Salamon

Odüsszeusz Magasiskola

2011.09.13. 07:41

Programkereső

A szigorúan korhatáros, tinédzsereket célzó Olympos High School mainstreamkoktél és pazar játék, melyhez az időtlent és a kérészéletűt gyúrták össze az alkotók. A toplisták mai slágereivel megtűzdelt játékos eposzra vigyorgásban benne sejlik a vérbő paródia lehetősége.

Nemrég láttam a Madách téren Hugh Jackmant: hawaii gatyában lassan sétált a pesti flaszteren. Hihetetlen sugárzása volt, nem tudtam róla levenni a szemem. Még órák múlva is alig kaptam levegőt, ha eszembe jutott. A mai Olümposzon, a ritkás levegőn, hova keveseknek adatik eljutni, ilyen kaliberű sztárok élnek; bármelyikőjüket látni ma majdnem olyan nagy élmény, mint a kis görög hérosznak szembetalálnia magát istenével. A sztár körül is ritkás a levegő, halhatatlannak tetszik a szemünkben, már azon is meglepődünk, hogy öregedni látjuk.

Olympos High School - Czupi Dániel, Makra Viktória, Márkus Sándor
Olympos High School - Czupi Dániel, Makra Viktória, Márkus Sándor

Napjaink gagyiját és minden idők egyik legfontosabb könyvét hozta össze Tengely Gábor, s mint ha azért tette volna, hogy bizonyítsa, a High School Musical című kamaszlelkesítő zenés borzalom és az Odüsszeia ízvilága nem oly távoli, mint gondolnánk. Persze, Joyce óta szokva van a kultúrfogyasztó a Tengelyéhez hasonló kísérletekhez, de lássuk be, azt, mármint az Ulyssest sem tudta könnyen megemészteni, és azóta is hajlamos az eme regényhez hasonló kísérleteket, legutóbb a Coen testvérekét, kotyvaléknak minősíteni. Ám ahogy Joyce, úgy Tengely sem gondolja, hogy amit létrehozott, az több vagy jobb, mint Homérosz magában fogyasztva.

Az Olympos High School, annak ellenére, hogy a szövegek legalább fele az eposzból került a szövegkönyvbe, inkább a High School Musical paródiája, mint Homérosz át- és továbbgondolása, bár e félszcenikus fél-bábelőadásban, az Olympos High Schoolban is van néhány csipetnyi társadalom- és korkritika. Elképzelhetőnek tartom, hogy a mainstreamkoktél minősítés ellen maga az alkotó - a jelenleg a Vaskakas Bábszínházban főrendezőként és színészként működő - Tengely Gábor sem tiltakozna.

Mivel manapság egy izompólós, újgörög bodyguardról ezerszer annyit beszélnek, mint legjobb kortárs költőink bármelyikéről, teljes rendjén valónak tetszik a vegyítés. A nyakam teszem rá, hogy az említett, pulykaszerűen riadt "bőr" (biztonsági őr) nevét többen ismerik honunkban, mint a vak dalnokét. Az Olympos High School célközönsége tehát a magyar népességnek legalább fele, de inkább háromnegyede, kiváltképp a tizenegy és huszonegy köztiek. A legkevésbé azoknak való tehát ez az előadás, akikkel volt szerencsém végigélvezni: egyetemi tanároknak, klasszika-filológusoknak, színháztörténészeknek, a nemzet nagy színészeinek, hiszen az említettek kevéssé valószínű, hogy otthonos mozognak a kultúra fenéktáján.

Vajon hányan vannak a nézők között - gondolkodtam, miközben hallgattam Adele dalát a Pallasz Athénét adó jeles színésznő dögös felvezetésében a szituációhoz egyébként teljesen passzolva -, akik felismerik, hogy ez a Rolling in the Deep? Talán hallottak már a nézőtársak Lady Gagáról, de hányan ismerik fel a Pokerface című "műanyag" dalt? Tudhatnak-e többet - már ha tudnak - Kate Perryről annál, hogy nálunk forgatta klipjét? Biztos vagyok benne, hogy eme mai sztároknak nyoma sem marad egy évtized múlva (pedig Madonna miatt csínján bánok az ilyen kijelentésekkel). Tengely és szerzőtársai, Gimesi Dóra,illetve Bercsényi Péter, következésképp az időtlent és kérészéletűt gyúrták össze.

Olympos High School
Olympos High School

A kérdés, ami végig ott motoszkált bennem, az, hogy mi ennek, ennek az egész - kétségtelenül pazar! - játéknak a tétje, mi is ezzel a szándék, milyen konklúzióra akarnak jutni. Ez a részleteiben oly nagyszerű előadás, ez az olykor egészen jó kis darab, kifut e valahová: révbe ér-e, mint a hős, és ott lenyilazza-e a taplókultúra mai ikonjait? Mivel az előadás szereplői mintha megrettentek volna a nem feltétlenül egy ilyen előadásra érkező közönségtől - hogy is tudták volna feledni: ez a vizsgájuk -, erre tulajdonképpen nem derült fény.

A bábszínészeknek nemcsak színészként, de mozgatóerőként, a bábok felettes énjeként, isteneként is meg kell felelni. Egy bábszínész a báb Olümposzán él: nemcsak jól kell neki mozogni, de jól kell neki a bábot mozgatni, hogy az élettel, lélekkel töltse meg azt. Ez még akkor is sikerült, ha színészeink egy fekete nejlonzsákot vagy két összevarrt vászon zsebkendőt rángattak. De jelen lenni, hitelesnek lenni még nem mindig tudtak, nem egy színésztanonc színből színbe keveredve egyre fáradtabbnak látszott, ahogy egyre fádabbak lettek a felvezetett színek is.

Voltak tehát sikerült és kevésbé sikerült jelentek, utóbbiak közé tartozik az invokáció. Egy nimfa (Andrusko Marcella) pattant a bejárattal szemközti ruhatár kabátkiadó pultjára, és hangos csacsogással adta mindenki tudtára, hogy a megjelentek az Olümposz Istenképző Gimnázium mindennapi életébe nyerhetnek betekintést, majd csacska előadása végén láthatatlanná tevő sprayt fújt minden kedves megjelentre. Ám a végén a varázs feloldatlan maradt, attól tartok láthatatlanul hagytuk el a Vas utcát. Daphnénk csacskaságát, dévaj megnyilvánulásait ellenpontozta dohogó nimfatársa, Echo (Bohoczki Sára), aki mindig a háttérben maradt, és mindig ellentmondott neki. Vezették a közönséget helyszínről helyszínre, de valódi feladatot nem kaptak, jelenlétük egyre értelmezhetetlenebbé vált.

Maga az előadás ugyanis nem más, mint énekből énekbe vezetés a Színművészeti Egyetem gyakorló-/osztálytermein át. A hexameterek közé a mai szleng korpája vegyült, amikor az osztály tagjai civakodtak. Pallasz Athéné az osztály csúnya lánya, az apuka kedvence, az éltanuló - Spiegl Anna nagykeretes szemüvegben adja - Makra Viktória cheerleader Aphrodité, egoista jócsaj, a többiek olykor csak a piramishoz kellenek neki. Hoffer Károly a hendikepes Héphaisztosz, aki visszaél azzal, hogy a szánalom társait megakadályozza abban, hogy szembeszálljanak vele, harap, mint egy sarokba szorított kutya. Márkus Sándor erőteljes Poszeidón, Fritz Attila megállni nem tudó, mindenhová futva érkező, olykor csak megvillanó Hermész, Czupi Dániel hangember-Árész, aki minden komoly próbatétel előtt megretten. Az egyik legérettebb szereplő a Hádészt, az az alvilág urát alakító Ivanics Tamás. Ő az, aki több gesztussal, megfontoltabban, átgondoltabban alakította ki szerepét, a többiek (vagy a rendező) jórészt a szerep sztereotípiáiból indultak ki. Csak Odüsszeusz, a szertárból kilopott és dacból életre keltett halandó - Szolár Tibor riadt tekintetű, szürkített megformálásában - megjelenésével tisztult ki a kép: ő képviseli egyedül a tartást, a hebehurgya istenekkel szemben a józan észt.

A jelenetek jelentős része emlékezetes: a lufiszemű Küklopszé, a színes rongyokba (nejlonba) öltözött Ogügiéé, az a tejeszacskók szimbolizálta teheneké, a hosszú zsebkendőnyi Kirké nimfáé, a sziréneké. De a legjobb jelenet mind közül a leharcolt pincében gomolygó alvilág: itt érik össze bábjáték és alapmű, és mutat túl társadalom- és világkritikán, itt érezni, hogy lehetett volna - ha jobban, elengedettebben játszanak színészeink - ebből a játékos eposzra vigyorgásból vérbő paródia is.

Amikor a Zeuszt alakító Hegedűs D. Géza megjelent, a nézők is mertek felszabadultabban nevetni. Érezhető volt, milyen sokat számít a rutin, elvégre egy színésznek azt is meg kell, meg lehet tanulnia, hogyan bánjon a közönséggel. Hegedűs D. Géza érezte, a megjelenteknek mire van szüksége, mire vevők. Fogadtatása - egy főistennek ez dukál - viharos volt.

Olympos High School - Ivanics Tamás, Spiegl Anna, Szolár Tibor
Olympos High School - Ivanics Tamás, Spiegl Anna, Szolár Tibor

Itt, a Fidelión végigkövethette minden érdeklődő, hogyan alakult a darab. Nem kellett volna sok, talán csak egy-két hét ahhoz, hogy ez az előadás igazán emlékezetes legyen, hogy ne csupán a bábok, a színésznövendékek fürgesége, énektudásuk kápráztassa el az illusztris vendégeket, de érettségük, szerepformálásuk függetlensége, mélysége is. Mindenesetre októberre, mikortól is a nagyközönség is megtekintheti a darabot, összeérhetnek a játszók, a közvetlenebb és felszabadultabb játék megmutathatja, milyen értékei is vannak e műnek, és nem tűnik majd hősi Odüsszeusz bolyongása oly céltalannak.

2011. augusztus 31. 20:00 - Színház- és Filmművészeti Egyetem

Olympos High School (zártkörű vizsga)

Homérosz eposza és a szereplők improvizációi alapján írta: Gimesi Dóra

Tervező: Michac Gábor

Zene: Bercsényi Péter

Koreográfus: Vig Ágnes

A koreográfus munkatársa: B. Péter Pál

A rendező munkatársa: Zsirai Viktória

Kreatív munkatárs: Borovi Dániel

Rendező: Tengely Gábor

Szereplők:

Daphné: Andrusko Marcella

Echo: Bohoczki Sára

Pallasz Athéné: Spiegl Anna

Aphrodité: Makra Viktória

Árész: Czupi Dániel

Hádész: Ivanics Tamás

Héphaisztosz: Hoffer Károly

Poszeidón: Márkus Sándor

Odüsszeusz: Szolár Tibor

Hermész: Fritz Attila

Zeusz: Hegedűs D. Géza