Jenő

Az író mint kreatív hivatalnok

2014.01.21. 14:12

Programkereső

Nemsokára befejezi legújabb, A mi kis köztársaságunk című művét Márton László író, műfordító, aki szerint az effajta munka - ha elkötelezi mellette magát az ember - leginkább a hivatalnoki tevékenységhez hasonlít. INTERJÚ

Ahhoz pedig, hogy valaki az elbeszélésből éljen meg, állhatatosságra és magas tűrőképességre van szükség - ezt igyekszik hangsúlyozni hallgatóinak is a Werk Akadémia Kreatív (szép)írás kurzusán.

- A mi kis köztársaságunk címmel egy regényen dolgozom éppen, melynek jelentős része már elkészült. Különféle folyóiratokban: az Alföldben, a Bárkában, az Élet és Irodalomban és többek közt a Hídban jelentek meg belőle részletek. Viszonylag közel járok a befejezéshez, de még nagyon sok dolgot el lehet rontani, így minden figyelmemet igyekszem erre a munkára irányítani. Ez nem annyira izgalmat vagy lámpalázat jelent, hanem kötelességet: nem szabad elárulnom az olvasóimat, nem viselkedhetem velük méltatlanul. Nem írhatok a korábbiaknál rosszabb műveket, vagy nem tehetek erkölcstelen közéleti megnyilvánulásokat.

Márton László
Márton László

- Mennyire okoz nehézséget az ön számára elengedni egy-egy kötetet, történetet?

- Mindenképp van gyászmunka is a folyamatban, de ennél jóval erősebb a siker és a diadal érzése, örömmel tölti el az embert, hogy valami létrejött. E tekintetben Walter Benjaminnal, a 20. század egyik legkiválóbb filozófusával értek egyet, aki szerint a kész mű a koncepció halotti maszkja. Ahhoz tehát, hogy a mű érvényes legyen, a koncepciónak meg kell halnia - ha ez nem következik be, az egy félbemaradt művet, írói kudarcot jelöl. Ha nincs gyászmunka, mert él a koncepciónk, akkor valamit nagyon elszúrtunk.

- Nagyon hangzatos, modern kifejezés, de mit takar valójában a kreatív szépírás?

- Ezek olyan fogalmak, melyek mindig az adott kurzuson belül nyerik el értelmüket: függenek attól a szellemiségtől, amit a csoport együttesen kialakít. Annak, aki az írásra szeretné feltenni az életét, tisztában kell lennie vele, nem biztos, hogy sikeres lesz, gazdag viszont semmiképpen. Aki azonban hajlandó feláldozni sok mindent azért, hogy elbeszéljen dolgokat, akiben van elszántság, az ugyanúgy, mint az ókorban, a középkorban vagy a modern regény kialakulásának idején, a 16-17. században, most is érvényesülni tud.

- Ön mire helyezi a hangsúlyt a tanítás során?

- Nagyon eretnek módon ki szoktam jelenteni, hogy az írás mint művészeti ág nem tanítható. Nincsenek kész receptek. A mindenkori mű megalkotásakor a problémával együtt alakulnak ki a megoldások is. Oktatóként megtehetem, hogy ráirányítom a hallgatók figyelmét a már meglévő hagyományra, annak fejlődésére és jelenlegi állására, illetve útmutatást adhatok a tekintetben, hogy egy adott szöveg miért jó és hogyan lehetne még jobb. Emellett egy oktató biztatni, buzdítani képes és állhatatosságra nevelni, ami a tehetség és a művészeti érzék mellett a legfontosabb dolog. Azt sem szabad elfelejteni, és ezt hangsúlyozom is, hogy a jó író egyszersmind jó olvasó is.

Márton László
Márton László

- Mennyire fontos az alkotás során az írói önkép kialakítása?

- Az író önmagában véve nem létezik. A kurzusokon is mindig felhívom a hallgatóim figyelmét arra, hogy a szerző nem egyenlő a műben szereplő narrátorral - ezt a különbséget akkor kell a legélesebben hangsúlyozni, ha egyes szám első személyben meséljük el a történetet. Külön problémát jelenthet a szerző és a hős viszonya, mely nagyon markáns erőteret képez a művekben. Az író önképét is nagyban meghatározza, ha bevonja hősét a döntéseibe, vagy megosztja vele kétségeit. Az írói önkép tehát mindig a munkafolyamattól függ, ha valaki a legjobban futballozó lektűr írónak titulálja magát, az nem járul hozzá termékenyen az írói önkép alakulásához.

- Mit tanácsol a hallgatóinak: fontos a napi szintű alkotás, vagy csak akkor üljön le az ember írni, ha homlokon csókolja a múzsa?

- Az írás inkább a hivatalnoki tevékenységre emlékeztet, azért is mondtam, hogy állhatatosságra és magas tűrőképességre van szükség ahhoz, hogy valakiből író legyen. A napi penzumot ugyanis akkor is el kell végezni, ha éppen nincs formában az ember. Ismerni kell az anyagunkat, a történetünket, és intenzíven érdeklődni iránta - hiába van ugyanis valakinek rutinja, ezek nélkül nem lesz izgalmas a műve. Emellett fontos, hogy minden esetben többet kell papírra vetni annál, amit íróilag hasznosítani fogunk. Egy-egy mű alakulását a személyes szerencse is befolyásolja, de a lényeg, hogy tudni kell uralkodni az anyag és a megírási folyamat felett. Az pedig, hogy valaki a nap melyik szakában szeret alkotni, már részletkérdés.