Katalin

Zsűri és közönség egy véleményen

2011.10.21. 10:51

Programkereső

Egy hónapja ért véget a budapesti Liszt-verseny, melynek nyertese néhány nap múlva újra Budapesten lép fel – kiváló alkalom, hogy felidézzük döntő eseményeit.

A verseny elődöntőiről és középdöntőiről A Liszt-verseny döntőjének küszöbén címmel számoltunk be, jelen sorok először az LFZE diákújságja, a Figaro hasábjain jelentek meg.  

 

Régi hagyomány, hogy a legjobbnak bizonyuló zongoristák Liszt Ferenc h-moll szonátáját játsszák a zeneszerző nevében rendezett versenyek végső megmérettetésén. Ez alól a mostani sem képezett kivételt. Persze a választás nem csak szokásnak tudható be. Kétségtelen, hogy Liszt életművében ez a legnagyobb szabású szóló zongoramű, melyben a komponista bonyolult személyiségének összes eleme felfedezhető.

Vásáry Tamás előszeretettel említi Liszt Faust-szonátájaként a darabot. És valóban, ha létezne a filozófiai eposz műfaja a zenében, a h-moll szonáta lehetne az iskolapéldája. A kezdő és a befejező pontszerű h hangban - ismét Vásáry Tamást idézve - a mindenség fedezhető fel, a megjelenő karakterekben ott van az ördög, a szerelem és a vallás. És hogy miért szonáta? Ezt a kérdést minden valamire való zenetudós és művész feltette már magában. A legtöbb elemzésben megpróbálják a szonátaforma és műfaj hagyományos kereteibe szorítani a művet, több-kevesebb sikerrel.

Közel sem mondható egyértelműnek tehát a darab értelmezése. Épp ezért alkalmas arra, hogy a verseny öt legjobb zongoristája megmutathassa saját elképzelését, és egyben tanúbizonyságot tegyen virtuozitásáról is. Mivel már az utolsó fordulónál járunk, a megvalósításhoz szükséges eszköztára mind az öt művésznek megvan. Ami különbséget tehet köztük, az az értelmezés, stílus, a darabbal való azonosulás mértéke.

Az esti műsorra két zongoraversenypár közül választhattak az ifjú zongoristák. A zsűri döntötte el, melyiket játsszák végül a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával. Itt elsősorban Medveczky Ádám karmesterrel és a zenekarral való együttműködés volt döntő. Persze az egyéni megközelítés, virtuozitás itt is megmutatkozott, de mivel mindenki ugyanazzal a zenekarral játszott, érdekesebb volt, hogy mennyire tudnak kommunikálni a dirigenssel, illetve egymásra hangolódni a zenekarral.

Balázs János
Balázs János

Elsőként az éppen a díjkiosztó napján 23 éves Balázs Jánost hallhattuk. H-moll szonátája rendkívül érzelemdús, finom mozzanatokban gazdag előadás volt. Az öt versenyző közül az ő megközelítése mondható a leginkább rendhagyónak. A lírai részeket döbbenetesen lassan játszotta, ezzel olyan színeket kihozva mind a hangszerből, mind a műből, melyeket nem gyakran hall az ember. A zsűri az Esz-dúr koncertet választotta az esti erőpróbára, így a verseny első zenekari produkciója Liszt leghíresebb zongoraversenye lett. Balázs János rendkívüli magabiztossággal ült a zongorához, melyet az egész darab alatt meg is tartott. Végig összpontosított figyelemmel játszott, a zenekar és Medveczky Ádám minden rezdülését figyelte, így egy igen igényes előadással ajándékozta meg a közönséget.

Magyar versenyzőnket Sergey Belyavskiy, a mezőny legfiatalabb pianistája követte. Fegyelmezett zongorajátéka és ördögi technikája alapján jóval idősebbnek gondolnánk 17 évesnél. Talán éppen mértéktartó stílusa miatt kevésbé ütközött ki a személyisége a h-moll szonátában. Este az A-dúr zongoraversenyt játszotta, amelynél még inkább érződött, hogy nem volt elég ideje rutint szerezni a zenekarral való játszásban. Kevésszer nézett a karmesterre, néhol hallani lehetett, hogy nincs pontosan együtt a többiekkel. Ennek ellenére valószínűleg nagy karrier áll az ifjú orosz művész előtt.

Ilya Kondratiev
Ilya Kondratiev

A szombati nap utolsó versenyzője Ilya Kondratiev volt. Oroszosan erőteljes játékmódja magával sodorja a hallgatót, rendkívül közeli billentése hallatlan intenzitást kölcsönöz játékának. A h-moll szonáta fúgája energikusan indult, és olyan organikusan épült fel, mint talán egy másik versenyzőnél sem. Szintén az A-dúr zongoraverseny szerepelt Kondratiev műsorán, melyet így még az előző előadás friss emlékével fülünkben hallgathattunk meg a szünet után. Markáns játékával sikerült megteremtenie az egyensúlyt a zongora és a zenekar közt, a közönség pedig őt illette meg a nap leghosszabb tapsával.

Szeptember 18-án Nicolas Namoradze játszotta elsőként a h-moll szonátát a délutáni koncerten. Rendkívül kottahű játéka precizitásról árulkodik, bár kevésbé sikerült átadni egyéni elképzeléseit a darabbal kapcsolatban, mint amennyire azt Liszt műve megengedi. Este a Haláltáncot kérte tőle a zsűri. Medveczky Ádám zseniálisan építette fel a darabot, a zenekar úgy szólt, ahogyan szólnia kellett. Namoradze erőteljes játékához jól illett a groteszk mű, bár kissé keveset kommunikált a karmesterrel Belyavskiy-hoz hasonlóan.

Liszt zongoraverseny 2011
Liszt zongoraverseny 2011

Alexander Ullmann brit versenyző előadása maradt utoljára. A délutáni h-moll szonátában a karakteres elemek mellett nagyon finom, lírai mozzanatok is jelen voltak. Este harmadszor is meghallgathattuk az A-dúr zongoraversenyt. A közönség szűnni nem akaró tapsvihara már sejteni engedte az eredményt.

A verseny győztese a 20 éves Alexander Ullmann lett, második helyezést ért el Ilya Kondratiev, a harmadik díjat pedig Balázs Jánosnak ítélte a zsűri. Ősi trükk, hogy ha valakit szeretnénk, hogy megnyerjen egy versenyt, tapsoljuk vissza minél többször, mert a közönség hatása alól a zsűri sem tudja kivonni magát. A mellékelt ábra bizonyítja, hogy ezúttal is bevált a módszer.

Alexander Ullman október 22-én este fél nyolctól a Károlyi Palotában lép fel a versenyt szervező Filharmónia Budapest Liszt-verseny győzteseket szerepeltető hangversenyén, Olga Kozlova és Farkas Gábor társaságában.