Cecília

A legőszintébb közönség fénye

2014.07.19. 06:05

Programkereső

Egy különleges, színpadi lámpa mozgásával, folyton változó fényeivel apró érzéseket, hangulatokat közvetít társa felé - olykor még mintha felelne is. A kisgyerekeknek szóló Spot című produkció megejtő játék ember és gép között. A kaposvári Nemzetközi Gyermek Színházi Biennálén bemutatott bolognai előadás szereplőjével és rendezőjével, Andrea Buzzettivel beszélgettünk a gyerekszínház modern eszközeiről.

- Mit kell tudnunk a társulatodról, ahonnan érkezel?

- A Teatro Testoni Ragazziban működő társulatunk, az 1976-ban Bolognában alapított La Baracca, az egyik legrégebbi, kifejezetten kisgyerekek számára előadásokat készítő színház egész Olaszországban. Már több mint 140 előadást készítettünk csak a legfiatalabb korosztálynak, és több mint 9000 produkción vagyunk túl szerte a világon. A La Baracca már 1987-ben, Olaszországban és Európában is az elsők közt kezdett bele egy 3-6 évesekre fókuszáló projekt elindításába, ami aztán kiinduló pontja lett egy nemzetközi színházi fesztiválnak is (Visions of future, visions of theater - a szerk.), amelyik ezzel a kritikus korosztállyal foglalkozik.

Andrea Buzzetti a Spot című előadásban
Andrea Buzzetti a Spot című előadásban

- Milyen különbségek érzékelhetők a színpadon a csecsemőközönség és az idősebb, de még nem iskolás gyerekek között?

- Elsősorban a 0-3 éveseknek szeretek a legjobban játszani, a legtöbb előadásom ennek a korosztálynak készül. Számomra ők a legőszintébb közönség: ha az előadás tetszik, mosolyognak és nézik a színpadi eseményeket, ha nem jön be nekik, akkor sírnak, és akkor a szülők már viszik is ki őket. Ennek a reakciónak még köze sincs a felnőttek jól nevelt viselkedéséhez, akik általában akkor is végigülik az előadást, ha egyáltalán nem szeretik azt. Ahogy a gyerekek idősödnek, fokozatosan úgy sajátítják el ezeket a "kötelező" reakciókat is.

- Az előadásban folyton mozgó - előre programozott - Spot nevű reflektor egy megszemélyesített társ a színpadon, aki mint egy gyerek vagy egy kis állat, néma mozgásával, fényeivel jelzi, mit akar és mihez nincs kedve. Mit akartál megvalósítani vele?

- Számomra ő az előadás főszereplője, én csak segítem a színpadi helyzet létrejöttét. Mivel nemcsak színész, hanem színházi világosító is vagyok, ezért az volt a célom, hogy a kisgyerekeknek egy fényekből és technikai elemekből álló előadást készítsek. Azt tapasztalom, hogy főleg a mai kor fiataljai, beleértve a legkisebbeket is, már nem csak a bábok, színek, formák iránt érdeklődnek, hanem a technikai eszközök, a modern gépek is legalább olyan fontosak nekik. Az előadás készítésekor többször látogattunk meg óvodákat, ahol a csapatommal tapasztalatokat gyűjtöttünk, inspirálódtunk, ott tartottuk a próbáinkat, és sok ötletet merítettünk, a gyerekekkel való közös munkából.

- Mik voltak a legfontosabb tapasztalatok?

- Főként az, hogy a színésznek és a játéknak is nagyon őszintének és természetesnek kell lennie, nem csak annak hatnia. A felnőtt és különösen az olasz színjátszásra jellemző recitálás, egy szöveg felmondása vagy elszavalása nem működik ennél a korosztálynál, mert nem szeretik a hamis hangokat.

- Manapság a még beszélni nem tudó gyerek is képes kezelni a szülei telefonját, vagyis ez a generáció már érintőképernyők előtt nevelkedik. Van ennek jelentősége a színpadon is?

- Természetesen. Ha például Rómában egy utcai mutatványos egy fényszerkezettel vagy egy technikai elemmel készít játékot, és tőle nem messze megcsodálható egy gyönyörű, színes bábjáték is, a gyerek biztos, hogy a fényt fogja figyelni. A világ tehát megváltozott, már nem ugyanaz érdekli a kicsiket sem, mint mondjuk húsz évvel ezelőtt.