Jusztina

Bolyki György: "A hazai zenei képzési rendszer a világ legjobbja?"

2012.07.07. 08:05

Programkereső

Könnyű- és komoly zene, zenei alapú tanrend, Kaposfest és a tehetséggondozás is szóba került a beszélgetés során.

- 2011-ben különleges ajánlatokat dolgoztak ki a fiatalok számára: a kedvezményes szálláslehetőség és a háromezer forintért 18 koncert szabadon maradó helyeire szóló párnajegy mellett mesterkurzusokat tartottak a művészek, amelyekért a zeneakadémisták még kreditet is kaphattak. Meghirdetik idén is ezeket az lehetőségeket?

- Természetesen a fiatalok az idén is megvehetik a fesztivál-párnát, mellyel valamennyi koncerten részt vehetnek. A kurzusok és a kredit-rendszer az idén kimaradnak a programból. Egyéb fontos akciókat és ajánlatokat is ki szeretnénk próbálni, mielőtt véglegesítenénk valamit a fesztivál kísérőprogramjai közül. 

Bolyki György
Bolyki György

- Persze ezek a lehetőségek elsősorban a zenei pályára készülő, a zenei felsőoktatásban résztvevő, vagy ahhoz közeli fiataloknak szólnak. Korábban voltak szélesebb közönséget megszólító könnyűzenei és jazz programok, idén viszont - erősítve a fesztivál vállaltan elit imázsát - ezek elmaradnak. Hogyan próbálják meg Kaposvárra csábítani a minőségi komolyzenével semmilyen kapcsolatban nem álló fiatalokat, hogy a Kaposfest tizenötezer fizető nézőjének átlagéletkora ne nőjön?

- A könnyűzenei koncertek nem a "elit-imázs" miatt maradnak el, hanem mert helyettük más programmal készülünk, amik ugyan olyan élvezetesek! Réz András filmklubot fog tartani, lesz egy kiállításunk, mely valódi "beavatási szertartás" a kortárs képzőművészetbe, és egész héten cigányzenekar fog muzsikálni a főtéri étteremben. Két könnyűzenei programnak maradt hely 19-én és 20-án. A fiatalok számára eddig sem a könnyűzene volt a hívószó, mivel akit az érdekel, az egész nyáron, folyamatosan el van látva a tömegfesztiválokon ezzel az élménnyel. Hozzánk azok jönnek, akik tudják, hogy le lehet élni az életet a komolyzene nélkül, csak nem érdemes, mivel semmi más nem tud olyan teljes lelki élvezetet nyújtani, mint a klasszikus zene.

- A közönség elöregedése és az utánpótlás-építés nem csak a Kaposfest számára égető kérdés. Főként Budapesten számtalan gyerek-közönséghez szóló interaktív beavató koncertprogram érhető el (Mesélő Muzsika, BonBon Matinék stb.), a középiskolás és az egyetemista korosztály számára viszont mintha még nem találtak volna ki speciálisan nekik szánt programokat, talán a Budapesti Fesztiválzenekar a Millenárison éjszaka megrendezett Midnight Music-koncertjeit leszámítva.

- Szinte az összes élvonalbeli zenekar vezetőjének irodájában ültem már, a probléma mindenkit érint. Éppen ezért a megoldás sem egy-egy rendezvényen múlik, hanem egy rendszerszintű, közös projekt megvalósításán. Az egész országra kiterjedő tervet már elkészítettem, remélem, hamarosan el tudjuk indítani az akciót!

- Bár a magyarországinál kevésbé fejlett zeneiskolai hálózattal, és jóval kisebb hagyományokra visszatekintő iskolai ének-zeneoktatással rendelkező országokban a zenei intézmények (koncerttermek, zenekarok, hangversenyszervezők) vállalják fel a közönségutánpótlás-építés feladatát, itthon gyakran védekeznek azzal a koncertszervezők, hogy nem az ő feladatuk a komolyzenére nyitott és éhes közönség kinevelése, hanem a közoktatásé. Te mit gondolsz erről?

- A feladat közös, mivel a jövő társadalmának minőségéről van szó! Senki nem háríthatja el a részvételt a megoldásban, de az is igaz, hogy nagyon nehéz jó megoldást találni. Abban bízom, hogy sikerül országos összefogással áttörni az akadályokat - amik egyébként nem olyan nagyok. Az a jó a mai fiatalokban, hogy könnyebben vezethetők, mint a húsz évvel ezelőttiek. Nyitottak, szívesen kipróbálnak mindent, és ami élmény, azt meg is ragadják. A felelősség ezek után már a zenészeket terheli...

- Két évvel ezelőtt beszélgettünk az iskolai ének-zene oktatás megreformálását célzó kezdeményezésetekről, a zenei központú tanrendről. Sikerült-e előrelépni a programmal?

- A projekt azóta is áll. Nagy reményeket fűzök egy nem régen Miniszterelnök Úrhoz címzett levelemhez, remélem pozitív lesz a fogadtatása. Amíg képes vagyok küzdeni érte, nem hagyom veszni az ügyet.

- A Fesztivál kísérő rendezvényeként fellép a Bolyki Soul&Gospel is, az újszerű módszerekkel dolgozó, élményközpontú kórust épp egy évvel ezelőtt indította Balázs testvéred. Az ő kísérlete is felfogható a kodályi "legyen a zene mindenkié"-elv újragondolásaként?

- Pontosan, és még inkább kapcsolódik az "éneklő ország" vízióhoz. A Balázs által kitalált oktatási módszer ugyan is nem azt ígéri, hogy megtanulsz úgy énekelni, ahogy másolni akarnál egy adott sztárt, hanem saját önazonosságodat megtartva mindent kihoz belőled, ami benned lakik. És ez, bizony sokkal több, mint azt a legtöbben gondolni merik!

- Mit szólsz hozzá, hogy az utóbbi hónapokban megszaporodtak a zenepedagógiai rendszer megreformálását célzó tervek, elég a Kupper András-féle Szimfónia Programra, vagy a Nemes László Norbert által vázolt, a Kodály-módszer megújítását célzó kísérletekre? Nyilván a pezsgés azt mutatja, hogy tényleg tenni kéne valamit, de aligha lehet életképes ennyi rendszer egymás mellett. Látsz arra esélyt, hogy összefogjon a szakma, és megvalósuljon a magyar közoktatási és alapfokú zeneoktatás átfogó reformja, ideértve a minden program által hangsúlyozott zenetanár-(tovább)képzés megújítását?

- Ez egy bonyolult kérdés, mivel összecsúsztak a dolgok. Először is: a hazai zenei képzési rendszer a világ legjobbja. Egyetlen hazai intézmény ad olyan diplomát, melyet a világon mindenhol megsüvegelnek, ez a Zeneakadémia. A magyar komolyzenészek a világ legjobbjai között vannak, itthoni és külföldi koncertjeiket sok százmillió élő- és rádióhallgató élvezi minden évben. Egyetlen "iparág" sem ér el annyi fogyasztót a nemzetközi piacon, mint a klasszikus zenénk - de az ebben rejlő országimázs építés lehetőségét nem használjuk ki. Ezzel kapcsolatban is nyújtottam be javaslatot, meglátjuk mi lesz. A probléma inkább ott van, hogy a zeneiskolák nem adtak megfelelő választ az amatőr szintű, tömeges és csoportos "élménymuzsikálás" igényének felmerülésekor. Teljesen jogos az az igény, hogy ne csak a legtehetségesebb "művészpalánták" kapjanak kiemelkedő képzést, hanem azok a gyerekek is, akik örömzenélni jönnek össze kisebb-nagyobb csoportokban. Az alapfokú zeneoktatást nem megreformálni kell szerintem, hanem kiegészíteni - és erre nagyon jók az általad említett projektek. A zenei alapú tanrend azonban másról szól, és ezek a projektek nem riválisai egymásnak. A tanterv a zenei élmény mindenkire nézve érvényes fantasztikusan komplex, semmi mással el nem érhető fejlesztő hatásának társadalmi méretű biztosításáról szól egy olyan országban, ahol az anyagi források drámaian csökkenni fognak a következő években. Nem ezer-kétezer gyermekről van szó, hanem az összesről, aki iskolába jár. Nem kell külön tanári kar hozzá, hiszen a meglévő alsós tanítók - a kötelező továbbképzés keretében elvégzett felkészülés után - képesek oktatni azt. Nem kell hozzá hangszer, mert társadalmi méretekben erre nincs pénz, és egyáltalán: semmilyen beruházásra nincs szükség. A zenei alapú tanrend tudományosan igazolható módon a leghatékonyabb fejlesztő és integráló módszer, mely nem a zeneiskolák problémáiból indul ki, hanem a magyar társadalom helyzetéből, és abból a szándékból, hogy ezt a hatásmechanizmust az egész ország előrelépésének szolgálatába állítsuk. Ha bevezetnénk, követnénk a japánokat, akik két évtizede gyakorolják a Kodály-módszeren alapuló oktatást. És nem azért, mert szeretik a zenét, hanem mert a vizsgált módszerek közül bizonyítottan ez volt képes a legtöbb hasznot hozni a japán gazdaság számára.

- Mi kell legyen szerinted az elsődleges célja a zeneoktatásnak: a tehetséggondozás vagy a tömegoktatás, művészeti vagy társadalmi integráció szolgálata?

- A tehetséggondozás mindenképpen cél, hiszen zenében a világ egyik legtehetségesebb nemzete vagyunk. A zenében olyan pozíciónk van, mint ha mondjuk a fociban az egész világon minden valamire való csapatnak lenne magyar tagja, és a BL-táblán az elődöntőben minden évben lenne magyar csapat. Ezt elsorvasztani botorság. Ugyanakkor a tömegoktatás is fontos! Maradva a focis példánál: ahol nincs tömegsport-mozgalom, ott nem termelődnek ki a tehetségek sem. Ez a kettő együtt szükséges. Ha a rendszer jól működik, óhatatlanul megszületnek a világraszóló művészi értékek. A társadalmi integrációt viszont csak társadalmi méretekben lehet megvalósítani. Ez a zeneiskolákon keresztül szerintem megfizethetetlenül drága és pazarló megoldás lenne. Erre való a zenei alapú tanrend, illetve egy-egy szegmenst kiemelve a fent említett projektek, melyek valóban komoly eredményeket tudnak felmutatni, ha sikerül pénzt rendelni melléjük.

- Apropó tehetséggondozás: a 2012-es Kaposfestre művészként hívta vissza Kokas Kati a tavaly még csak mesterkurzuson résztvevő Devich Gergőt, az elmúlt időben a koncertpódiumokon és a sajtóban is egyre többet szereplő ígéretes csellista tehetséget. A meghívás hirtelen ötlet, vagy tudatos építkezés eredménye volt, és várható-e, hogy a későbbiekben az országos zeneiskolai versenyeken vagy máshol felfedezett tinédzser tehetségeket meghívjátok?

- Tavaly Devich Gergő csak mesterkurzuson volt, viszont a fesztivál programjában fellépett másik három zeneiskolás, akik az adott év versenyein kimagasló eredményt értek el. A fiatal tehetségek bemutatása, a "nagyokkal" való közös fellépéseken keresztüli inspirálása nagyon fontos feladata a Kaposfestnek, és ahogy eddig, ezután is része lesz programunknak.