Ágoston László: "Kizárólag tradicionális rendezésben gondolkodunk"

Február közepén lép először nyilvánosság elé a huszonéves énekesekből alakult Moltopera. A társulat igazgatóját kérdeztük koncepcióról, repertoárról, közreműködőkről, és a praktikus részletekről is.

- Miért alapítottad meg a Moltopera társulatot?

- A Zeneakadémia befejeztével szembesültem azzal, hogy milyen lehetőségek várnak Magyarországon egy frissen végzett operaénekesre. Voltak - nem is rossz - felkéréseim, de úgy éreztem, hogy valami hiányzott volna. Ez a valami a hit: hogy tudjak hinni is abban, amit csinálok, hogy kompromisszumoktól mentesen adhassak elő egy darabot, olyan rendezésben, olyan társakkal, olyan környezetben énekelhessek, amiben mindig is szerettem volna. Ekkor jutott eszembe az az "arcátlan" ötlet, hogy majd én 25 évesen fogom ezt a környezetet megteremteni. 2011 augusztusának elejétől 2011 decemberéig tartott az infrastruktúra megteremtés, a koncepció kidolgozása és az énekesek összeválogatása.

Csak olyan embereket kerestem meg, akikben maximálisan bízok szakmailag és emberileg egyaránt - ez képezi a Moltopera, mint közösség alapját, mert törekszem arra,  hogy a Moltopera egyszerre legyen társulat és baráti társaság. Átlagéletkorunk 24,8 év: a bemutatkozó koncerten fellépő három szopránunk közül Vámosi Katalin és Göncz Renáta még a Zeneakadémia hallgatója, és Sipos Marianna is csak három éve végzett. A férfi szekciót pedig Gradsach Zoltán - akivel mostanában leggyakrabban a Miskolci Nemzeti Színházban lehet találkozni -, a Szegeden tanuló és éneklő Kiss András, a hangfajához képest szemtelenül fiatal, zeneakadémista mélybasszus Dani Dávid, valamint jómagam képezzük.

Ágoston László

2012 januárjában indultak el teljes gőzzel a próbák a Moltopera bemutatkozó koncertjére, mely február 15-én, 19.30-kor kezdődik majd a Nádor Teremben. A koncert első felében operaáriákat fogunk előadni, a koncert második felére pedig a Don Giovanniból választottunk ki közös jeleneteket, hogy minden énekes meg tudja magát mutatni félig szcenírozott környezetben is. Tervünk természetesen az, hogy előbb-utóbb a teljes Don Giovannit színpadra állíthassuk, de egyelőre még csak az biztos, hogy márciusban meg kell ismételnünk a bemutatkozó előadást, a jegyek 80 százaléka ugyanis már most elfogyott elővételben.

- Miben más a Moltopera, mint a többi fiatalokból alakult „alternatív" operatársulat?

- A Moltopera alapkoncepciója, hogy szeressük, amit, akivel és ahogyan csinálunk. Abban hiszek, hogy ha ez megvan, akkor a közönség is szeretni fogja a produkciót. Másfelől szeretném, ha a Moltoperás produkciók olyan előadások lennének, amiket nézni is lehet, nem csak hallgatni. Mindenki ismeri az operaénekesekről kialakult sztereotípiát, mely szerint kövér emberek eltúlzott gesztusokkal, de érthetetlenül énekelnek (akár „külföldiül", akár magyarul), akár percekig azután, hogy leszúrták őket. Anélkül, hogy "lemennénk gagyiba", szeretnénk megmutatni, hogy az opera ennél azért sokkal-sokkal több.

Mondok egy példát: a Don Giovanni legelső jelenetében Don Giovanni és Donna Anna befutnak a színre, és Donna Anna azt mondja, "csak ha megölsz, engedlek elmenekülni innét", mire Don Giovanni válasza: "bolond nő, hiába jajgatsz, úgysem tudsz nekem ellenszegülni" - majd három percen keresztül egyhelyben állva ismételgetik ezt. Miért nem fogja meg és "rakja arrébb" az erős férfi a gyenge nőt? Ezt az eső három percet három órán keresztül rendeztük be, hogy minden mozdulatnak, minden szónak meglegyen a helye és az igazsága. Hiszek abban, hogy az operában mint műfajban nem kell azt feladni, hogy igazat mondjunk, hogy nem kell hülyének néznünk a nézőt. Sosem szabad arra hivatkozni, hogy a közönség tanulatlan, a közönség rossz: az operaelőadásnak kell olyannak lennie - a mondanivaló csonkítása nélkül -, hogy bármilyen közönség megértse, és a magáénak tudja érezni.  Ha sikerül, ettől lesz Moltopera a Moltopera.

- Miért éppen a könnyűnek nem éppen nevezhető Don Giovannit választottátok elsőként?

- Mert a Don Giovanni mi vagyunk. A Commendatorénk egy szálfatermetű mélybasszus - mint egy kőszobor. Leporellóval a hétköznapokban is ugyanolyan veszekedéseink és vitáink vannak - azzal együtt, hogy nagyon kedveljük egymást -, mint ami az operában meg van írva. Amikor megláttam Vámosi Katit, aki Donna Elvirát fogja énekelni, az első gondolatom az volt, milyen nemes tartású lány. Pontosan ezt mondják róla a szereplők is a darabban, amikor megjelenik a színen. Zerlina, azaz Göncz Renáta mindössze 20 éves, Donna Annáról (Sipos Marianna) pedig hamarabb tudta a környezete, hogy neki való a szerep, minthogy ő maga felismerte volna. Olyan ez, mint a monitoroknak a natív felbontása, amin a legjobban mutat a kép. Úgy érzem, nekünk is ezekben a szerepekben mutat legjobban a hangunk, a személyiségünk. A Don Giovanni másrészt nagyon hálás darab, rengeteg mindent meg lehet mutatni általa az opera világából. Nagyon fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy a mű alcíme Dramma giocoso in due atti, azaz játékos dráma. Zerlina és Leporello vásári komédiába illő jelenetétől a nyílt színi gyilkosságig, a harsány nevetéstől a megdöbbenésen át a saját magunkra való ráismerésig rengeteg színt meg kell tudni benne mutatni. Természetesen ez az operaműfaj egészhez képest még mindig nagyon kicsike szelet, de akkora teret, játéklehetőséget enged, hogy ennél jobb bemutatkozó darabot el sem lehet képzelni.

Ágoston László

- Ha ti a Don Giovanni vagytok, akkor hogyan fogtok tudni ugyanezzel a társulattal más operát színre vinni?

- A repertoárunkat elsősorban az énekesek személyisége és hangi adottságai szerint alakítjuk. Nem szeretném, ha bárki is olyan szerepet énekelne, amiben nem tud elmélyülni igazán vagy túlterheli a hangját. Igyekszünk minél szélesebb spektrumon mozogni, főleg mert ismerjük a magyarországi közeg lehetőségeit és szeretnénk minden helyszínnel, minden felkéréssel kompatibilisek lenni. Jelenleg négy opera és -keresztmetszet van a listánkon a 20 perces kortárstól (Menotti: A telefon) a 40 perces barokkon (Pergolesi: Úrhatnám szolgáló) és az egy órás veristán át (Puccini: Bohémélet - keresztmetszet) egészen a három órás klasszikusig (Mozart: Don Giovanni). Ha rövid kell, van ilyen darab, ha kevés a pénz, viszünk kétszereplős operát. Ha ismert, ha ismeretlen, ha modern, ha klasszikus, ha egész estés, ha kivonat - megoldjuk.

- Magyar darabra nem is gondoltatok?

- Ami biztos: nagyon szeretnénk egy nap megcsinálni a Kékszakállút - amint elérkezünk arra a pontra karakterben, hangban és minden egyéb tekintetben. Erre azért még biztosan várni kell.

- Az előbb említetted mint kerülendő példát az érthetetlen szövegmondást. Milyen nyelven terveztek énekelni?

- Cipőt a cipőboltból, Magyarországon operát magyar nyelven. Az áriák sorsa még kérdéses, de a recitatívók biztos, hogy magyar nyelven fognak menni, mert abban hiszek, hogy a közönségnek meg kell értenie azt, ami a színpadon történik, akkor is, ha nem olvasott utána az Operák Könyvében.

- Azt írjátok bemutatkozó sajtóközleményetekben, hogy a célotok „nem kevesebb, mint új színt hozni a magyarországi operajátszásba: színházzá és mindenki számára fogyaszthatóvá tenni a műfajok királynőjét. Mindezt szakmai megalkuvás és a 'poposítás' helyett tradicionális rendezésben, zenei átiratok nélkül." Nem tartotok tőle, hogy épp a tradicionális rendezés lehet a fogyaszthatóság akadálya?

- Nagyon fontosnak tartjuk, hogy kizárólag tradicionális rendezésben gondolkodjunk, illetve ha a tradicionális rendezésen túl akarnánk valamit, akkor is, először mutassuk meg azt, hogy tradicionális rendezésben mit tudunk. A februári és márciusi koncertnek is kimondott koncepciója, hogy először megmutassuk a tradicionális opera-áriaest és a félig szcenírozott ill. koncertszerű előadás műfajában, hogy nemcsak lázadni tudunk, van mögöttünk szakmai tudás is. Nem kell meztelenül flangálni a színpadon, nem kell erotikus jeleneteket beletenni, hogy egy produkció zseniális legyen. Egyszerűen azt akarjuk eljátszani, ami le van írva - nem szolgai hűséggel, de sallangoktól mentesen.

- A színházhoz való közelítés és a fogyaszthatóvá tétel vezette/vezeti egy sor kortárs operarendező kezét, elég talán csak Kovalik Balázs nevét említeni. Azok alapján viszont, amiket mint társulatigazgató elmondtál, a Moltoperát nem éppen a rendező személye és koncepciója határozza meg...

- A Barcelona futballcsapatával történt meg, hogy valamelyik BL-döntő megnyerése előtt bement az edző az öltözőbe, és csak azt mondta az egyébként remek futballistáknak, hogy menjetek ki és játszatok. Előtte persze rengeteget kellett edzeniük. Én is így vagyok ezzel: úgy érzem, hogy a Don Giovannit egy „menjük ki és játsszuk el" mondattal meg tudjuk csinálni - persze bele kell tenni előtte azt a rengeteg "edzést", ami egy színvonalas előadás létrejöttéhez szükséges. A társulatunk részben magát rendezi: hónapokon át találkoztunk "szerepértelmező beszélgetéseken" vasárnap esténként, hogy közösen alakítsunk ki koncepciót. De természetesen tisztában vagyok vele, hogy ha egy Don Giovanni saját magát rendezi a színpadon, akkor abból jó dolog nem fog kisülni. Ennek megfelelően természetesen van is rendezőnk. Joubert Balázs neve a magyar színházi életben még nem cseng ismerősen, de ez nem is baj, mert szerettük volna,  hogy egy hozzánk hasonlóan fiatal, az operára még szűz szemmel néző rendező új levegőt tudjon behozni a produkcióba.

Ágoston László

- Nem esett még szó a zenei közreműködőről - róluk mit lehet tudni?

- Tőri Csaba lesz a karmesterünk, aki egyébként szintén nagyon fiatal, mindössze 23 éves. Amikor megkérdeztem tőle, hogy mi az a plusz, amit a Don Giovannihoz hozzá tud majd tenni, azt mondta, hogy tulajdonképpen semmit. Semmi olyat nem akar ugyanis hozzátenni, ami ne lenne beleírva a kottába, mert ami benne van a kottában, az már bőven elég mindenhez. A Don Giovannit természetesen zenekarral képzelem el, de egyelőre a jövő zenéje, hogy tudunk-e valamely együttesel együttműködni. Szeretnénk ugyanis minél több emberhez közelebb vinni az operát. Missziónk, hogy elmenjünk vidékre, olyan településekre, ahol talán még nem is játszottak operát és megmutassuk minél több embernek, hogy huszonévesen miért ezt a pályát választottuk. Azt nem várhatom el a helyi közönségtől, hogy ki tudjon fizetni egy teljes operatársulatot és zenekart utaztatással. Éppen ezért, anyagi megfontolásokból ezt a kompromisszumot a turnékon valószínűleg meg fogjuk hozni, és zongorával játsszuk majd a Don Giovannit. Február 15-én a Nádor Teremben Kulcsár Janka és Russell Harrold lesz a zongorakísérőnk. Janka hozzánk hasonlóan most végzett a Zeneakadémián, remek korrepetitor, a mesterképzésen elsős Russell pedig Birminghamban kísért már operaelőadásokat és játszott már élőben is a BBC-n.

- Végezetül muszáj megkérdeznem: nem tartasz tőle, hogy olyasfajta kritika fog érni, mint amit az Operaház aktuális Don Giovanni-produkciójával kapcsolatosan lehet hallani, nevezetesen, hogy nem szerencsés, ha egy társulat igazgatója magát írja ki főszerepbe?

- Akármennyire furcsán hangzik, ez esetünkben csak véletlen egybeesés. Remélem, hogy egy év múlva ezt be is fogom tudni bizonyítani. A négy tervbe vett operából háromban legfeljebb mellékszerepem van, de a Don Giovanni esetében is direkt kerülném a főszereplő szót. Don Giovanni a mi koncepciónkban inkább címszereplője lesz a darabnak, mint főszereplője, hiszen az igazán érdekes, és a cselekményt előrevivő dolgok az együttesekben történnek Hiszek benne, hogy a Don Giovanni - modern marketing-kifejezéssel élve - közösségi opera.

A témához csak belépett felhasználók szólhatnak hozzá. Kattintson ide a belépéshez! Regisztrálni itt tud.

Kiemelt cikkeink

Hegedű-lélektan

Szenthelyi Miklós tanít, koncertezik, kurzusokat tart - és mindezek másik fontos szereplője: a majd' 300 éves hegedű. INTERJÚ

Avar Istvánra emlékezett Őze Áron

Bohém légy-ott (forrás: Gilvesy Pincészet)

"A mai napig Avar Pista bátyám mesterségéből élek, ha egy verssel bárhova kiállok" - vallja a Magyar Színház igazgatója.

Az ARC idén is belefulladt a cinizmusba

Az idén 14. alkalommal megrendezett plakátkiállítás a következő kérdést szegezte az alkotóknak: Te miben hiszel? KRITIKA

Tony hazai hangjai

Roberta Milevoj (fotó: Dinko Baz)

Tony Lakatos szaxofonos német-amerikai kvintettel érkezik az Európai Hidak Fesztiválra a Művészetek Palotájába szeptember 13-én. TAKE7

Új dimenziók nyílnak a Trafóban

Elektonikus és akusztikus zene, digitális és analóg művészet, tabudöntögető és humoros előadások - ezt kínálja a Trafó új évada.

Vidám temetés

Az Erkel Színház egy-már-már elfeledett Dohnányi-művel, A tenorral nyitja az évadát. De vajon hol hevert eddig az egyori sikerdarab?

"A hangszer eszköz, a zene varázslat”

A szegénységben élő családok gyermekei számára induló Szimfónia Programról Kupper Andrást, a Symphonia Alapítvány elnökét kérdeztük. INTERJÚ

Jelmezkivitelező állás

A Magyar Állami Operaház pályázatot hirdet jelmezkivitelező munkakör betöltésére.

Színikritikus tanfolyam

A Színház-és Filmművészeti Egyetem tizenkéthetes tanfolyamot hirdet. A foglalkozásokra péntekenként és szombatonként kerül majd sor.

Írj kritikát és utazz Japánba!

Van véleményed az előadásokról és meg is osztanád azt a szélesebb közönséggel? Akkor jelentkezz kritikapályázatunkra!

Örökítsd meg a Vajdahunyadvárat!

A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Hétmérföld című pályázatán diákok mutathatják be, mit jelent számukra a Vajdahunyadvár épületegyüttese.

Programkereső

MIT HOL
 -TÓL   -IG 

Tisztelt olvasóink!

Megváltozott fórumszabályzatunk értelmében a jövőben a cikkektől független témák indítására nem lesz lehetőség. Megértésüket köszönjük.

A Fidelio szerkesztősége