Lukács

Kié lett a Sziget-napijegy?

2011.07.04. 13:00

Programkereső

Arra kértük a Trafó - Kortárs Művészetek Háza idei beavató programjának résztvevőit, hogy osszák meg velünk élményeiket. Az öt legizgalmasabb beszámolót nálunk is olvashatták. Erre szavazhattak ma nulla óráig, a legtöbb voksot kapó pedig a Szigeten a Fidelio vendége lehet.

Az öt versenyző:

Szomolányi Zsuzsa, a Gundel Kortárs Segítője: Én Trafózok, Te Trafózol, Ő Trafózik, MI TRAFÓZUNK!!!

Hát igen, be lettünk avatva! A Gundel Károly Iskola Kortárs Segítő Hálózata igazi beavatott Trafós lett!  Bár a létszámunk nem volt mindig valami magas, de azért a feladatok során pótoltuk a hiányt! ;) Az állandó vidámság, nevetés garantált volt!

Az első foglalkozás eléggé érdekes volt számunkra. A sok ugrálós-pacsizó játék, amikor valahogy mindig elfogyott az elindított körök száma és csökkent, és csökkent és már csak egy ment!
Mikor elkezdődött az előadás egy nagy halom ruhát láttunk, néhányat fellógatva. És jött Máté (vagy Milán, ez még mindig nem derült ki számunkra)* egy "helyről" - a fantáziánkra volt bízva, hogy eldöntsük hol vagyunk! Számomra mondjuk inkább hasonlított egy szeméttelepre, mint egy turkáló raktárára, de ez már tényleg csak a fantáziánkon múlott. És Máté (vagy Milán!!) táncolt, és pörgött és ugrott és pörögve ugrált és ugrálva táncolt és... és egyszer csak megmozdult  a ruhakupac! És ki jött egy lány (Anna)! Igazán érdekes volt! Egy élet rövid története is lehetett volna, de nem! Ez nem az volt! Ez egy XS-es méretű lány (vagy ruha? )! ;) A foglalkozáson mindenki szét lett választva. Nagyon érdekes volt, hiszen elég sok határt feszítettünk ki vele! Az előfoglalkozás témája a hétköznapi álarcok voltak. A ruha pont egy hétköznapi álarc!

Alszanak-e nappal az álmok? Hát jó lenne tudni! A második előadás. Bár igen félelmetes volt sokak számára (sajtótitok: egyik csoporttársunk SMS-t is küldött: EZ MI??? HOL VAGYOK???), főleg azok a részek, amikor óriási kiáltások hangzottak el a szinte néma csendben ülő közönség felé! A mi feladatunk az volt, hogy egy társunknak egy ismeretlen környezetbe kellett bemenni! Hát Ő nem tudta, hogy egy pszichopata, egy prostituált egy bokszoló és egy meleg közé kell bemenni... Mellesleg elnézést a táncszőnyegért!

A harmadik előadás volt mindenki számára a leginkább kedvelt! Azt mindenki tudja, hogy igen félreérthetőek a táblák. De hogy lesz egy ajtófélfából autópálya, konnektorból smile és tűzoltó készülékkel hogy lehet táncolni? Mi már tudjuk! Mi már elkészítettük Magyarország első "Vigyázz, kutyaürülék!" tábláját és az első "Vigyázz, PLÁZA!!!" táblát is!

Én és a Trafó! Azt hiszem igazán sok jó pillantott hozott mindenkinek és sok felejthetetlen élménnyel gazdagodtunk! Köszönjük Trafó, Máté (vagy Milán), Anna, Tünet Együttes és Cristina Blanco és köszönjük a sok háttérmunkát segítőtanárainknak és Vass Dóriéknak!

*Máté valójában Milán, Újvári Milán!:) (megjegyzés - a Trafó csapata)

Kovács Bianka Krisztina, Vörösmarty Gimnázium

Nagyon jó volt, hogy beleláthattunk a darabok hátterébe, beszélgethettünk róluk, átélhettük őket, találkozhattunk a szereplőkkel. Az eladások is nagyon tetszettek. A Nincs ott semmi című előadás nagyon tetszett, főleg azok az effektek, amiket használtak. A másik ilyen előadás, amit láttunk szintén nagyon tetszett, kifejezetten szórakoztató és elgondolkodtató volt. Nagyon élveztem mindkettőt, és imádom a trafós szendvicseket :) <3

Kardon Zoltán

Azt mondták nekem
Ez a Trafó jó hely,
Bár én nem hittem benne
De volt ott pár jó fej.

Baj sosem volt ott
csak dögivel hülyeség,
A tanárnő mindig érezte
Az arca tőlünk ég! :)

Volt sok nevetés vidámság
A jókedv csak úgy sugárzott,
Viszont miss Misik
Nyugalomért nyúzott!

Remélem kielégítő volt
ez a néhány rövid sor
De szép vers kell
ne engem kérjenek fel máskor!
:DD :) ;) :P

Kiss Fruzsina, Chernel István Általános Iskola és Gimnázium, Agárd: Én és a Beavató Program

Ha egyetlen szóval akarnám jellemezni a Beavató Programot, azt mondanám, olyam, mint egy álom. Nekem egy álmot adott ez a program. Egy furcsa, groteszk, de felejthetetlen álmot, aminek több megfejtése van, és újra-újra visszajár.

Ezek az előadások azért tetszettek kivétel nélkül, mert soha nem egy kész történetek tálaltak nekem, aminek a végkifejletét tudomásul kellett vennem, ellenben a beszélgetős résznél mindig megkérdezték a diákok véleményét, ezzel aktivitásra sarkallva őket, ami gyakran sikerrel is járt.

Nagyon nagy öröm volt számomra, hogy amikor kikérték a fiatalok véleményét, egyszer sem éreztették velük, hogy esetleg rosszat mondtak, sőt, mindig kihangsúlyozták, hogy az az abszolút siker, ha minél több nézőpont születik, és minél több ember fantáziáját megmozgatták a darabban látottak. Ez az eszme egyébként érződik mindenütt.

A beszélgetések hangulata mindig nagyon családias volt, amivel tovább oldották a feszültséget ezáltal még több embernek sikerült annyira feloldódnia, hogy élvezni tudja a beszélgetést, és még véleményt is mondjon. Először nem tűnt fel, de később tudatosult bennem, mennyire jó, hogy a beszélgetések mindig meg vannak tervezve, ezáltal lehetőség nyílt rá, hogy minden témát körüljárjunk, és ez azért volt nagyon jó, mert senkinek sem volt hiányérzete, senki nem érezte úgy, hogy a beszélgetés nem volt kerek egész, mindenre jutott idő.

Nagyon élveztem a különféle témafeldolgozó játékokat, amikor csoportosan, egy-egy színésszel, vagy más segítőtárssal az oldalunkon beszélhettünk át egy témát, vagy akár el is játszhattunk valamit. Ezek a szűkített körű beszélgetések azoknak kedveztek főleg, akik kicsit szégyenlősebbek, és kevésbé mernek az egész közönség előtt megszólalni, mint a saját iskolatársai körében. A segítőtársak nagyon segítőkészek és kedvesek voltak, soha nem éreztették velünk, hogy nem vagyunk egyenrangúak, és mindig kisegítettek minket akkor is, ha nem tudtuk megfogalmazni a gondolatainkat.

Ennek a programnak köszönhetően nagyon sok mindenre rájöhet az ember, nemcsak a darabbal kapcsolatos dolgokra, hanem bármire, ami az élettel kapcsolatos, ami nagyon jó, mert ez azt jelenti, hogy a gondolkodtató hatású előadások tanítanak is.

A beszélgetések végén természetesen nem mondták meg nekünk, mit gondoljunk az előadásról, hanem végül több megfejtés is született és mindenki maga dönthette el, hogy melyik a számára legszimpatikusabb. Ezek az egész megbeszélések azért is voltak nagyon jók, hogy az embereknek, ahogy meghallgatták mások véleményét megváltozott a sajátjuk, és idővel rengetegünknek kifejlődött az a képessége, hogy képes legyen több nézőpontból is megközelíteni a dolgokat. Ezt én személyesen is tapasztaltam, és rájöttem, mennyit gazdagodhat egy ember azáltal, hogy egyrészt kinyilatkoztatja a saját véleményét, másrészt meghallgatja a másokét és ezeket összegyúrva, vagy ezek hatására új gondolatok, új ötletek születtek.

Én köszönöm ennek a programnak a sok gazdag élményt, amiben általa részem lehetett, és remélem, még sokáig működni fog, mert a fiataloknak ebben a mai világban, ahol annyira kihangsúlyozzák a reális kézzel fogható valóságot, még nagyobb szüksége van arra, hogy a képzeletét szabadon engedje.

Nekem sokat segített, hogy egy kicsit élesebb képet kapjak a saját jövőmről, és arról, mivel szeretnék foglalkozni.

Ez a program lehetőséget ad az embernek arra, hogy gondolkodjon, és hogy megtanulja, más szemmel látni a világot. Az, hogy ki él ezzel a lehetőséggel, mindenki maga dönti el.

Azt hiszem, ezt a Beavató Program lényege.

Álmok - KFB

Álmok - KFB
Álmok - KFB

További élménybeszámolók a Trafó Beavató Program blogján olvashatók.

És a nyertes, akire a legtöbben szavaztak: Kiss Fruzsina írása. Gratulálunk!