Cecília

Konyicska Renáta: "A színpadon érzem magam igazán otthon"

2011.08.30. 16:11

Programkereső

Még húszéves sincs, de rendszeres fellépője az Esztergomi Liszt Hétnek, és számos versenygyőzelmet tudhat magáénak. Az ifjú pianista hölgytől azt is megkérdeztük, milyen Lisztet játszani nőként.

-  Negyedszerre léptél fel az esztergomi Liszt-fesztiválon - hogy emlékszel vissza a mögötted álló koncertekre?

-  Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy immáron negyedik alkalommal vehettem részt a fesztiválon, amely nem jöhetett volna létre a lelkes szervezők - Esztó Zsuzsa, Eckhardt Mária, Paul Merrick és Reményi Károly -  munkája nélkül. A Liszt Hétre évről évre híres művészek fogadják el a meghívást, így a színvonal igen magas. 2008-ban Esztó Zsuzsa növendékeként a szervezőbizottság bizalmat szavazott nekem, így az Esztergomi Szimfonikus Zenekarral Liszt Magyar Fantáziáját játszhattam. A következő évben ismét lehetőséget kaptam, ekkor Grieg a-moll zongoraversenyét adtam elő szintén az esztergomi zenekarral. Tavaly pedig  - a Chopin év kapcsán  - egy Liszt és Chopin műveiből összeállított műsorral készültem. A bicentenárium évében nem volt kérdéses a műsorválasztás, Liszt Esz-dúr zongoraversenye került műsorra. Remélem, hogy ez a sorozat folytatódik a jövőben is.

Konyicska Renáta a 2008-as Liszt Héten
Konyicska Renáta a 2008-as Liszt Héten

-  Liszt saját ujjaira, technikájára, erejére szabott zongoraművei máig megizzasztják a legjobb kondícióban lévő férfi előadókat is. Fiatal hölgyként hogy lehet megbirkózni a Liszt-művekkel?

-  Nehéz a kérdés is...  Amikor egy művet tanulok, nem a technikai nehézségekkel foglalkozom elsősorban. Ha kialakul a pontos elképzelésem az előadandó műről, akkor a technikai akadályok legyőzése is könnyebbé válik, mert tudom mit akarok elérni, tudom az irányt. Ugyanakkor sokszor érzem azt, hogy bizonyos művek időt igényelnek. Néha éveket. Ez nem azt jelenti, hogy évekig nem játszom őket, hanem azt, hogy  csak egy bizonyos idő után következik be az a változás, amit után a művet sajátomnak érzem. Másrészt a nagy dinamikát nem erővel, hanem gyorsasággal igyekszem elérni és azt vallom, hogy elég szenvedéllyel, elszántsággal és kitartással minden lehetséges.

-  Lisztnek számos hölgy tanítványa volt, a nők körülrajongták egész életében. Bár tudjuk, hogy nem minden Lisztről terjesztett pletyka igaz, azért valljuk be, a zenéje is épp elég „macsó". Milyen érzés modern nőként Liszttel foglalkozni?

- Nem hiszem, hogy az a lényeg, hogy az előadó férfi-e vagy nő. Egy jó előadó képes magán felülkerekedni, és "beilleszkedni" az előadandó mű közegébe. Akárcsak egy színész. Mondok egy példát: ha én a mindennapi életben visszahúzódó vagyok, de este épp az Esz-dúr zongoraversenyt játszom, akkor úgy kell kiállnom a színpadra, mint a legbátrabb, legelsöprőbb valaki. Liszt zenéje rendkívül sokrétű, így egy előadó a saját világához közel álló műveket választhatja ki. Magam a rapszódiáktól a vallásos művekig ki szeretnék próbálni mindent.

-  Van egyébként zongoraművésznő példaképed?

- Igen, természetesen: Fischer Annie. Olyan hangot tudott kicsalni a zongorából, amely énekelt és szárnyalt, játéka igaz, őszinte és természetes volt. Nagyon sajnálom, hogy nem hallhattam őt élőben. Szerencsém volt viszont megismerni Rév Lívia zongoraművésznőt, akit szintén példaképemnek tekintek. Több kurzusán részt vettem, az ő jelmondatát - „muzsikálj szívből!" - szeretném én is követni.

-  Néhány nap múlva kezdődik a nemzetközi Liszt-verseny. Figyelemmel kíséred majd?

-  Természetesen figyelemmel követem majd, nagyon magasnak ígérkezik a színvonal. Rengeteg jelentkező van, két évfolyamtársam, illetve idősebb ismerőseim is indulnak a Zeneakadémiáról. Lesz kiért izgulni, kinek drukkolni! Sokan kérdezték tőlem, hogy miért nem indultam én is. Nos, az a helyzet, hogy a h-moll szonáta nincs még a repertoáromon. Természetesen meg szeretném tanulni, ez nem is kérdés, de csak akkor szeretném, amikor már úgy érzem, hogy készen állok rá fizikailag és lelkileg egyaránt. Őszintén remélem, hogy egy következő Liszt versenyen már én is megmérettethetem magam.

Konyicska Renáta
Konyicska Renáta

-  Liszt mellett mely szerzők művei szerepelnek a repertoárodon?

-  Igyekszem minél több stílust és minél több zeneszerző műveit megismerni és játszani, nagyon fontos a változatos repertoár számomra. Jelenleg Bach, Mozart, Beethoven, Schubert, Schumann, Chopin,Grieg,  Rachmaninoff,Debussy,Dohnányi, Bartók műveit játszom, de a kortárs művekre is nyitott és kíváncsi vagyok. 

-  Tavaly ősszel beválogattak a Zeneakadémia tehetséggondozó programjába, melynek nyertesei „nemzetközi megjelenésük előkészítéseként csoportos képzésen vehetnek részt". Mit jelent ez konkrétan?

-  Nem kifejezetten zenei képzésről van szó, hanem olyan ismereteket szerzünk, melyek kifejezetten a karrierépítéshez nyújthatnak segítséget. Ilyen például a „kultúra kommunikáció", a színpadi mozgás, a beszédtechnika, a tárgyalási ismeretek, a stresszkezelés, a jogi ismeretek és még sorolhatnám. Minden hónapban egy hétvégén vannak órák reggeltől estig. Az előadásokat kiváló szakemberek - Devich János, Hollós Máté, Horvát János, Kepes András, Kovács Géza, Suhai Gábor, Szinetár Miklós és sokan mások -  tartják, akikkel lehetőségünk van személyesen beszélgetni, kérdezni és figyelni őket. Az első féléven vagyunk túl, számomra ez a képzés egy önismereti kurzus is volt.

-  Hogyan alakul a közeli és távolabbi jövőd?

- A tanulásról szól az életem jelenleg, zongora tanulmányaimat Baranyay László Tanár Úr osztályában folytatom, szeptembertől leszek másodéves. Rendszeresen játszom Esztergomban, illetve a XVIII. kerületben, novemberben és decemberben pedig épp az előbb említett képzés biztosít számunkra bemutatkozó koncerteket a Művészetek Palotájában. A koncertek mellett manapság elengedhetetlen a versenyeken való részvétel, terveim között így ez is szerepel. A távolabbi jövő... nem tudom. Az élet majd eldönti; egy biztos, hogy játszani, zenélni szeretnék, mert a színpadon érzem magam igazán otthon.