Jenő

Kétszer nyolc

2010.12.21. 13:52

Programkereső

Az oktett műfajában keletkezett darabok nem gyakori vendégei a koncertműsoroknak. Ezért volt külön öröm Kelemen Barnabás és Kokas Katalin vállalkozása, hogy Georges Enescu op. 7-es C-dúr és Felix Mendelssohn op. 20-as Esz-dúr oktettjeit „vitték színre“ az Alma Mater koncertsorozat keretében.
3F371192-8F55-49DC-BBCB-9D039EF950AA

Mivel kamarazenéről van szó, összeszokott, egységes zenei nyelvet beszélő játékosokra van szükség, szám szerint nyolcra, ami már nem az a létszám, amit olyan egyszerűen össze lehet szedni. A koncerten a művészházaspár tanítványai (Borsos Kata, Dráfi Kálmán, Homoki Gábor, Varga Oszkár), illetve Kokas Dóra és állandó kamarapartnerük, Rohmann Ditta működött közre - így nem volt kérdéses, hogy a játékosok meg­értik-e egymást vagy stilárisan egységesek-e. Nem beszélve az előadók közötti zenei kom­munikáció magas fokáról: ékes példája ennek a koncert első felében elhangzó Enescu-opus első tételének hegedű-brácsa párbeszéde (Kokas-Kelemen), de még a későbbiek folyamán is rengeteg hasonló mozzanat volt.

Enescu 1900-ban írott műve magán viseli a századforduló ze­nei sokszínűségét: az alapvetően későromantikus "nyelvjárásban" írt műben fel-felbukkannak impresszionista effektusok éppúgy, mint bonyolult fúgaszakaszok, bécsi keringő-allúziók vagy román népzenei elemek. Szerencsére az előadók is tisztában voltak ez­zel és jól éreztek rá egy-egy sza­kasz hangulatára, így sikeresen kiemelve a mű stílusbeli változa­tosságát, többarcúságát. Amellett, hogy egyszerre bámulatosan erőteljesen és összecsiszoltan szóltak, a színesség nagy erőssége volt az együttesnek. A rendkívül szépen csengő, jól megformált hangok mellett mertek igazán "csúnyán" is játszani, ahol a szükség úgy hozta. Talán az elején a tanítványok kissé félénkebben játszot­tak tanáraiknál vagy a két csellistánál, de szerencsére a második tételre megtört a jég, Homoki Gábor hangfogóval előadott szólói például igazán jól sikerültek.

Mendelssohn Oktettje Enescuéhoz hasonlóan fiatalkori alkotás, szintén két stíluskorszak határán íródott. Ami fontos eltérés, hogy a vonós hang­szerek még egyáltalán nem voltak azonosak vonók és húrok tekin­tetében akár a maiakkal (ideértve Enescu korának hangszereit), de akár csak a szerző 1847-es halála­kor használtakkal. Ezt a történelmi tényt nem hagyták figyelmen kívül az előadás során: egyrészt a hangzás sokkal karcsúbb volt, más­részt a hangokat sokkal kevésbé "egyenesen", inkább több "has­sal" adták elő - ez utóbbi az én ízlésemnek néha túl modoros volt. Sajnos a második félidő elején mintha kissé dekoncentráltak is lettek volna, a darab eleje például eléggé döcögősen indult - szerencsére a második tételre, de főleg a Scherzóra összerázódtak, hogy egy igazán tüzes zárótétel­lel ajándékozzák meg a Francia Intézet Színháztermében novem­ber 5-én összegyűlt hallgatóságot, akik - véleményem szerint - nem mindennapi élményben részesül­hettek.

Alma Mater-koncert: "Kétszer nyolc". Francia Intézet, 2010. no­vember 5. Km.: Borsos Kata, Dráfi Kálmán, Homoki Gábor, Kelemen Barnabás, Kokas Dóra, Kokas Kata­lin, Rohmann Ditta, Varga Oszkár