Nándor

Ember Csaba: "Erre azok is figyelnek, akik nem is foglalkoznak a zeneoktatással"

2010.11.27. 07:37

Programkereső

November 29-én a Fesztiválzenekar a Zeneiskolásokért verseny gálahangversennyel ér véget. A zeneiskolák világát valósággal felbolydító esemény hátteréről, hatásáról és a művészetoktatás átformálódó helyzetéről a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségének elnökét kérdeztük.

Ember Csaba
Ember Csaba

- A hét győztes között további sorrendet már nem állítanak fel, de nyilván lesznek köztük különbségek. Nem fogja ez feszélyezni az előadókat és a közönséget?

- Hét különösen tehetséges gyermek kap lehetőséget, hogy a világ egyik legjobb zenekarával muzsikáljon. Úgy gondolom, hogy valamennyien szárnyakat kapnak, s örömzenélésnek leszünk tanúi. Nem az életút dől el ezen a hangversenyen, hanem egy nagy élményhez juthat gyermek, közönség és talán a zenekar is, mert azt mindig jó megélni, hogy van utánpótlás. Aki mélyebben belegondol, az Liszt Ferencig visszamenően érzi azt az utat, melynek lehetősége előtte áll.

- A helyi és országos zeneiskolai versenyeknek évtizedes hagyományai vannak, most mégis egy „külsős" verseny kapott országos hírverést. A Fesztiválzenekar nélkül nem tartanának közérdeklődésre számot ezek a versenyek?

- A különböző tanulmányi versenyek nagyon jó lehetőségek, hogy a szakmán belül felismerjék, megismerjék a tehetséges növendékeket, gondolkodjanak előbbre menetelükről, s a képzés különböző szinten dolgozó művész-pedagógusainak látókörébe kerüljenek. A tehetségek felismerése és gondozása így biztosítható. Hogy mennyit ismer ebből az érdeklődő hallgató, az egy másik kérdéskör. A háromévenkénti versenyek a tehetséggondozás nagyon fontos elemei, azonban a szervezés jellegéből, egy „merev" versenyszabályzatból következően és az anyagi lehetőségek ezúttal jogosnak tűnő korlátja miatt nem nyújthatják azt, amit egy igazi zenekar adhat. Az egyik egy szakmai mérés, de most egy kiváló karmester és egy kiváló zenekar figyelme, akik mindent megmutattak, amit a zenekarról fontos tudni. S szeretettel hajolnak ahhoz az utánpótláshoz, akik a jövőt jelenthetik. Erre azok is figyelnek, akik tán nem is foglalkoznak a zeneoktatással, de szeretik a zenét. S megértik, hogy zeneiskolák nélkül nincs jövő. Természetes az a nyilvánosság, amit egy tanulmányi verseny nem kap meg. Úgy gondolom, hogy más országokban is felfigyelnek erre az eseményre.

- Több lényeges ponton különbözik a Fesztiválzenekar versenye a hagyományos zeneiskolai versenyektől: nem volt korcsoport és hangszer szerinti megkülönböztetés, együtt versenyeztek kicsik és nagyok, zongoristák és fúvósok, vonósok és ütősök. Mik ennek a koncepciónak az előnyei és hátrányai?

- Az előnyökről érdemes beszélni. Egy picit tán rosszul rögződött elképzelés szerint - s az átlagra mindig érvényesen - adott korosztály tanulói meghatározott technikai szinten, valamely zenei elmélyültség birtokában, elsősorban mester-tanáraik útmutatása, utánzás révén adnak elő műveket. S elfelejtjük, hogy a zenei tehetség nagyon korán megmutatkozik, kibontakozása személyenként eltérő. Nem a csodagyermekek keresése a fontos, de a köztünk élő tehetségek bemutatása mindenképpen. Épp az a nagyszerű, hogy egy adott életkortól eltekintve a választott művet az ifjú művész-ígéretek már meg tudják úgy szólaltatni, hogy hallgatva előadásukat nem az életkorral, hanem a hangzó zenei élménnyel foglalkozunk. Hátrány nem igazán keletkezik, hiszen a kiváló zenetanár útmutatásával minden szereplő a képességeinek megfelelő művel mutatkozhat be. Ha ez bizonyos esetekben az adott hangszeren egyfajta csúcsminőség, akkor az a tanár, a diák tehetségének és a magyar zenei nevelésnek együttes dicsérete.

- A tömegsport és a versenysport analógiájára különbözik az (adott esetben nem tehetséges, de szorgalmas, lelkes gyerekeknek szóló) tömeges zeneiskolai művészetoktatás és a konzikba, a Zeneakadémia előkészítőjébe készülő művészpalánták speciális odafigyelést igénylő kinevelése. Nem fest torz képet a zeneoktatásról néhány kiemelkedő tehetség kiemelése?

- Alapok nélkül nincs felépítmény. Nagy tömegnek kell ahhoz tanulnia, hogy közülük kiemelkedhessenek a különösen tehetségesek. Éppen erre jó a zeneiskola, ahol lehet aktív zenéléssel foglalkozó amatőrnek és olyan hivatásos muzsikusnak készülni, aki zenekarban vagy a zenekar előtt szólistaként állva is megállja helyét. Így leendő aktív amatőrzenészként, hivatásos zenekari muzsikusként és akár világhírnévre törő, tehetségét beteljesítő gyermekekről is örömmel beszélhetünk. Biztos alap - tömeges zenei nevelés - nélkül nincs kiemelkedő tehetség, megtalálása a véletlenen múlna. A sokrétű zeneoktatás egyik célja a tehetséges gyermekek pályára irányítása. A zenekarral szereplés a győztesek életének egyik legszebb eseménye és hírvivője a zeneiskola szervezett munkájának. Természetes, hogy az aktív zenei tevékenységgel foglalkozók többsége nem művész lesz, hanem a zenét kedvelő, művelő, szakmájában másoknál sikeresebben elhelyezkedő zenebarát. A gyermekek - s voltak negyvenen még a végső válogatásnál is - tehetségről, felkészültségről és arról adtak számot, hogy kiváló tanároktól tanulnak. Ezeknek a tanároknak természetesen több növendékük van, s az általuk folytatott jó gyakorlatot - éppen az itt is látszó eredményes munka nyomán - a többi, fejlődni akaró zenetanár is megismeri, s lehetőségei szerint átveszi, vagy éppen őrzi az ismert jó módszert. Ez hálózati tanulás, ami a zeneoktatásban régóta működik, mások most próbálják hasznosítani.

-  Fischer Iván a Fideliónak adott interjújában azt mondta, a verseny a zeneiskolák munkájára irányítja a figyelmet. Valóban így van ez, nem csak a kiválasztott hét gyerekre?

- Egy többfordulós verseny záróeseménye a gálakoncert. Oly sok tehetség jutott el idáig, hogy Fischer Iván döntésének eredményeként már nem is hirdetnek közöttük sorrendet. Ha lesz sorrend - azt az életpálya dönti el. Minden zeneiskolából lehetett jelentkezni. Közel százezer zeneiskolában tanuló gyermek és tanára gondolkodhatott el azon, hogy ő is lehet versenyző. Aki nem jókor vett részt az országos tanulmányi versenyen vagy úgy érezte, azóta gyorsabban fejlődött, az közvetlenül jelentkezhetett és bizonyíthatta rátermettségét. Lassan egy éve irányul sok ember figyelme a magyar zeneoktatásra, zeneiskolai hálózatra, ami nemzeti kincsük, a Kodály-iskolákkal együttesen hungarikum, amit védeni, kiemelten támogatni kell s büszkeséggel mutatni Európának, a világnak - mert készek fogadni és elismerni ezt a teljesítményt. Rajtunk is múlik, hogy ébren tartsuk a gondolatot - a magyar zenei neveléssel Európa számára is mintát, kincset adunk.

-  Lapunk főszerkesztője nemrégiben azt nyilatkozta: „A kulturális lobbinak nem azzal kellene 'eladnia' a művészetoktatást a döntéshozóknak, hogy az milyen szép és fontos, hanem azzal, hogy kimutatja annak társadalmi hasznosságát, urambocsá' a megtérülését." Egyetért ezzel a megközelítéssel?

- Ezzel a zenei neveléssel foglalkozó világkonferencia is egyetért. A zenét tanuló gyermek jobban teljesít más tárgyak tanulásában, érvényesül a transzferhatás: könnyebben tanul nyelveket, gyorsabban tanul meg szöveget olvasni és érteni. A zenei tevékenység révén a társas zenélés művelésével megtanul alkalmazkodni. Szocializálódik, nyitottá válik új dolgokra, gondolkodása szélesebb területet ölel fel, így jobban megtalálja helyét az életben, könnyebben megéli, feldolgozza a konfliktusokat, hazájától távol is talál olyan közösségi tevékenységeket, melyekkel kötődni tud az új helyhez vagy őrzi nemzeti hagyományait. A zenei tevékenység révén megismeri az életen át tartó tanulás képességét, lehetőségét, így új szakmák tanulására is nyitott. Végső soron minőségileg sokkal jobb munkaerő lesz bármely szakmában, s ezzel piacképes munkaerőként jelenik meg Európában bárhol. Jó, ha itthon.

-  Visszatérve a Fesztiválzenekar versenyére: készül-e felvétel a gálakoncertről, és készülnek-e folytatni ezt a versenyt, esetleg más partnerekkel?

- A hangversenyt a Magyar Televízió és a Duna Televízió is rögzíti a bemutatás szándékával. Az első verseny tapasztalatait megbeszéljük az ötletet adó s végig minden segítséget megadó, az ügyet sikerre vivő Fischer Iván főzeneigazgató-karmester úrral.

-  A napokban adtak hírt a készülő közoktatási törvényről és a pedagógus életpálya-modellről, melynek bevezetése esetén az alulfizetett tanárok visszanyerhetnék anyagi és társadalmi megbecsülésüket. Érintené-e ez a tervezet a zeneoktatásban dolgozó tanárokat és az elmúlt években a Bologna-folyamat bevezetése miatt heves vitákat kiváltott zenetanár-képzést?

- Furcsa lenne, ha a zenetanárokat nem érintené, hiszen a zeneoktatás az alapfokú művészetoktatás részeként a magyar közoktatás része, így az itt dolgozó kiváló pedagógusok egy munkájukat jobban elismerő rendszerbe kerülhetnek. A zenetanárképzéssel foglalkozó rektorok, dékánok október végé közös állásfoglalást adtak ki arról, hogy kérik az egységes tanárképzés visszaállítását. Az egy külön beszélgetés témája lehetne, hogy mi szól a 3+2 és mi az egységes, ötéves képzés mellett. Az is biztos, hogy ezt hirtelen bevezetni nem lehet, hiszen a leendő hallgatóknak két évvel korábban illik ismerni a lehetőségeket. Az egységes tanárképzés egyfajta biztonságot ígér a képző intézményeknek, hogy öt évig fix tanárjelölt létszámuk van. A minőséget a képzés tartalma dönti el. Ebben jelentős változás, hogy egy teljes évig tart a szakmai gyakorlat. A két év gyakornoki idő s a néhány évenként következő minősítés egy aktív zenetanárnak nem jelenthet gondot, hiszen a zenetanítás a tanár számára élete végégig tartó folyamatos tanulást jelent, amióta zenetanításról beszélhetünk. Ha a megbecsülés egyik feltétele, hogy öt teljes éven át kell tanulni felsőoktatásban, akkor ezt fogják teljesíteni. De ne feledjük, hogy jellemzően hatéves kortól - általában már akkor e pályára készülve tanulnak - s a hat év alapfokú és négy év középfokú speciális tanulmányok folytatására épül újabb öt év felsőoktatási tanulás, amit tán egyetlen szakmában sem tudunk így felmutatni. S Erkel Ferenc, Liszt Ferenc munkássága óta egy olyan folyamat ez a Zeneakadémián - és minden zenetanárképző intézetünkben -, amit még mindig megismerni, átvenni, utánozni akar Európa és a világ számos országa. Rajtunk múlik, hogy itthon biztosítsuk a fejlődést, az élvonalban maradást, hogy ezt a tudásunkat gyarapító erővel adjuk Európának.