Gyöngyi

Rada Bálint: "Múltból eredő kusza viszonyrendszer"

2014.02.25. 16:45

Programkereső

Az Ódry Színpadon végzős színészhallgatók mutatják be Szophoklész ritkán játszott darabját, a Philoktétészt. Viktor Balázs rendezése sok humorral beszél a hőssé válás, az érvényesülés kérdéseiről. A Neoptolemoszt játszó Rada Bálinttal beszélgettünk. INTERJÚ

- Egy hős köt bármiféle kompromisszumot?

- Ahogy Brecht mondja, előbb a has jön, aztán a morál. Nagy kérdés, hogy meddig tud kiállni az ember valamiért. Van, hogy a tévében a Való Világra kapcsolok, néha bevallom, hogy érdekel. Megnéztem az interneten a szereplők adatlapjait, mert kíváncsi voltam, hogy kik ezek az emberek. Volt ott egy kérdés, hogy mit tenne meg a főnyereményért? Ami 12 millió forint, egy lakás és egy autó - lehet, van még egy utazás is. Egy-két kivétellel azt írták, hogy bármit. Persze ez rengeteg pénz, és nagyon nehéz ma egy fiatalembernek lakást venni, de azért ijesztő, hogy azt mondják, hogy bármit bevállalnak. Neoptolemosz az elején még nem tenne meg a céljai elérésért bármit.

Rada Bálint
Rada Bálint

- Hős ő a történet kezdetén?

- Problémás kérdés. Philoktétész már bizonyított, mondák zengnek tetteiről, hogy hogyan szerezte meg a soha célt nem tévesztő nyilát. Odüsszeuszról szintén. Neoptolemosz, mint Akhilleusz, a legnagyobb hős fia, szintén arra van predesztinálva, hogy hős legyen. Ez az útja, nem lehet belőle lovászlegény, de rögtön elég nagy rögöt gördít elé az élet. Belekerül egy nagyon összetett helyzetbe, egy múltból eredő kusza viszonyrendszerbe, ami tele van kibékíthetetlen ellentétekkel. Neki kevés köze van ehhez a gyűlölködéshez, sértődéshez, mégis, egy olyan képlet állít föl, amelyben nincs más választása, mint átverni Philoktétészt. Neopolemosz azonban tiszta lelkű, naiv és igen ambiciózus. Plusz dühös, becsapott, magányos és elveszett. Szóval nincs könnyű helyzetben ez a gyerek.

- Ezzel a naiv, dühös, becsapott állapotával mennyire van egyedül, ha nem az előadást nézem, hanem a világot, amelyben élünk?

- Ahogy megyünk az utcán, nagyon sok ilyen fiatallal találkozunk. Abszolút kortünet. Közben meg ez több mint kétezer évvel ezelőtt is probléma volt. Ez mindig benne van a fiatalabb generációban, hogy adjanak neki terepet. Nem feltétlenül azért, mert elégedetlenek vagyunk az idősebbekkel, vagy, mert azt gondoljuk, hogy mi jobban csinálnánk, inkább valami egészséges tettvágy van az emberben. Az élet bármilyen területén megtalálható ez. Például az orvosok "tizensok" évig járnak egyetemre. Harminc évesek, mire praktizálni kezdenek. És akkor is a ranglétra alsó fokán állnak. Nagyon összetett darab a Philoktétész, érint generációs problémát, morális kérdéseket. Sok szintje van, ahogy dolgozunk vele, mindig újabb és újabb rétegek, összefüggések jönnek elő. Ha egy fanyar kanyarral visszatérek a jelenhez, akkor azt látom, hogy most nem csak a fiatalok problémája, hogy helyzetbe kerülnek-e.

Rada Márk a Philoktétész c. előadásban
Rada Márk a Philoktétész c. előadásban

Ha máshogy fogalmazom meg, akkor úgy is lehet mondani, hogy embereket a helyükön kezelünk-e. Philoktétészt sem kezelik a helyén. Adódik vele egy probléma és ahelyett, hogy megoldanák, a szőnyeg alá söpörik. Adódik egy probléma a fiatal gyerekkel, és nem oldják meg, inkább úgy alakítják, hogy nekik megfeleljen. Bele se gondolnak, hogy ez Neoptolemoszban milyen mély veszteségeket okoz. Nem mondom, hogy mások nem vesztettek semmit, de mindenképpen az idősebb generáció felelőssége, hogy egy olyan gyerek, aki még nem látott szinte semmit a világból, azt azonnal sokkok érik. Nem csepegtetve jönnek a meglepetések, hanem rázúdulnak. Kötelessége lenne az idősebbeknek, Odüsszeuszéknak úgy terelni, hogy az előre vigye őt. Ehelyett felhasználják, mint ezt a palackot itt a kezemben. Ha a tea épp nem kell, akkor beletölthetek mást. Belefújom az orrom a zsebkendőbe, vagy gyorsan ráfirkálok egy telefonszámot, igazából mindegy. Eszközként használják őt a saját céljukhoz.

- Hogy tudják ezt véghezvinni?

- Könnyű rajta fogást találni, az ambíciói miatt. Lerí róla, hogy mit szeretne, hogy mire vágyik. Harcos szeretnél lenni? Én vagyok a tábornok, jó, el tudom ezt neked intézni, csak előtte még ezt meg ezt csináld meg nekem. És visszaértünk az elejére, hogy mit tennél meg azért, hogy hős lehess. Jönnek a kompromisszumok, amikkel találkozunk nap, mint nap. És muszáj kompromisszumokat kötnünk. E nélkül kilátástalan ma az élet. Nincs olyan ember, akinek ne lennének rosszabb napjai a munkahelyén, vagy máshol, amikor nyel egyet, hogy na, jó, még ezt megcsinálom, ezen túljutok. Például, ha nem értek egyet a színházigazgató stílusával vagy a rendező utasításával, de megcsinálom, amit kér, mert ha nem, akkor jön helyettem más. Sok kompromisszumot köt Neoptolemosz is. Bekerül egy olyan örvénybe, amiből egyre nehezebb lesz kijönni. Mert ha már megígérte annak, akkor azt már végig kell vinni, közben meg belefolyik egy másik helyzetbe, és a végén koppan, leér az örvény aljára.

Philoktétész egyik jelente - középen Rada Márk
Philoktétész egyik jelente - középen Rada Márk

- A koppanástól lesz hős? Ez az érzelmi hullámvasút a hőssé válás?

- Ahogy Karsai tanár úrtól [Karsai György, az SZFE oktatója] megtanultuk, a hős gyilkol és sír. Nepotolemosz sír, de nem öl. Nincs csatában. Sokkal egyszerűbb lenne hőssé válni, ha azt mondanák neki, hogy itt a kard, irány a csatatér. Mert valószínűleg helytállna. Az benne a szép, hogy annyira nagyon szeretne hős lenni. Ahogy mindenki szeretne valaki lenni ebben az életben.

- Van Neoptolemosznak más útja, amely nem az öregek által kijelölt?

- Mondhatná azt, hogy gyerekek, ne hülyéskedjetek már, én erre nem vagyok hajlandó. Akhilleusz fia vagyok, ne szórakozzatok már velem! Szevasztok, megyek haza, ezt így nem! Akkor nemes ember lett volna belőle, és szépen eltűnik az emlékezet ködében. Nem lett volna belőle hős.

Odüsszeusz, Philoktétész, Héraklész, de még Zeusz is csinált simlis dolgokat. Ha elkezdenék filozofálni, akkor azt mondhatnám, hogy a katolikus európai gondolkodásban van az eredendő bűn, amivel születünk. A keresztséggel feloldódik, és mi szedjük vissza magunkra életünk során. A görög világban viszont azt látom, hogy ez nincs. Amikor elér az ember egy bizonyos kort, és a társadalom tagja lesz, akkor elkerülhetetlen, hogy bűnöket kövessen el. Lehet, hogy most ellentmondok azoknak, amiket korábban mondtam, de ilyen furcsán változékony az ember és innen már csak pár lépés, amit Odüsszeusz mond: "ahol ilyen ember kell, ott én ilyen vagyok."  És Neoptolemosz is elkezd így működni. Ami a veleje, hogy romlott az egész, mindenki. Van egy srác ebben a sztoriban, aki hittel és elhatározással, valami idillel indult neki és se perc alatt olyan lesz, mint azok, akik ezt az ipart már évtizedek óta nyomják. Attól legszebb, hogy most látjuk romlani, ő itt és most romlik el. A saját döntései mentén.

Philoktétész egyik jelente
Philoktétész egyik jelente

- Elég nyomasztó problémák ezek, közben meg az előadás oldottabb ennél.

- Van egy másik szál, a Neoptolemoszt kísérő hajósok kara. Nálunk ez valamiféle komikus szál. A súlyos jeleneteken valahogy muszáj könnyíteni. Azért mondom, hogy valamiféle, mert inkább keserédes az ő humoruk, ami számomra nagyon szimpatikus és nagyon szeretem. Szerencsére a magyarban ez nagyon benne van. Ezzel az attitűddel reflektálnak a darab kérdéseire. Mit jelent a hős? - ebből ők például arra kattannak rá, hogy a kígyó, amelyik megharapta Philoktétészt az egy hosszú sárga volt vagy épp egy kicsi vékony és tömzsi. Hogy az anyukája nem mondta neki, hogy a kígyókkal vigyázni kell. Ők a kisemberek. Bennük viszont tényleg fölmerül, hogy ácsi, mi háborúba megyünk.

Ha ma elképzeljük, hogy milyen lenne, ha menni kellene Afganisztánba, vagy megnézzük, hogy mi folyik Ukrajnában, akkor azt látjuk, hogy emberi életek érnek véget. Hogy szép és jó, amit a hősök beszélnek, hogy hallhatatlanság, meg hogy majd megéneklik őket, de a fene se akarja, hogy őket lenyilazzák. Behozzák azt a gondolatot, hogy lehet, hogy az a jó, ha otthon vagyok, van egy feleségem, egy gyerekem, élek a kis földemen, ülök a napfényben és fetasajtot meg olívabogyót zabálok. Nem pedig az, hogy magasztos hősi sorsomat beteljesítendő, valaki jól megöl és majd évekkel később mondákat és regéket mesélnek rólam. Ahogy a karrierista életmóddal szemben, ami szintén nagyon emberi, vannak olyanok, akik azt mondják, elvagyok és nekem ez elég. Nyilván az se jó, ha valakinek nincsenek céljai. Akinek az elég, hogy minden nap elvégzi a munkát öröm és tettvágy nélkül, majd hazamegy és ennyi. Mindenkinek meg kell találni a számára megfelelőt, a középutat, ahol - ismét ezt mondom - a helyén kezelik, legyen szó hétköznapi vagy eposzi hősökről.  Sajnos nem tudok erről nagy igazságokat mondani, ahogy a darab sem állít, inkább sok szempontból megvilágítja a kérdést.