Jenő

Higgadtság és mértékletesség

2011.01.18. 15:53

Programkereső

Manapság igen súlyos problémaként merül fel a koncertezni vágyó fiatal előadóművészek számára a hangversenyéletben való érvényesülés lehetősége. Az utóbbi évek tapasztalatai szerint a legtöbb esetben a nagyközönség előtt biztos sikert arató varázsszó: valami rendkívülit, szenzációsat alkotni – ami sajnos nem feltétlenül jelent egyet a minőség azonos arányú igényével. Győrfi Laura ezzel homlokegyenest ellentétes irányt választott.
Győrfi Laura
Győrfi Laura

DLA zongora-tanulmányait lezáró vizsga-koncertjén már a műsor összeállítása is eredeti koncepcióról árulkodott. Győrfi Laura eddigi pályafutása során különleges figyelmet szentelt 20. századi és kortárs zeneművek előadásának, sőt néhány kortárs kompozíció bemutatása is fűződik a nevéhez. Így nem meglepő, hogy hangversenyének súlypontját 20. századi művek képezték. Az egy-egy Ligeti György, Terényi Ede, illetve Bartók Béla tollából származó zongoraműben közös vonás, hogy egyaránt ifjúkori alkotókorszak termései, valamint hogy többé-kevésbé Bartók nevéhez fűződnek. Ezeket azonban két rendkívül népszerű 21. századi kompozíció keretezte, amely első pillantásra nem tűnt veszélytelen választásnak.

A hangverseny nyitódarabja, Schubert korai A-dúr zongoraszonátájának előadása valóban nem volt teljesen makulátlan. Az első tétel rendkívül áttetsző, dalszerű, ugyanakkor finoman kidolgozott, árnyalatokban gazdag faktúrája igen nehéz feladat elé állítja az előadót, ha mindezt nyitószámként azonnali ráhangolódással próbálja megvalósítani. A második tétel úgyszólván egyetlen motívumból építkező bensőséges monológja már lényegesen nagyobb teret nyújtott a művésznő egyéniségének kibontakozására, míg a lendületes, táncos karakterű harmadik tételben az előadó minden kezdeti feszültsége feloldódott egy jókedvű, olykor kikacsintó örömzenélésben. A koncert egyik legmaradandóbb élményét Ligeti 11 tételes zongoraciklusának, a Musica ricercatának tolmácsolása nyújtotta. Ez az 1951-53 között íródott mű a zeneszerző egyik legjelentősebb kompozíció-technikai gyakorlatának számít. Jellegzetessége, hogy az egyes tételeken át haladva fokozatosan jut el a 12 fokú hangrendszer teljes felhasználásáig. A darab komplex szerkezete nagyfokú technikai felkészültséget, ugyanakkor precizitást és koncentrálást követel az előadótól, ezért a darab ismerői számára meglepetést is okozott, hogy Győrfi Laura mindvégig kotta nélkül játszott. Ennél mélyebben érintett azonban az egyes daraboknak az interpretálása. Az előadó a kifejezések, gondolatok gazdag tárházával ruházta fel a népi rubato jelleget idéző, egyébként meglehetősen kevés hanganyagból építkező lassú tételeket (2. és 5. tétel), ugyanakkor a motorikus vagy egyéb komplex technikára épülő gyors tételeket - a szinte tökéletes megvalósításon túl - egyéni módon értelmezte. Külön kiemelném a 8. tételt, a ciklus első Bartók-asszociációjú tételét, amelynek bolgár ritmuson alapuló, de jazzes színezetű karakterét meglátásom szerint az előadó különösen magáénak érezte.

A hangverseny második fele Terényi Ede Sonata aforistica című művével folytatódott. A marosvásárhelyi születésű, igen sokoldalú alkotóegyéniség munkája több szempontból is kapcsolódik a hangverseny koncepciójához. Egyrészt, a darab a Bartók-hommage-ok közé tartozik, így számos, Bartók zenéjére utaló, a Lendvai-elméleten átszűrt elemmel dolgozik, ezáltal közvetlenül vezet át az őt követő Bartók-műre, ráadásul a darab hangversenytermi bemutatója a művésznő nevéhez fűződik. Másrészt viszont Terényi alkotása tágabb értelemben is kapcsolódik Győrfi Laura tevékenységéhez, hiszen DLA-disszertációját épp az erdélyi komponista egyik zongorasorozatáról írta. A háromtételes szonátát Bartók Három burleszkje követte, melynek előadását szintén az egyéni olvasat határozta meg, ugyanakkor világosan érződött, hogy az interpretáció kialakításában jelentős szerepet játszott a „Kicsit ázottan" szerzői előadásának előképe. A hangverseny utolsó műsorszámaként Chopin b-moll szonátája hangzott el. Első pillantásra a zongorairodalom e sláger-darabja meglehetősen nagy törésnek tűnik a műsor előzményeihez képest. Ám előadónk értelmezésében ezek korántsem álltak éles ellentétben egymással. Interpretációját a romantikus szélsőségek és szabadosság helyett inkább a higgadtság, mértékletesség jellemezte, ugyanakkor érzékenyen domborította ki a mű újszerűség fele mutató megoldásait. Játéka találó stílusérzékről, ám ezen felül egyéni elképzelésről tanúskodott.

 

2010. november 16. - Régi Zeneakadémia

Győrfi Laura (zongora) DLA-hangversenye

Schubert: A-dúr zongoraszonáta D 664; Ligeti: Musica ricercata; Terényi Ede: Sonata aforistica; Bartók: Három burleszk; Chopin: b-moll szonáta op. 35