Huba

Eufórikus EUfónia

2011.03.06. 15:36

Programkereső

Liszt születésének 200. évfordulója mellett idén – legalábbis az első félévben – ünneplésre ad okot a magyar EU-elnökség is. Ebből az alkalomból jött létre a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora, Dr. Batta András és a Zágrábi Zeneművészeti Egyetem dékánja, Mladen Janjanin által megálmodott EUfónia Közép-Európai Ifjúsági Zenekar. Az együttes a budapesti, a grazi, a bécsi, a zágrábi, a ljubljanai és a belgrádi zeneakadémiák diákjaiból verbuválódott, az öt koncertből álló turné karmesterének Kocsis Zoltánt kérték fel, szólistája pedig Lajkó István volt.

Az első hangverseny természetesen Budapesten zajlott február 26-án a Művészetek Palotájában, és mivel a magyar EU-elnökség előtti tisztelgés volt a projekt apropója, így a szólistán és a karmesteren kívül a felcsendülő művek is magyar alkotások voltak, amolyan Best of Hungary válogatás, ám mégis olyan kompozíciókból, amelyek nincsenek annyira középpontban manapság a hangversenyek kínálatában.

Elsőként a bicentenáriuma miatt is kihagyhatatlan Liszt Ferenc híres darabja, a Zarándokévek sorozat egyik leggyakrabban játszott opusza, az Obermann völgye hangzott el Kocsis Zoltán hangszerelésében. Kocsis ezen átirata már többször is hallható volt Budapest nagyobb hangversenytermeiben, jómagam is hallottam korábban, bevallom, már jobb előadásban is. Szép hangszíneket lehetett hallani, az összjáték is túlnyomórészt kielégítő volt, Kocsis a már tőle megszokott gondossággal és muzikalitással irányította a zenekart, csak néhol volt érezhető egy kis intonációs probléma vagy ritmikai pontatlanság.

Kattintson a fotóra a koncerten készült további képek megtekintéséhez!

Dohnányi Ernő talán leghíresebb, világszerte leggyakrabban játszott kompozíciója, a Változatok egy gyermekdalra hangzott el másodikként. A mű a „Hull a pelyhes fehér hó..." kezdetű télapóváró gyerekslágert dolgozza fel (többek között a franciáknál és az angoloknál is ismert dallam ez: Ah, vous dirai je Maman és Twinkle, twinkle little star). A variációs formában megírt zongoraverseny szólistája az ifjú pianista tehetség, a Junior Prima-díjas magyar zongoraművész, Lajkó István volt, akit személyesen Kocsis Zoltán választott ki a feladatra. Lajkó játékában különösen magával ragadó volt a nemes egyszerűség, amely mentes volt mindenféle allűröktől. A nobilis magatartáshoz, gesztusokhoz érzelemgazdag kifejezés párosult, s érdekes módon mindettől még inkább előtérbe került a darab humora. Zongorahangja, billentése telt és egészséges volt, sohasem hatott sem túl durvának, sem erőtlennek. Megkapónak bizonyult mindjárt a téma interpretációja, a keringő szárnyalt, a futamok briliáns módon szólaltak meg. Néhol a zenekarral való összhang nem volt érzékelhető, de már sokkal összeszedettebben játszottak az ifjú muzsikusok, mint a Liszt-Kocsis-műben.

Az első félidőben tapasztalt pontatlanságok miatt kicsit szkeptikusan ültem vissza a második részre, de szerencsére pozitívan csalódtam. Mintha a szünetben kicserélték volna a tagokat: precíz összjáték, fiatalos svung jellemezte zenélésüket. Mind Bartók Béla Táncszvitjének, mind Kodály Zoltán Galántai táncok című kompozíciójának előadása alatt koncentrált, de mégis önfeledt muzsikálás mutatkozott meg. Kocsis Zoltán remekül egységbe fogta az együttest, és még a Galántai táncok utolsó perceinek hihetetlenül gyors tempóit is jól bírták tartani. A Bartók-darab ízesen-magyarosan deklamált dallamai igényesen szólaltak meg, az akcentusok is kiválóan érvényre jutottak. A Kodály-művel pedig sikerült megkoronázni a minőség tekintetében felfelé ívelő estet. A vastapsot Kocsis Zoltán és az EUfónia Közép-Európai Ifjúsági Zenekar Johannes Brahms I. Magyar táncának lendületes előadásával hálálta meg. Összességében örömteli érzés volt hallani és látni az európai összhangzást, vagyis röviden szólva: eufórikusnak bizonyult az EUfónia.