Bence

G. Marek Katalin: "A fagottino felfedezése igazi heuréka-élmény volt”

2012.05.18. 07:30

Programkereső

A Szent István Király zeneiskolában rendezték a 9. nemzetközi fagott-fagottino szimpóziumot április végén. A főszervezőt kérdeztük a fagottinók magyarországi bevezetéséről és a találkozó eredményeiről.

- A nevéből egyértelmű, hogy a fagottino nem más, mint egy kis fagott. De pontosan mennyivel kisebb és miért van rá szükség?

- A fagottinókat az 1980-as években fejlesztette ki a német zenetanárok javaslatára Guntram Wolf hangszerkészítő. Fagottozni - a hangszer méreteiből adódóan - legkorábban 12 éves kor körül lehet elkezdeni, de addigra a gyerekeket "beszippantják" más, kisebbek számára is elérhető hangszerek. A kicsinyített hangszer azért praktikus, hogy ne furulyával kelljen előképezni a gyerekeket, és minél korábban elkezdhessen a fagott-tartással, a fogásokkal, a fúvástechnikával ismerkedni. A fagottino tulajdonképpen gyűjtőnév, hiszen többféle méretben gyártják: a legkisebbeknek a fagottnál egy oktávval magasabban megszólaló, az altfurulyánál alig nagyobb oktávfagott készül, de van kvint- és kvartfagott is, a hozzájuk illeszkedő kisebb méretű náddal. A rövidebb csőhossz miatt magasabban szólnak a fagottinók, de a kottát ugyanúgy olvassuk, azaz zongorás darab vagy fagottal előadott duó esetében a kísérő hangszernek transzponálva kell játszania. Bár a legkisebb fagottinón már akár óvodás korú gyerekek játszhatnak, a fogcsere miatt nem szerencsés azért túl korán kezdeni az ismerkedést - jobb, ha rögtön a végleges, jó fog- és szájtartást szokják meg a gyerekek. Hét-nyolcéves kortól már a kvartfagottinót is elbírják a növendékek, erről tudnak fagottra váltani a megfelelő testmagasság és erőnlét elérésekor.

- A fagottinót te vezetted be a magyarországi fagott-oktatásba - hol találkoztál először vele, és mióta használjátok itthon?

- A fagottinókkal 2000 táján találkoztam először - igazi heuréka-élmény volt, teljesen magával ragadott, ahogy akkor több cikkben meg is írtam. Nem véletlen, hogy egész Európában elterjedt, de ismerik és használják az Egyesült Államokban és Ausztráliában is. Fantasztikus távlatokat nyit az fagott-oktatásban, ugyanúgy, mint a vonósoknál a nyolcados, negyedes kicsinyítésű hangszerek - ez az egyetlen út  ahhoz, hogy hosszú távon legyenek fagottos növendékek. Azóta minden évben vettünk egy-egy hangszert, jártam az országot, hangszerbemutatókat szerveztem, hogy az itthoni tanárkollégák is megismerhessék az előnyeit. Eleinte húzódozva fogadták, de a Szent István Király zeneiskola fagottos "boom"-ján felbuzdulva - nálunk mostmár 37 zeneiskolai fagottos van, korábban álmodni sem mertünk ennyi növendékről - egyre több zeneiskolában használják Magyarországon.

- És a gyerekek hogyan fogadták az új lehetőséget?

- Az első fagottinós növendékeim olyan gyerekek voltak, akik furulyán kezdtek tanulni, várva, hogy elég nagyok legyenek a fagotthoz. Amikor mutattam nekik, hogy van végre kis fagott is, azonnal és nagy örömmel váltottak, hiszen így jóval korábban válhattak igazi fagottossá. A felvételiken a bemutatók hatására pedig óriási várólisták alakultak ki, mert minden szülő el volt ragadtatva a gyerekekhez passzoló kis hangszerektől.

- Jelentett-e a módszertan vagy a tananyag szempontjából kihívást a fagottino bevezetése?

- A fagottiskolák  legalább 12-13 éves, zenei alapismeretekkel rendelkező, minden szempontból érettebb gyerekek számára íródtak. A kezdő fagottinósok ennél azonban jóval kisebbek, számukra nem egy-egy etűd, hanem a gyermekdalok jelentik a megfelelő terepet. Német nyelvterületen mára többféle fagottino-iskola is elérhető, de ezek nyilván nem a magyar gyermekdalokra épülnek. Természeten bőven tudunk ezekből meríteni, de az itthoni fagottino-oktatáshoz elengedhetetlen volt új kottákat készíteni. Bár még nem kiadásra kész, de jó néhány éve - egyre szélesebb körben - használjuk az általam összeállított, magyar dallamkincshez igazított kéziratos fagottino-iskolát. Sok kolléga is gyűjti a magyar gyermekdalokat, könnyebb darabokat, és átírja azokat.

- A fagottino sikeres magyarországi elterjedésének köszönhető, hogy a szakma 9. nemzetközi szimpóziumának a Szent István Király zeneiskola adhatott otthont?

- Németországban 2000 óta (eleinte minden évben, 2005 óta kétévente) rendeznek fagottino-szimpóziumot. Magam 2005 óta veszek részt rendszeresen ezeken a találkozókon, eleinte csak érdeklődőként, később vittem növendékeket is, az utóbbi alkalmakkal pedig már mint meghívott előadó voltam jelen. Évek óta bíztattak, hogy szervezzem meg a következő szimpóziumot Magyarországon, de csak tavaly bólintottam rá - akkor még nem tudtam, mekkora feladatra vállalkoztam! Az április 27-29. között megrendezett találkozóra 74 gyerek, 28 tanár, 6 kiállító érkezett többségében Németországból, Ausztriából, illetve Magyarország minden tájáról. A szimpózium akkreditált magyarországi tanártovábbképzésként is működött, hogy minél több tanárt meghívhassunk, és minél többen ismerhessék meg a fagottinót.

- A szakmai programok előadói a német nyelvterület tapasztalt fagottino-tanárai és a fagott hazai "fenegyereke", Lakatos György voltak. Milyen főbb témákat érintettek?

- Az előadásoknak keretet adó tanártovábbképzés címe stílusismeret és technikaképzés volt, a fagottinót és a fagottot is érintve. Azt szerettem volna, ha a modern és kortárs darabokkal és ezek tanításával is megismerkednek a tanárkollégák. Tapasztalataim szerint ugyanis a 20. század elejéig "használjuk" a hangszeroktatásban a zeneirodalom alkotásait, kortárs zenéből legföljebb egy-egy tanár merít úttörő jelleggel. Az első, bevezető előadást magam tartottam. A Bécsből érkezett Anselma Veit a növendékeinek írt fagottino-kottákkal és a kisgyermekeknek szánt zongorakíséretes előadási darabokkal kapcsolatos tapasztalatait osztotta meg, és a növendékek közreműködésével bemutatta a klasszikus, jazzes és kortárs effektusokat kihasználó kompozícióit is. Stefan Panzer lipcsei professzor a modern darabok előadásának technikai kérdéseiről tartott tudományos igényű előadást, Lakatos György pedig fagottra komponált 20. és 21. századi darabokat adott elő, bemutatva, hogy mennyiféle ötlet és lehetőség rejlik a hangszerben.

- A szimpóziumot záró gálakoncerten pedig a gyerekek is bemutathatták, mit tudnak.

- A szimpóziumokat hagyományosan matinékoncert zárja, melyben egy-egy darab erejéig mindenki bekapcsolódik. A budapesti találkozóra Ott Rezsőt kértem fel, hogy írjon egy mesejátékot. Rezsőről tudni kell, hogy zeneszerző, de fagottos is egyben, úgyhogy nagyon kedves, igazán hangszerszerű és könnyen megtanulható darabot írt A kiskakas gyémánt félkrajcárja című mesére. Az előzetesen szétküldött kottákból már hónapokkal a találkozó előtt elkezdtük felkészíteni a gyerekeket. Péntek délután és szombat délelőtt szólampróbákat tartottunk hat csoportban fagott-tanárok és főiskolások vezetésével, a szombat délutáni összpróbákon pedig az ütőhangszerek is bekapcsolódtak. A vasárnapi matinékoncertre összeérett a darab, és mondhatom, hogy igazán fereteges előadás kerekedett belőle. És ez nemcsak az én véleményem, hanem a hallgatóságé is, akik között - szerencsére - sok fagottos kolléga is jelen volt.

- A fotókról úgy tűnik, hogy a gyerekek a szimpózium mindhárom napja alatt jól érezték magukat...

- Ó, igen, a tanárkollégák pedig arról számoltak be, hogy a gyerekek azóta fényévekkel nagyobb lelkesedéssel gyakorolnak. Az én növendékeim pedig már másnap azt kérdezték, hogy mikor lesz a következő szimpózium... (nevet)


G. Marek Katalin a Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény fafúvós tanszakvezetője, a fagottino hangszer magyarországi bevezetője, egyben az Ormányos Falka Fagottzenekar vezetője. A Szent István Király zeneiskola jogelődjében kezdett zongorázni, majd váltott zenekari hangszerként már gimnazistaként fagottra. Fagott-tanulmányait követően Gödöllőn kezdett el tanítani, de amint lehetett, visszatért az "istvános" csapatba, immár tanárként. Később elvégezte a közoktatási vezetői tanfolyamot, azóta szakértőként és fagott szaktanácsadóként is tevékenykedik.