesztően steril környezetet remekül árnyalja tovább a makulátlanul tiszta, hófehér díszlet (tervező: Michac Gábor), amelybe valósággal berobban Hany Istók (György Zoltán Dávid) a maga mocsárizöld egzotikumával.

A félig ember, félig hüllő fiú ártatlanságával mégis a legtisztább jelenség ebben a művilágban és egycsapásra felkavarja azt a poshadt "állóvizet", amiben a kastély népe tobzódik. Ahogy a legendában, úgy Pallai Mara darabjában sem kelnek túl sokan a zöld fiú védelmére, egyetlen igazi pártfogója akad csupán: a grófkisasszony (Gergely Rozália), aki szintén nem teljesen érdek nélkül segít a vadorzónak, hanem, hogy saját unalmát is elűzze egy időre.

Gergely Rozália, Bora Levente, György Zoltán Dávid, Rab Viki
Gergely Rozália, Bora Levente, György Zoltán Dávid, Rab Viki

Megkezdődik tehát Hany Istók civilizálttá tétele: kezdetben csak szavakat, rövid mondatokat sajátít el, amelyeket persze sosem a megfelelő helyzetben használ, így humoros félreértések születnek a nagy igyekezetből. A látszat azonban csal: ahogyan a kisasszony elkezdi nevelni a lápiszörnyet, úgy a hüllőfiú is neveli őt. Mialatt az állatból embert faragnak, Liliánának is megtetszik a fiú viselkedése, és kezd rájönni arra, ami az egész darab mögött meghúzódik, hogy lehetséges az emberi, behatárolt képzeleten túl valami olyan élet is, ami sokkal tökéletesebb és tisztább, mint a kastély és a szabályok világa. Miután Hany Istókkal alámerült a víz birodalmába, a Kisasszony jelmezében és személyiségében is elkezd "színesedni": felbukkannak benne a megértés és tolerancia szikrái a békaember iránt. Hany Istók hálája őszinte: zokszó nélkül elfogadja az örökös szolga szerepét, a "civilizálódás" jegyében pedig még a rettenetes, piros kantáros nadrágot is felveszi és néhány balettlépést is begyakorol. Azonban éppen a civilizáltság az, ami a lápi fiút végül eltávolítja a szeszélyes Kisasszonytól, aki Hany Istók megneveltségében az unalom visszatérését és a csodálatos, vízi világ eltávolodását éli meg. Az elfogadás szappanbuboréka hamar kipukkad, a zöld fiú pedig újfent csak magára marad.

Bora Levente, Gergely Rozália, György Zoltán Dávid, Ragán Edit
Bora Levente, Gergely Rozália, György Zoltán Dávid, Ragán Edit

György Zoltán Dávid hiteles "békaember": szavakat torzító brekegése és hatalmas mozdulatai jól ábrázolják a félig ember, félig hüllő csodalényt, aki ügyetlenül ugrál a palota díszletei között, felborítva széket, riogatva az őt körülvevő urakat és szolgákat. A"normális" emberek világa széles tablóban vonul fel az előadásban: ott van például a puszta nézésével is tekintélyt parancsoló grófnő (Ragán Edit), a fontoskodó komornyik (Szkúenyik Tamás) és párja, a kövér szakácsnő (Rab Viki). Mellettük üdítő látvány a cselédlány (Kocsis Anna) és a balett tanár (Bora Levente) lassan kibontakozó szerelme, akik éppen akkor találnak egymásra, amikor Hany Istók és a grófkiasszony a leginkább eltávolodik.

Az ötéves kortól ajánlott, egyrészes darab a humánum és tolerancia szükségessége mellett másfajta tanító célzattal is bír a gyerekek számára: ennek egyik legmarkánsabb jelenete, amikor az akaratoskodó Kiasasszonyka alapos és megszégyenítő fejmosást kap az édesanyjától. A grófnő szigora tehát nemcsak a szolgálókra terjed ki - a hisztiért még ebben a mesterkélt világban is büntetés jár.

A szemkápráztató fináléban egy visszajátszás történik: kinyílik a díszlet és láthatjuk azt a jelenetet, amikor a kisasszony és Hany Istók alámerülnek a víz birodalmába, és amelyet még grandiózusabbá tesz a Rameau-opera utolsó felvonásának nagy duettje. Hany Istók és Liliána királyi párként vonul be ebbe a birodalomba, amely a növények és állatok kavalkádjával együtt valóban sokkal gazdagabbnak és színesebbnek tűnik, mint a kastélybeliek világa. Ezt látva inkább a "civilizálatlan" mocsárba vágyakozunk - aki egyszer látta és hallotta, nem szabadul könnyen a hatása alól.