Lukács

Gyógyulós darab

2014.04.28. 11:30

Programkereső

Játékos előadást rendezett Viktor Balázs végzős színészhallgató Szophoklész ritkán játszott drámájából, a Philoktétészből. A címszerepet alakító Bárnai Péterrel beszélgettünk testi és lelki sérülésekről, kigyógyulásról, szándékos belebetegedésről. INTERJÚ

- Hol is kezdjem? A múltkori előadás után ott maradt beszélgetni egy nagyon szimpatikus középkorú férfi. Bemutatkozott, azt mondta, hogy orvos és, mesélt egy tanulmányról, amit az előadás juttatott eszébe. Remélem, tényleg el is juttatja nekem, ahogy ígérte. Azt mesélte, hogy arról szól, miért akar az ember beteg maradni. Fiatal koromban én magam is orvos szerettem volna lenni, ezért igencsak érdekelt a téma.  Látszott rajta, hogy sok éve praktizál már és meg tudja mondani, hogy egy beteg meg akar-e gyógyulni vagy sem.

Valahogy úgy látom, hogy a tisztasággal nagyon erősen összefügg a halál. Élni differenciáltabb, abban mocskos lesz az ember. Ha mindenekfelett erkölcsösek, jók és tiszták akarunk lenni, az szinte egyenlő az öngyilkossággal. A darab nagyon konkrétan felteszi a kérdést, meddig érdemes ragaszkodni az igazságérzethez. Mondjuk, most felállok, és arcon csaplak. Ez egy nagyon helytelen cselekedet. Majd azt mondom, hogy tedd túl magad ezen. Vedd úgy, hogy nem történt semmi, az interjúnk halad, lépjünk tovább. És te bizony továbblépsz, és úgy csinálsz, mintha nem történt volna meg, ami megtörtént. Ami nem egy nemes dolog. Ha hősként akarnálak ábrázolni, akkor ez igen problémás lenne a részedről. Ami Philoktétésszel történik, az ugyanilyen. El kellene engednie a sértést, és továbbmenni, azt mondani, hogy ez a seb nincs, és indulás. De ezt nem tudja megtenni, mert ragaszkodik a sebhez. Az pedig nőttön nő, az ő gondolkodása pedig ebben a dilemmában mélyül el.

Bárnai Péter
Bárnai Péter

- Ott a lábán a kígyóharapás, és tele van sértettséggel, elkeseredéssel, mert Odüsszeusz kitette a szigetre tíz évvel ezelőtt.

- A két seb teljesen összefügg. Ráadásul mivel a történet szerint az, hogy Philoktétészt megharapta a kígyó, és hogy a Trójába tartó hajóról Odüsszeusz kirakta egy lakatlan szigetre nagyon közel esik egymáshoz időben, a jelenből nézve szinte egyszerre történt, a két esemény Philoktétész agyába együtt ég bele. Olyan ez, mint amiről az orvos mesélt a tanulmány kapcsán: valaki eltöri a lábát, és emiatt elveszíti a munkáját, majd pedig összekapcsolja a látott képet a saját törött lábáról, a munkaképtelen ember képével, pedig az nem kapcsolódik össze természetszerűen. Ezt az összekapcsolást ő csinálja, saját maga miatt történik. Az önsorsrontás lehetősége mindenki előtt ott van. Természetesen azt is elmondja a darab, hogy ezt ne csináld. Neoptolemosz utolsó monológja, amit Rada Bálint szerintem remekül mond, éppen olyan, mintha egy orvos vagy pszichológus mondaná a betegének. "Értem, végignéztem hogyan működsz, hol és mi fáj, de engedd el. Ne csináld tovább." Abszolút gyógyulós darab szerintem.

- Philoktétész nem hallgat rá, megy bele a betegségbe. Hogy tudod színészileg meghozni ezt a döntést?

- Ez nagyon fura dolog. Nehéz megmagyarázni aktuálisan mitől jön létre színpadon egy döntéshelyzet, és mi az, amitől valósággá válik. Az biztos, hogy összefügg a döntést megelőző pillanatokkal, az addigi történésekkel, tapasztalatokkal, és azzal, ahogyan a személyes viszonyok addig változtak. Ha nincs meg a folyamat, akkor nagyon nehéz. Szerencsére rendelkezem a megfelelő élményanyaggal, hogy milyen lefelé, illetve felfelé menni ugyanabban a spirálban, és hogy mindezt én magam befolyásolom, gyakran akaratlanul is. A próbafolyamat során tehát konkrét élményekkel dolgozhattam. Voltak egészen régiek is, voltak nem olyan régiek. Ami jó volt, hogy megértettem ennek a folyamatnak a működését, és így nemcsak a szerephez, de saját problémáim megoldásához is közelebb kerültem.

- A próbán egész gyorsan összeállt a rohamos jelenet. Hogyan tud egy ilyen megszületni?

- Most megfogtál! (nevet) Erre nem tudok válaszolni. A miérteket nem tudom. Valahogy odaállok, és most erre a pillanatra kell odafigyelnem semmi másra. Mindenkinek más trippjei vannak a hogyanra. Az említett orvos néző például azt mondta, hogy a jelenet neki az epilepsziás rohamokat jutatta eszébe. Olyan nagy fájdalom mely megszűnteti külvilágot. Teljesen elborult, torz pillanatok, de vannak benne kiállások, amikor az ember még kommunikálni is képes. Közben meg retteg, mert tudja, hogy újrakezdődik az egész.

Philoktétész egyik jelente - középen Rada Márk
Philoktétész egyik jelente - középen Rada Márk

- Mesélnél a próbafolyamatról?

- Nagyon rövid idő volt bepróbálni. Egy forgatásból jöttem vissza decemberben, és rá bő két hétre volt kitűzve a bemutató. Voltak feszkós próbák, egy-két egymásnak feszülés, de jó, mert ez azt mutatja, hogy mindenki rajta volt az ügyön. Miután megvolt a hivatalos premier, jött egy hosszabb szünet, és úgy váltunk el előtte, hogy kicsit még adósok maradtunk az anyagnak. Aztán fordult a kocka. Nem is vártam, hogy ez fog történni, de az időnek köszönhetően megérett a dolog bennünk. Már nem kellett úgy figyelni a belső kottára, beült jó mélyre. Ezáltal visszajött a kezdeti szabadság és végre életre kelt. Olyan ez, mint egy gyerek: elindult, és innentől kezdve már más viszonyom van hozzá. Ez nagyon jó.

- Akkor ez az örömteli játszás fázisa.

- Igen, az örömteli játszás fázisa. Ezt a címet adnám neki, ha egy mesekönyvet írnék. (nevet) Színműs próbafázisok: az örömteli játszás. A rajzon ott egy napsugár, egy kisfiú széles mosollyal. "Hí, ma Philoktétész lesz! Veszek kávét a büfében!" És úgy szalad, hogy a lába se éri a földet.

- Tudod már, hogy merre leszel jövőre?

- A Trojka Színházi Társulással folytatjuk a munkát. Soós Attilával most is próbálunk, május elején lesz Cleansed bemutatónk. Még sok minden változik, de már körvonalazódnak nagyon izgalmas vidékek, ahol nemsokára saját, meztelen lábunkon járhatunk majd. Persze, ha valaki jó munkát és sok pénzt akar adni, akkor hívjon bátran.(nevet) Közben persze necces kérdés a jövő és pénz, de innen, a jelenből ezt meg nem mondhatom. Mivel most dolgozom, és vannak feladataim, egyelőre ezekkel törődöm. Leginkább csak a kaland érdekel a jövőmből. Milyen lesz majd leutazni vidékre egy előadásra, vagy éppen forgatni. Meg persze a magánéletem.