Vilhelmina

Koncert köhögés nélkül

2011.01.24. 14:50

Programkereső

Már szinte állandó beszédtéma koncertek után a köhögés: az emberek, főleg ha unják a műsort, rögtön krákogásba kezdenek. Ezúttal viszont vagy kevesebb volt az olyan, aki csak sznobságból jön el és unalomból köszörüli a torkát, vagy mindenkit annyira lekötött Mehldau és Redman játéka, hogy elfelejtett köhögni. Mindenesetre nagyon színes koncert fültanúi lehettünk november 25-én a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.

Joshua Redman ugyan muzsikus családba született (apja, Dewey Redman híres tenorszaxofonos), de nem volt egyértelmű, hogy ő is zenész lesz. Először elvégezte a Harvard orvosi karát, majd a Yale-re nyert felvételt jogra, mikor megnyerte a Thelenius Monk Institute jazzszaxofon-versenyét. Ezután sorban jöt­tek a felkérések: olyan híres jazz-zenészekkel játszott együtt, mint Kevin Hays, Christian McBride, Marcus Miller vagy Stevie Wonder. Brad Mehldau legtöbbször trióban játszik; a jazz mellett foglalkoztatja a filmzene is (például a Tágra zárt szemek zenéjét ő írta), és sok komolyzenei elem is felfedezhető játékában.

Mehldau és Redman húsz éve játszanak együtt, bár viszonylag ritkán lépnek közönség elé. Most Brad Mehldau Highway Rider lemeze kapcsán indultak turnéra, melyen vagy teljes zenekarral, vagy trióban, vagy mint most is, csak ketten játszanak. A koncertet Mehldau The Falcon Will Fly Again című száma nyitot­ta, majd Redmantől a Note to Self-et játszották. Saját műveik mellett jazz standard-eket és könnyűzenei feldolgozásokat is hallhattunk, például a Nirvanatól a Smells Like Teen Spirit-et.

Brad Mehldau
Brad Mehldau

Redman felváltva játszott tenor- és szoprán-szaxofonon, mindkettőn egyéni, karakteres hangszínnel. Játékosság és mély szakmai tudás jellemezte, bár néha úgy tűnt, már nem is a közönségnek, hanem saját magának játszik. Mehldau virtuóz balkeze és néha szinte klasszikus játékmódja különösen tetszett, ezen az estén talán inkább az ő stílusa dominált. Érzékenyen reagáltak egymás játékára, egy-egy rövidebb motí­vumot átvettek, saját szólójukba is beleépítették. Mehldau zenélésére különösen jellemző a sokrétű, egyidejű szólamvezetés, emiatt olyan sűrű zongorázást hallottunk, amely egymagában is hosszasan élvezhető.

Nagyon izgalmas volt hallani, hogyan olvadt össze két rendkívül egyedi stílusú művész muzsikálása egy új és különleges zenei világgá. Remélem, hallhatjuk még őket ebben a felállásban.

Joshua Redman
Joshua Redman

2010. november 25. 19:30 - Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Brad Mehldau (zongora) - Joshua Redman (szaxofon) duó