Móric

"Tudtam, hogy nekem is a zenével kell foglalkoznom"

2013.04.29. 12:10

Programkereső

Az "Erste az elsőkért" ösztöndíjasokat egy rövid interjú során bemutató sorozatunkban ezúttal Pecze Balázs fiatal trombitásról olvashatnak.

Az Erste Bank Hungary Zrt. két éve alapította meg az Erste az elsőkért tehetségtámogató programot. A Zeneakadémia hallgatói számára kiírt ösztöndíjprogram keretében az egyetem legtehetségesebb növendékei a bank támogatásával havi ösztöndíjat szerezhetnek, valamint a művészi karrier felépítésében elengedhetetlen ismeretekkel vértezhetik fel magukat. A fiatal ösztöndíjasokat egy rövid interjú során bemutató sorozatunk ötödik részében Pecze Balázsról olvashatnak. 


A most 24 éves Pecze Balázs 2012-ben lett az Erste egyik ösztöndíjasa. Édesapja révén a zene mindig is része volt az életének. Ő maga tíz évesen kezdett el játszani, mára pedig már számos zenekari formációban van lehetősége megmutatkozni, köztük például a Pátkai Rozina Quintetben.

- Egy kicsit kutakodtam a neten és láttam, hogy édesapád is trombitaművész. Gondolom, tőle ered a zene szeretete. Mesélnél arról, hogyan lett a zene az életed része?

- Édesapám egy kis faluban született Mázán, ahol bánya működött. A bánya fúvószenekarában édesapám és öccse is játszott. Bár a faluban akkoriban a legtöbb fiúból bányász lett, dédnagyapám javaslatára édesapám inkább a trombitát választotta. Ezt követően került a Zeneakadémiára és lett trombitaművész. A mázai bányászzenekar pedig - igaz, bánya már nincs - azóta is folyamatosan működik, nagybátyám vezetésével. A zene és a trombita emiatt mindig ott volt velem, és tudtam, hogy nekem is ezzel kell foglalkoznom. Ma már az összes családtagnak van valami kapcsolata a zenével. Nővérem karvezetés szakon diplomázott, unokatestvérem klarinétművész, Hamburgban él. Mivel a barátnőm is zenész, úgy gondolom, a későbbiekben is elkerülhetetlen, hogy ne szóljon valamilyen hangszer otthon.

Pecze Balázs
Pecze Balázs

- Az alapokat tehát otthon kaptad. Mesélnél kicsit a tanulmányaidról is?

- A Weiner Leó konziban Huszár Gábor és Kis András tanár úr növendéke voltam. A trombita tanszak mindig is nagyon erős volt a Weinerben, ez annak is köszönhető, hogy mind a négy trombitatanár rendkívül jó szakember. Emellett - más iskolákkal ellentétben - bevett hagyománya van annak, hogy nemcsak egy tanár hallgatja meg a produkciókat, hanem minden tanár véleményét ki lehet kérni. Nagyon ritka, hogy ilyen összetartásban tud működni egy tanszak, de azt hiszem, éppen ezért ilyen sikeres. Amikor a Zeneakadémiára kerültem, Szűcs Zoltán tanár úr növendéke lettem, aminek érdekessége, hogy első tanítványa édesapám, utolsó pedig én voltam. Jelenleg Kirsch János tanár úr osztályába járok, az ő útmutatásai alapján készülök a versenyekre.

- 2001 óta veszel részt kurzusokon, számos verseny, fellépés van már mögötted. Melyikre vagy a legbüszkébb?

- A 2007-es országos trombitaversenyen 1. helyezést kaptam, annak nagyon örültem. 2008-ban a brno-i nemzetközi versenyen 3. helyezést kaptam, ott pedig a tapasztalatszerzés és a megmérettetés más országból való fiatal trombitásokkal volt nagy élmény számomra. 2008-ban a Magyar Rádióban rendezték meg a Tomsits Rudolf jazztrombitaversenyt, ahol második helyezést értem el. Nagyon örültem ennek a díjnak, mert Tomsits Rudi bácsi családi jóbarát volt. Illetve egy 2011-es fellépést emelnék ki, a Budapest Jazz Orchestrával játszhattam a bécsi Porgy&Bess Clubban, ahol a dobos Jeff Ballard volt.

- Tanáraid szerint nagyon kreatív vagy. Hogyan mutatod meg ezt zenélés közben?

- Szeretem, amikor a zenében a többi partner „feldobja a labdát", a kérdés az, hogyan ütöm le. Sok variáció van, és ezt mindig a pillanat adja.

- Ez a kreativitás akkor is jellemző rád, amikor kilépsz az egyetem, próbaterem ajtaján? Mivel foglalkozol, amikor éppen nem zenélsz?

- A gyakorlás, a próbák és a koncertekre való felkészülés mellett nincs sok szabadidőm. Szerencsém van, hogy olyan a foglalkozásom, ami a szívemhez nőtt. Mellette természetesen próbálok időt szakítani sportra, gasztronómiára, sétára, olvasásra, és ha hazajutok Szekszárdra, szívesen segítek szüleimnek a kertészkedésben.

- Térjünk vissza a zenélésre, azon belül is a fellépésekre, hiszen sok jazz formációban, többek közt a Pátkai Rozina Quintetben is játszol. Hol játszotok, milyen programok várnak rátok a közeljövőben?

- Május 7-én játszom a Müpa Hangulatkoncertjén egy kiváló zongorista barátom, Oláh Krisztián Quintetjével, május 15-én a Budapest Jazz Clubban játszom a Rezesek estjén. Ugyanitt június 18-án a Pátkai Rozina Quintettel lesz a lemezbemutató koncertünk.

- Ez nyilván csak egy szegmense a zenének. Milyen más műfajban vagy még otthon?

- Szeretem magam kipróbálni különböző műfajokban. A Zeneakadémián a klasszikus trombita repertoárral és zenekari szólamismerettel foglalkozunk. Nemrég az a megtiszteltetés ért, hogy az akadémia szimfonikus zenekarában én játszhattam Brahms ll. szimfóniájában az első trombita szólamot. Egy egészen más műfaj pedig a színházi zene, játszom a Centrál Színház Cabaret című zenés darabjában, olyan színművészek mögött, mint Básti Juli és Haumann Péter.

- És mi a távoli jövőkép? Jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója vagy. A tanulmányaid befejezését követően mik a terveid?

- Szeretnék a Zeneakadémia után még néhány évet külföldön tanulni, világot látni, utána egy még fejlettebb tudással hazatérni, és azt koncertjátékban, tanításban itthon kamatoztatni, hogy az eddig nagyon jól felépített magyar trombitás imázst munkámmal én is tovább építhessem.