Huba

Szabó Balázs: "a hangszerek királynőjének szolgálatában"

2010.12.23. 12:10

Programkereső

Szabó Balázst még talán többen ismerik a felsőbb-évesek közül, hiszen nem olyan rég diplomázott egyetemünkön, orgona szakon. Több nemzetközi verseny győztese, Magyarország egyetlen diplomás orgonaszakértője, tevékeny közreműködője a Zeneakadémia felújítási projektjében az orgonákkal kapcsolatos ügyeknek; jelenleg Németországban tanul és éppen würzburgi mesterdiploma-koncertje előtt néhány nappal tudtuk őt elérni egy távinterjú erejéig.

- Későn kezdtél el zenével foglalkozni, mégis néhány évnyi előtanulmány után felvettek a Zeneakadémiára. Nem járt nagy nehézségekkel, hogy sokkal kevesebb év alatt kellett felvértezned magad a kellő tudással?

- 15 évesen kezdtem érdeklődni a zene iránt, először jött a harmonika, a szaxofon, a zongora, végül pedig orgonálni kezdtem. Valóban utolsó pillanatban kezdtem el a felvételire készülni, de a ne­hézséget nem a hangszeres játék okozta. A legnagyobb munkát az ének és a szolfézs ismeretek pótlása jelen­tette, gyakorlatilag egy évem volt rá, hogy a másoknak készségszinten már meglevő tudást kifejlesszem. Ez egy gimnázium mellett az érettségi évében nem volt egyszerű feladat.

- A Zeneakadémia után Németországba, Würzburg­ba vezetett az utad. Hogyan jött az ötlet?

- Már az érettségi előtt megismertem prof. Chris­toph Bossertet, aki akkoriban még Trossingenben taní­tott. Rögtön felmerült bennem, hogy hozzá megyek ki tanulni, de végül mégis a Zeneakadémia mellett döntöttem, amiben döntő szerepe volt magának az intézménynek és az épületnek, mely nagyon mély benyomást tett rám első ott jártamkor. Persze az öt év alatt gyakran jártam ki Németországba, így mint a kinti orgonatanszak állandó vendége, ugyanúgy részt tud­tam venni minden projektben, mintha ott tanultam volna tovább. A diploma után pedig egyenes út veze­tett a würzburgi mesterosztályba, illetve Trossingenbe, az OrganExpert képzésre. Mindkét tanulmányom alkalmával Bossert lett a mesterem.

- 2007-ben megnyerted a svájci St. Maurice-ban megrendezett nemzetközi orgonaversenyt, 2008-ban a csehországi Opavában arattál fényes sikert - ráadásul téged választottak a legjobb Petr Eben-interpretátor­nak -, 2009-ben döntős voltál St. Albansban, második díjat hoztál haza Wiesbadenből, a franciaországi Biarritzból pedig elsőt. Fontos számodra versenyeken indulni?
- Szerintem nagyon fontos. Nem csak a díjak miatt - bár nem rossz érzés az, amikor valaki sikert arat és elismerik a munkáját: vannak dolgok, amiket csak versenyeken lehet megtanulni. Én minden versenyről szakmailag teljesen feltöltődve jöttem haza, mintha egy intenzív kurzuson vettem volna részt; nagyon sokat tanultam a versenyzőtársaim játékából és a saját tapasztalataimból egy ilyen "éles helyzetben". Arról nem is beszélve, hogy olyan szigorú elvárásokat nem támaszt életszerű koncerthelyzet, mint egy verseny, ezért a teljes precizitásra nevel, minden tekintetben. Az így szerzett tudás nagy hasznomra vált. Aztán van­nak az életet megkönnyítő hozadékai is egy-egy díjnak: az opavai versenynek köszönhettem például, hogy Lehotka Gábor hagyta, hogy a magam útját járjam a hátralevő négy akadémiai évben.

- Ha jól tudom, a svájci verseny anonim volt, és nem használhattál se regisztrátort, se lapozót. Gondolom, ez különösen nagy kihívás volt.

- Igen, a zsűritől teljesen elzárva kellett játszanunk, és a szünetekben is figyeltek arra, hogy még csak véletlenül se fussunk össze egy zsűritaggal. Szerintem ez a legfontosabb kritériuma egy versenynek, ezért is döntöttem úgy a svájci díj után, hogy ezentúl csak anonim versenyeken indulok. Az, hogy magamnak kel­lett mindent csinálni, igazából nekem könnyebbséget jelentett, mivel általában - ha a hangszer és a játszott mű lehetővé teszi - egyedül oldok meg mindent a koncertjeimen is, így nem vagyok kiszolgáltatva a regisztrátoroknak.

- Van még verseny, amelyiken szeretnél indulni?

- Persze, maradtak azért még szép számmal. Van­nak versenyek - pl. Erfurtban vagy Lipcsében -, ahol a megadott repertoár és a hangszerek érdekelnek, ezért szeretnék elindulni mindenképpen. Aztán van­nak olyanok, mint pl. a St. Albans-i vagy a Chartres-i, ahol pedig a maximális elvárásoknak kell megfelelni a legszigorúbb körülmények között.

2AA9E6F4-4C87-48BD-8718-6DE7961F2700

- Te vagy az egyetlen nemzetközileg is elismert, diplomás orgonaszakértő Magyarországon. Milyen képességekkel és tudással kell rendelkezni ebben a szakmában? Milyen képzés kell ehhez a munkához?

- Az orgonaszakértés munkája mindamellett, hogy egy szép tudomány, egyike a legfelelősségteljesebb és legösszetettebb területeknek. Nemcsupán hatal­mas pénzösszegekről vagy nagy értékű hangszerekről, hanem sok esetben pótolhatatlan kulturális örökségekről kell felelősen dönteni. Egy szakértőnek nem elég csak egy területen jártasnak lenni, hanem elsőrangú orgonaművész, organológus és orgonaépítő is kell, hogy legyen, mert csak így láthatja át az egyes döntések következményeit a hangszerre nézve. Két képzésforma van, én mindkettőt elvégeztem, az egyik a VOD (német orgonaszakértők szövetsége) háromhetes intenzív kurzusa, amit többen is elvégeztek itthon, illetve az OrganExpert, ami egy kétéves nap­pali Master-képzés, ami az egyetlen nemzetközileg is elismert diplomát adó szakértői képzés. Sajnos Magyarországon - mint sok más országban is - kép­zés híján nehéz a helyzet. Néhány kitűnő szakértő mellett sajnos igen sok a "civil" ezen a területen. Akik nem végeztek valamilyen formában Németország­ban valamilyen képzést, azok idővel "beletanultak" a szakmába, ami sajnos nem minden esetben jelent adekvát szaktudást. A személyes ízlés kiiktatása a szakértői munkából szinte ismeretlen fogalom, ami megnehezíti bizonyos korok értékes hangszereinek a megmentését. Pedig Magyarországon is nagyon sok értékes régi hangszer vár megmentésre.

- Itthon a Zeneakadémia felújításának projektje kapcsán kamatoztatod orgonaszakértői végzettségedet. Mesélnél erről a munkáról? Milyen feladataid vannak?

- Fassang Lászlóval és Pálúr Jánossal dolgozunk az "orgonaprojekten", ami a Zeneakadémia épületében levő orgonák sorsával foglalkozik. A felújítás kapcsán át kellett gondolni, mi legyen a hangszerekkel, ami nagyon sok munkát adott és ad nekünk. Természetesen az orgonaprojekt legimpozánsabb része a nagytermi 1907-es Voit hangversenyorgona rekonstrukciója, melyben már most több év tudományos előkészítő munka van. Reményeink szerint mihamarabb újra régi fényében - de leginkább hangzásában - tündököl­het majd a nagyterem éke a 157 sípból álló hármas homlokzat mögött.

- Időd nagy részét Németországban töltöd. Ott is akadnak orgonaszakértői munkák?

- Igen, itt is van munka bőven, az elmúlt öt hetet Freiburgban töltöttem, ahol a gótikus Münster fecske­fészek orgonáján dolgoztam. Egy svájci orgonaépítő céggel végeztem a restaurálást, illetve készítet­tem dokumentációt a hangszer történetéről és az elvégzett munkákról. Jó néha kézművesként dolgozni, szabadidőmben mesterharmónium-restaurálással foglalkozom, ez mindig nagyon jól kikapcsol. A magyar és német projektek mellett van most egy nagyon érdekes csehországi munkám Plzenben: egy valaha pneumatikus orgona restaurálását vezetem, ahol minden az eredeti állapotra lesz visszaállítva.

- Külföldi tanulmányaiddal hogy állsz éppen?

- Júliusban kaptam meg az OrganExpert diplomá­mat, Würzburgban pedig november 23-án játszom a mesterdiplomámat, amivel a kinti tanulmányai­mat zárom. Hollandiában, Middelburgban PHD hallgató vagyok, ahol előreláthatólag 2011-ben fogok doktorálni.

- Mik a terveid a tanulmányok befejezése után?

- Szeretnék Magyarországra visszatérni és ott kamatoztatni mindazt, amit külföldön megtanultam. Leginkább mint orgonaszakértő látom, hogy sürgős szemléletváltásra van otthon szükség. Egy szakértői képzés létrehozása elengedhetetlen, hiszen nem megy ezért mindenki külföldre tanulni.

- Már olvashattunk róla, hogy a Művészetek Palotája 2011-es Liszt-évi ünnepségeiből is kiveszed majd a részedet novemberben, amikor is professzoroddal, Christoph Bosserttel adsz közös koncertet. Mit lehet tudni erről a koncertről, és mikor láthatunk-hallhatunk téged itthon a közelebbi jövőben?

- Egy Bach- és Liszt-művekből összeállított hangversenyt fogunk adni a Müpában. Már nagyon várom ezt az alkalmat, hiszen többször játszottunk már együtt, de otthon még nem, ezért számomra különleges lesz a diplomakoncertem után ismét a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben fellépni. Nagyon megtisztelő a felkérés, hogy a Liszt-évforduló közelében vele adhatok koncertet. A műsorkoncepciót együtt érleljük, már egész szépen alakul. Addig még lesz több koncertem otthon, a legközelebbi fel­lépésem decemberben Keszthelyen lesz Bálint NatáLia szopránénekessel.

Szabó Balázs
Szabó Balázs