Gellért, Mercédesz

Magyar Margit: "A zeneoktatás esélyt ad a jobb minőségű felnőtt-életre"

2012.07.10. 08:30

Programkereső

A Tóth Aladár Zeneiskola - a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács akkreditált kiváló tehetségpontja, előminősített referencia intézmény - igazgatóját a köznevelési törvényről, tankerületekről, és az intézmény jövőjéről kérdezte a Parlando riportere.

- Májusban az állami zeneoktatás 60. évfordulója előtt koncerttel tisztelegtek. Hogyan látja a zeneoktatás kihívásait egy olyan nagy múltú intézmény vezetőjeként, mint a Tóth Aladár Zeneiskola?

- 1982 szeptemberétől, a diplomám megszerzése óta tanítok az intézményben, Amikor idekerültem, még VI. kerületi állami zeneiskolának hívták. A Tóth Aladár nevet 1986-ban vettük fel, korábban pedig Fodor Zeneiskola néven volt ismert az intézmény, hiszen Fodor Ernő alapította 1903-ban. Ez volt ez első olyan iskola, ahol tanterv alapján dolgoztak, ellenőrzőt használtak, s amely a Zeneakadémia előkészítőjeként működött. Fodor a vizsgarendet is úgy alakította ki, hogy akadémiai tanárokat kért fel rá, így egységes minőséget teremtett az alap és a továbblépő oktatás között. Már a saját korában megpróbált esélyegyenlőséget biztosítani a növendékeknek, hiszen például megszervezte, hogy a város külső területeiről, hogyan jöjjenek a gyerekek az iskolába. Fodor végiggondolta a tehetségkutatást, gondozást. Rendkívül tudatos iskolaépítő volt. Így ha nem is mi vagyunk a legrégebbi zeneiskola, az biztos, hogy a mi intézményünk rendelkezik a leghosszabb iskolai múlttal. Jövőre ünnepelhetjük fennállásunk 110. évfordulóját, s névadónk, Tóth Aladár születésének 105. évfordulóját. A kettős évfordulóra komplex, minden gyereket megmozgató programot tervezünk. Fontosak ezek az ünnepek. Fodor Ernő és Tóth Aladár élete, munkássága egyaránt értéket jelent, követendő példa, ezért kell a fiatalok figyelmét feléjük irányítani.

Tóth Aladár Zeneiskola
Tóth Aladár Zeneiskola

- Fodor a magánvagyonából bérelt lakásokat egykor az Andrássy úton.

- Aztán megvásárolta ezeket, és itt működött az iskola 1977-ig. Az államosítás után még a főváros is vásárolt az iskola számára lakásokat, mert I. sz. körzeti zeneiskolaként nagyon sok növendékünk volt. De még a felújításhoz is forrást biztosított az akkori tanács számára. (10 millió Ft, akkor elég nagy összegnek számított!!!) Ezért, a Városligeti fasorba ideiglenesen költöztünk, amíg felújítják az ottani helyünket... Aztán itt ragadtunk és 35 év alatt otthonunkká vált. Igaz, hogy kicsi, de éppen azt a miliőt teremti meg, amit a zene oktatásához és a zenével való, elmélyült viszonyhoz szükséges. Itt nem kell különösebben fegyelmezni, hiszen az iskolai környezet az esztétikai külsővel is üzen a gyerekeknek, és megfelelő viselkedést sugall. Erre a nevelési eszközre persze minden gyerekintézményben szükség lenne, s a felnőtt társadalomnak nagyobb figyelmet kellene erre a feladatra is fordítania.

- Ember Csabával, a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetsége elnökével beszélgettem, aki kiemelte, annak ellenére, hogy az iskolaköteles gyerekek száma csökken, zeneoktatásra ugyanannyian járnak, mint tíz évvel korábban. S legutóbb azt is megtudtam, hogy a zuglói zeneiskolában annyi a jelentkező, hogy már listákat kell készíteniük.

- Lassan nálunk is készülnek listák. A felvehető maximális létszámmal dolgozunk. A nem csökkenő gyereklétszámról egy szociológiai konferencián is szó esett. Azt állítják, hogyha egy családban a szegénység felé indul el az élet, akkor a gyerekek tehetségének felismerése olyan fogódzót jelent a család számára, amelybe a legerőteljesebben kapaszkodik. Ha az utolsó tíz év számait nézzük pl. Szabolcs-Szatmár Bereg megyében, igazolást kap az állítás. Erős igény van a művészeti nevelésre, ez az egyik utolsó szál, mely a felnőtt életre jobb minőségű esélyt adhat.

De a fokozott érdeklődés részben annak is köszönhető, hogy az általános iskolák tanterveiben csökkent a művészeti oktatás óraszáma, köztük az ének-zene órák sérültek a leginkább. Úgy látjuk, a társadalom egy része ezt nem akarta elfogadni, így megtalálták az utat a zene- és művészeti iskolák felé. A gyerekeket a hétköznapokban kultúrához juttatják. Ezt még azon az áron is megteszik, hogyha a családnak sokat kell érte fizetni. De aki nem tud forrást biztosítani, az ingyenesen érkezhet az oktatásba. Az elmúlt évek statisztikai adataiban nincs változás. Mi egyébként igyekszünk azoknak is lehetőséget kínálni, akik nem jutottak be az iskolába, baba-mama foglalkozásokat tartunk például a legkisebbeknek, ami egyben a tehetségazonosítás egyik formája is. A kodályi feladat ugyanis kettős: meg kell mutatni mindenkinek, mivé válhat, aki pedig képes rá, azt segítenünk kell abban, hogy minél jobban kibontakoztathassa felismert tehetségét.

- Mit gondol, mennyire jelentenek gondot az olyan tervek, mint az egész napos iskola bevezetése?

- Az egész iskolai rendszer nagy változásban van. Tetteink hatásait 20-25 év múlva lehet majd lemérni. A mostani átalakítás egyik gondjának tartom, hogy következményeit nem modellezték. Pedig meg kellene vizsgálni, mit csinálunk, hiszen ezzel egy emberöltővel későbbi nemzedékre hatunk. Mi, itt és most abból élünk, amit elődeink ránk hagytak. Az ő szellemi erőfeszítéseik nélkül mi most nem beszélgethetnénk zeneoktatásról, zeneiskolákról. Munkájuk gyümölcseit szedegetjük... A kérdés az: mi, mit adunk az utánunk következő generációknak... Szeretném hinni, hogy hozhatunk még döntéseket ebben a sodró, elmélyülésre időt alig hagyó világban. Kezdjük azzal, hogy szakmai működés a fenntartók feladata - és ez az állam. Viszont minden iskolának laknia kell valahol, s a lakásnak van tulajdonosa. Ha egy kicsit is bizonytalanná válik a lakhatás, akkor az épületben élők nem feltétlenül érzik azt a sajátjuknak... A kettő szétválasztása, szétválása nem tesz jót az oktatás színvonalának. Egy tanár, pedagógus mindig is az érzelmein keresztül ható személyiség, ezért nem mindegy, hogy milyen körülmények között dolgozik. Neki nem munkahelye van, az iskolát otthonnak érzi. A mostani tudásunk szerint ez a két dolog szétválik. Az ingó és az ingatlan vagyon kezelése a tulajdonosnál működtetendő, eközben a szakmai feladat biztosítása az államé. Ebben a megosztásban a pedagógus személye nem lehet stabil...Persze együttműködési készsége biztosan lesz, hogy pl. az egész napos iskolába a zenetanulás is elférjen. De nem jó érzés, hogy ez ilyen kiszolgáltatott helyzetbe kerülhet.

- Aggodalomra adhat okot a pedagógusok óraszámemelése is.

- Az azért látható, hogy a legkevésbé neuralgikus pont az óraszámemelés, s abban sem vagyok biztos, hogy ebből létszámcsökkenés következne. A nemzeti köznevelési törvényben nagyon sok pozitív szemléletű dolgot lehet olvasni, amelyre szükség van az iskolában. Olyan szakmai, tartalmi elgondolásokról, amelyek eddig nem voltak ennyire differenciáltan megfogalmazva, de amelyek léte sokkal jobban segítené a gyerekek fejlődését. Sok olyan pedagógiai munkát segítő feladat, szakmai program, változást indukáló tartalmi elem is akad a köznevelési törvényben, ami egyben védi a pedagógusokat. Biztos, hogy a mostani 22 óránál több lesz a heti tanítási idő. Ha pedig a bértábla megjelenik, annak rendje koherensen illeszkedik az óraszámemeléshez. A terhet egyenlően kell elosztani, de minden tantestületben megtalálhatók ezek a feladatok.

Magyar Margit
Magyar Margit

- A mostani változások közül melyek azok, amelyek a kollégák körében a legtöbb kérdést vetik fel?

- Ha az önkormányzati feladatellátásból kikerül az oktatásszervezés, nyilván létre fognak jönni az úgynevezett tankerületek. Ezek gyakorlatilag oktatásszervezési egységek lesznek, de azt jelenleg nem látjuk, hogy mi alapján szerveződnek a tankerületek. Hiszen az lehet a tanulói létszám, az intézményi létszám, a lakosság létszáma, a statisztika alapján a születendő gyerekek száma is... Számunkra ez nagy kérdés, főleg azért, mert a fővárosban 27 iskola működik, s az összes művészeti oktatásban résztvevő gyerek 25%-a tanul Budapesten, kb. 25 000 növendék. Talán ez nem véletlen. A létszám stabil, s nagyon innovatív programokkal, műfaji sokszínűséggel tanítanak, minden gyerek számára esélyt jelent a kerületi zene- és művészeti iskolák jelenléte. Ezért reménykedünk abban, hogy nem veszítünk intézményt a tankerületek megjelenésével. Persze felvetődik, hogy egy kerület az egy tankerület? Ez szerencsés lenne. Ha nem, akkor már felvetődnek problémák. Mi például több helyen tanítunk, hiszen van egy székhelyünk, és mellette minden kerületi általános iskolában, a lehető legszélesebb körben, telephelyeken is tartunk órákat. Kérdés az is, hogy két járás egy tankerület vagy több, hiszen ez azt is jelentheti, hogy a zeneiskola vezetőjének két-három tankerülettel is kapcsolatot kell tartania... Ha ezt nem gondoljuk át előre, az nem jó. Szükség lenne hatásvizsgálatokra.

- Izgalmas kérdés, hogy a térítési díjakkal mi történik...

- Az állami feladatvállalás azt jelenti, hogy a bérfinanszírozást az állam látja el, s határozza meg, hogy egy tanulónak milyen óramennyiséget kell kapnia, s ezért hány pedagógust fizet. A térítési díjakat eddig az iskolai költségvetésből számítottuk. Nem tudjuk, hogy az állami iskolák költségvetése hogyan áll össze. Így azt sem, hogy a térítési díjat miből kell majd megállapítanunk. Nálunk a 6-18 év közötti gyerekek 36 - 40 ezer forintot fizetnek, ennyi a tanévi térítési díja a jeles tanulónak, s a gyengébbeknél ez az összeg még magasabb... Az ország nagy részében most kezdik drasztikusan megemelni a díjakat, hiszen a tavalyi évben változott meg az Oktatási törvény 117. pontja, ami alapján emelni kellett a díjakat. Nagyon sok helyen a családnak döntenie kell, a zeneiskolai díjat vagy a gázszámlát fizeti. Szerencsére a nagy emelés sem csökkentette a tanulói létszámot, de közben jelentős elszegényedés figyelhető meg. Miközben mi nem vagyunk az a régió, ahol a nagyon hátrányos helyzetű gyerekek élnek, mégis néhány év leforgása alatt a szociális kedvezményre jogosult gyerekek száma 20%-ról 50%-ra nőtt.

- Igazgatóként mit tart jelenleg a legfontosabb feladatának?

- Igyekszem hitet és energiát adni a tantestületnek, hogy a legjobb szakmai tudásukkal dolgozzanak változatlanul. Akkreditált, kiváló tehetségpont vagyunk sokféle feladattal, sokféle sikeres pályázattal. A jövő év feladata, az előminősített referenciaintézményi cím után a sikeres akkreditáció lesz. Felsőoktatási gyakorlóhelyként a Debreceni Egyetem partneriskolai és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem gyakorlóhelyi szerződése egyszerre jelentik a hagyomány és a megújulás feladatait pl. a módszertanban, az értékelésben, a tehetséggondozásban. A zenetanárképzéshez való kapcsolódásunk a Fodor Zeneiskola első évtizedeitől jelen van a hétköznapokban. A legfontosabbnak azonban azt tartom, hogy felnőttként milyen példát adunk a gyerekeknek. Az ő viselkedésük a mi tükörképünk. Amit ma a felnőtt társadalom tesz, az nincs rendben, és ha ebből baj lesz évtized(ek) múlva, akkor annak mi vagyunk az okozói. Ez a felelősség mindenkié! Persze nehéz mindennap úgy cselekedni, hogy döntéseink következményeit végiggondoljuk és az azonnal elnyerhető hasznosság elvén képesek legyünk felülemelkedni...

- S ennyi változás közben még költözniük is kell.

- A határozat arról szól, hogy 2012. augusztus 1-jével a Szív utcai általános iskola lesz az új székhelyünk. Nagyon régi iskolaépület, ami sem esztétikailag, sem méreteiben jelenleg nem alkalmas zeneoktatásra. Az életterek lényegesen nagyobbak, mint amit az egy tanár, egy gyerek, egy szülő kíván... Pedig az épített környezetnek és a művészeti nevelésnek koherens kapcsolatban kell lennie. Bízom abban, hogy a Tóth Aladár Zeneiskola fenntartója látja és tudja mit jelent intézményünk a terézvárosi gyerekek számára, s a jövőben is támaszkodik arra a szakmai munkára, ami nálunk folyik. Hogy hogyan alakulhat ki a zeneoktatásra megfelelő tér, ezt még nem látjuk tisztán, de bízom abban, hogy ünnepi tanévnyitóra hívhatom majd meg, a 110 éves iskola új otthonáról tudósítani.


Magyar Margit karvezetői, középiskolai énektanári és zeneelmélet-tanári diplomáját 1982-ben szerezte meg a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián. Ugyanebben az évben lett a terézvárosi Zeneiskola tantestületének tagja. A szolfézs és zeneelmélet tanítás mellett 1986 óta irányítja a Tóth Aladár Szimfonikus Zenekart, 1988-1996 között vezette a szolfézs-zeneelmélet tanszakot, 1997 óta a Zeneakadémia gyakorlatvezető tanára, 2002 óta ugyanitt szolfézs-módszertant is oktat. Tanári munkája mellett egyik fő szervezője volt az 1995-ben Budapesten megrendezett IV. Európai Ifjúsági Zenei Fesztiválnak, 1996-98 között részt vett az alapfokú művészetoktatás zeneelmélet és zenekari oktatás tantervi programjainak kidolgozásában, 1996 óta szaktanácsadóként és oktatási szakértőként is működik, 2000 és 2005 között a Fővárosi Pedagógiai Intézet vezető tanácsadójaként a budapesti zene- és művészeti iskolák munkáját segítő szakmai szolgáltatást irányította. 2005 szeptembere óta a Tóth Aladár Zeneiskola igazgatója. Munkáját 1996-ban a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével, 1998-ban „Terézvárosért" Emlékéremmel, 2012-ben pedig Apáczai Csere János-díjjal ismerték el.

Az írás eredeti megjelenési helye a Parlando 2012/3-as száma.