Lukács

Kiss Péter: "Zenész szeretnék lenni és nem zongorista"

2011.09.30. 11:05

Programkereső

Kiss Péter zongoraművész, a 2009-es Magyar Rádió Haydn-Mendelssohn Zongoraversenyének egyik dobogósa, idén kapta meg a Fischer Annie előadóművészeti ösztöndíjat, valamint felvételt nyert a Zeneakadémia Doktoriskolájába. Szombathelyen, a Trio Inceptionnel adott koncertje után kérdeztük őt pályájáról.

- Idén elnyerted a Fischer Annie előadóművészeti ösztöndíjat. Egy ilyen lehetőség igen nagy anyagi támogatás egy ifjú művész elmélyült munkájához. Milyen célokat, terveket tűzhettél ki magad elé az ösztöndíj segítségével?

- Az ösztöndíj elnyeréséhez leadott pályázatban nagy szerepe volt az idei Liszt emlékévnek, amelynek keretében igyekeztem nagyobb hangsúlyt fektetni a ritkábban játszott kompozíciókra, továbbá bemutatni azt a magyar zeneszerzési tradíciót, amely Liszttől kezdve Bartókon át egészen Kurtág művészetéig, sőt a legifjabb komponista generációig terjed. Az ösztöndíj birtokosának tíz önálló hangversenyt kell adnia az év folyamán, amelyek megszervezésében a pályázatot meghirdető Filharmónia Budapest Nonprofit Kht. közvetítőként részben közreműködik, ami szintén nagy segítséget jelent. Az idei szombathelyi Bartók Fesztiválon is így léphettünk fel a Trio Inceptionnel, de lesznek szólóestjeim is többek közt Rómában, Pécsett - kifejezetten Liszt-programmal - és Keszthelyen. Terveim között szerepel még, hogy Szűcs Péter klarinétművész kollégámmal is adjunk néhány koncertet, továbbá Klenyán Csabával és Ölveti Mátyással is tervezünk közösen fellépni.   

27. Bartók Szeminárium és Fesztivál
27. Bartók Szeminárium és Fesztivál
- Szendrey Dániellel (kürt) és Háry Péterrel (cselló) van egy közös triótok, amellyel Szombathelyen is felléptetek. Mesélnél a Trio Inceptionről?

- Gyermekkori jóbarátok vagyunk a fiúkkal még Salgótarjánból, és egy rólunk készült kép, amely mindhármunkat egy lehetséges koncertplakátra emlékeztetett, rádöbbentett arra, hogy milyen jó lenne együtt muzsikálni. Nehézséget mindössze az jelentett, hogy erre az apparátusra nincs repertoár. Aztán eszembe jutott, mi lenne, ha mai, fiatal komponista barátainkat kérnénk meg, hogy írjanak darabokat erre a hangszer összeállításra. Ez azért különösen nagy kihívás, mivel a cselló és a kürt esetében két olyan hangszerről van szó, amelyek általában jól kiegészítik egymást egy zenekarban, gyakran mozognak egy lágéban, így nem tudnak teljesen elkülönülni. A névválasztáson is sokat gondolkodtunk, és végül közös múltunkra hivatkozva választottuk az angol „inception" szót, amely eredetet jelent. Az első koncertünket januárban tarthattuk meg a FUGÁban, ahol a fiatal szerzők más darabjain kívül négy új trió hangzott el. Ez a szám a szombathelyi koncertünkre pedig szerencsére megduplázódott. A következő előadás október elsején a Művészetek Palotája Fesztiválszínházában teljesen új kihívást jelent számunkra: az est első részében Virág Melinda táncművész-koreográfussal közösen fogunk improvizálni, majd a második részben a Noé fiai című összművészeti kompozíciót láthatja-hallhatja majd a közönség. Eddig Kákonyi Árpád, Matkó Tamás, Szigeti Máté, Tornyai Péter, Zarándy Ákos és Zombola Péter komponáltak számunkra darabokat, de már megkértünk további szerzőket is, akik szintén igent mondtak a felkérésre. Ezen kívül szeretnénk régebbi korok muzsikájából is átiratokat készíteni.     

- A trión kívül is rengeteg kortárs zenét játszol. Hogy jött a vonzódás?

- Konzis koromban még egyáltalán nem érdekelt a kortárszene, eleinte ütőhangszeres osztálytársam, Nevelő János próbálta meg belém oltani a XX.-XXI. század zenei világának szeretetét, majd az egyik legmeghatározóbb élményt Klenyán Csaba klarinétművész adta, akivel tizenhét éves korom óta kamarazenélek együtt, és általa megismerhettem olyan  nagyszerű művészeket, akiktől megtanulhattam elsősorban azt a fajta nyitottságot, melyre ebben a műfajban nagy szükség van. Csalog Gábort is meg kell említenem, aki pedig Kurtág György művészetével ismertetett meg, s akinek Ludium Együttes nevű formációjában is játszom Kurtág-műveket.

- Hogy látod ma a kortárszene helyzetét előadói szemszögből?

- Nagyon fontosnak tartom, hogy egy előadónak, aki mai zenét játszik, nem célja, hogy megítélje a műveket, az majd az utókor feladata. Ettől függetlenül, természetesen lehet szeretni és nem szeretni egy-egy darabot. Ezen kívül úgy gondolom, viszonylag sokan foglalkozunk kortárszenével hazánkban az ország méreteihez képest. A közönség viszont mindig ugyanaz a szűk réteg. Ezt az irányzatot művelni mindenképpen egy misszió, és persze ez is életem fontos részét képezi.   

- Inkább szólistának vagy inkább kamarazenésznek tartod magad?

- Érdekes dolog ez. Szeretek szólóesteket is adni, zenekarral szólistaként játszani, ami szintén „együttmuzsikálás", tehát kamarazene. Ha választanom kellene a kettő közül, biztosan a kamarazenét választanám, bár sajnos a mai zenei világban olyan nincs, hogy csak kamaraművész. Az biztos, hogy nem tudnék egy olyan magányos életformát folytatni, mint például Grigory Sokolov, aki évente háromszáz koncertet ad. Számomra az egyik legszebb része a szakmának, ha valakivel együtt zenélhetek. Ám akár szólistaként, akár kamarazenészként elsősorban zenész szeretnék lenni és nem zongorista.

- Apropó, te hogy állsz a tanításhoz?

- Eleinte nagyon nem akartam tanítani, majd 2010 szeptemberétől egy éven át korrepetitorként dolgozhattam a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, ami most már biztosan állíthatom, egy nagyon fontos pedagógusi szerep. Azóta még jobban tisztelem a szakmának ezt a részét, ám ezzel együtt  én nem tartom túl jó korrepetitornak magam. Egyrészt kell, hogy a növendék is partner legyen, ami például egy konzisnál még nehézségeket okozhat, másrészt inkább valaki mellett szeretek játszani és nem valaki mögött. Emiatt csodálom kollégáimat, akik zenei jelenlétükkel növelik a kísért növendék teljesítményét, legyen az bármilyen képességű. Úgy érzem, az együttjáték fejlesztésére, az egymásra figyelés képességére nagyobb hangsúlyt kéne fektetni a középszintű oktatásban.

Kiss Péter
Kiss Péter

- Kamarazenét tanítanál?

- Talán azt tanítanék a legszívesebben, csak még nagyon sok idő és tapasztalat kell ahhoz, hogy ezen a téren egyszer majd kipróbáljam magam. Alsó fokon semmiképp sem oktatnék, mert úgy érzem, nem értenék ehhez a részéhez, mivel nálam az alapok kimaradtak. Ami biztos, elsősorban zenét szeretnék tanítani, hiszen a technika, a hangszer csupán eszköz.

- A komponálás is érdekel?

- Voltak próbálkozásaim, amelyekről nem szívesen beszélek, de szerintem a zenészséghez ez is hozzátartozik. Nem tudom elképzelni, hogy egy gyereknek, aki elkezd foglalkozni egy hangszerrel, ne forduljon meg a fejében, hogy nem csak azt lehet eljátszani, ami le van kottázva. Már fiatal korban szükség lenne az improvizáció oktatására is. Mindig is imádtam a komponálás rítusát, aktusát, amikor az ember nem eszik, nem alszik, csak ír, de a végeredménnyel nem voltam megelégedve.    

- Mik a terveid a jövőre nézve?

- Rengeteg darabot szeretnék megtanulni, valamint muszáj lesz versenyekre is járni, bármennyire is nem szeretem ezt a műfajt. Néhány versenyművel is bővítem most a repertoáromat. Júniusban vettek fel a Zeneakadémia Doktoriskolájába, ahol a témám Brahms stílusjegyeinek változásai szonátái tükrében. Ehhez kapcsolódóan szeretnék jövőre csinálni egy hat koncertből álló sorozatot, amelyen az összes Brahms zongoraszonáta és kamaraszonáta elhangozna.