Sámuel, Hajna

Egy újabb mérföldkő

2014.10.16. 10:34

Programkereső

Duleba Lívia nem előszőr vett részt nemzetközi versenyen, de előszőr járt Európán kívül. Kínából az Auréle Nicolet Nemzetközi Fuvolaverseny második díját hozta el. Az első díjat a zsűri nem adta ki. A fiatal művészt élményeiről kérdeztük. INTERJÚ

- Legutóbb áprilisban, a Krakkóban rendezett megmérettetésen végeztél első helyen. Mit jelent számodra a Kantonban szerzett díj?

Valóban, az elmúlt félévben ez már a második elismerésem rangos nemzetközi versenyen, aminek rendkívül örülök. Az Auréle Nicolet Verseny a nemzetközeik közül is kiemelkedik, ami elsősorban az indulók kvalitásaiban mutatkozik meg. Ez a díj egy mérföldkő az eddigi pályafutásom során. Zenei versenyeken már közel tíz éve veszek részt, és igyekeztem fokozatosan haladni a kevésbé rangostól a világon szinte minden helyen elismert megmérettetések felé. Úgy érzem, hogy a mostani siker nem csak az elmúlt hónapok munkájának köszönhető, de a hangszer első komolyabb kézbevételétől megtett hosszú út tükröződik benne. Emiatt is élem meg ezt a győzelmet ilyen rendkívüli módon.

- Mi volt a legmegterhelőbb a verseny időszaka alatt?

Először jártam Európán kívüli országban. Eleinte tartottam egy a miénktől ennyire különböző kultúrában való mindennapi eligazodástól. A szervezők a szálláslehetőséget biztosították számunkra, de minden egyéb kérdésben magánszemélyként kellett helyt állnom. A verseny lebonyolítása is többször megkövetelte a résztvevők rugalmasságát.  A négy forduló mindössze tíz nap alatt zajlott le. A középdöntőre például mindössze egy estém volt felkészülni: egyetlen órám volt bepróbálni egy negyvenöt perces programot. Nagy meglepetésemre a félelmeim azonban nem igazolódtak be sőt, az egzotikus, olykor csodákat rejtő környezet inkább inspirálólag hatott rám, és könnyebben leküzdöttem a fizikai megterheléseket.

Duleba Lívia
Duleba Lívia

- Mennyi időt vett igénybe a felkészülés?

Aktívan négy-öt hétről beszélhetünk, de természetesen a számomra ismeretlenebb művekkel már a meghívás előtt elkezdtem foglalkozni. Ebben a programban sok olyan darab volt, amit még nem játszottam, és akadtak olyanok is, amiket egyáltalán nem is ismertem előzőleg. Különösen fontosnak tartom, hogy egy adott darab tekintetében kellő rutinnal és gyakorlottsággal álljak a zsűri elé. A nyári időszakban viszont nehéz olyan zongorista partnert találni, aki szabadidejét feláldozva bármikor a rendelkezésemre állna, így miután kialakult egy konkrét elképzelésem az adott darabokról, a legkülönbözőbb felvételekből próbáltam ötleteket meríteni. Szerencsére végül a verseny előtt adódott alkalom minden művet koncerten is eljátszani, amiért hálás vagyok számos nagyszerű zenészpartneremnek.

- Van valamilyen speciális gyakorlási módod?

Azt hiszem, mindenkinek megvannak a saját metódusai. Nekem például különösen sokat jelent, ha egy ilyen hosszú hetekig tartó felkészülési folyamatnál minden reggel befújom a hangszerem. Gyakran, ha már a versenydarabokat nehezemre esik újra és újra elpróbálni, előveszem Bach műveit vagy néhány magyar népdalt, és rövid időn belül zenei ötletekkel feltöltődve, felfrissülve tudom újrakezdeni a kötelező darabok gyakorlását.

Duleba Lívia
Duleba Lívia

- Eddigi pályád során kik voltak a legnagyobb hatással rád?

Talán különös, de nem zenészcsaládból származom, ezért a legerősebb hatást mindig a tanáraim gyakorolták rám. Pályaválasztásom első meghatározó alakja és megalapozója is egyben Szabó Dénes Kossuth-díjas és nemrégiben Nemzet Művésze elismerésben részesült karnagy, akinél Nyíregyházán a Kodály Zoltán Általános Iskolában tapasztalhattam meg az együttzenélés örömét, a zeneirodalom csodáit és a zene lélekre gyakorolt hatását. Felesége Szabó Dénesné „Ági" néni nem kevesebb hozzáértéssel fejlesztette fuvolatudásomat a Vikár Sándor Zeneiskolában. Dr. Csetényi Gyulánál Budapesten egy évet tanultam, ami a legjobb értelemben vett vidéki közeg után ugrásszerű változást hozott, az ő irányítása alatt vehettem át életem első Külön- és Első díját az Elek Tihamér Fuvolaversenyen.

A Zeneakadémián Kovács Lóránt professzornál tanulhattam az első két évben, aki Nemzetközi versenyekre bíztatott, melyekre a közös felkészülések során sok plusz energiát fordított, és megnyitotta előttem a Magyarországon kívüli távlatokat is. Jelenlegi professzorom Bálint János, akinél az előző évben tettem le sikeresen a mesterdiplomát Németországban. A világ számos pontján elismert művész, szólista és tanár, aki fáradhatatlan munkabírásával mindig folyamatos és kitartó munkára bíztatott. Nagyon ösztönzőleg hatott rám a zenei szabadság, amiben az irányítása alatt dolgozhattam illetve az, hogy mindig a jobbra törekszik és sosem elégszik meg a csak közepes vagy jó teljesítménnyel. Ittzés Gergely is azok közé a muzsikusok tartozik, akiknek művészete örök példakép előttem.

- Hol és mikor lesznek a következő koncertjeid?

Az elkövetkező időszakban Rellingenbe kaptam meghívást a Yamaha Fesztiválra, ahol a krakkói verseny különdíjasaként kapott új fejlesztésű ezüst mesterhangszeren fogok játszani. A lengyel verseny kapcsán kilátásban van a közeljövőben egy szólóest a krakkói Zeneakadémián és egy koncert a Rzeszów Filharmónia Zenekarával. Magyarországon felkérést kaptam egy hangversenyre a Márványterembe, februárban pedig Felletár Melinda hárfaművész mellett Mozart C-dúr hárfa-fuvolaversenyében közreműködöm majd az Egri Szimfonikus Zenekar kíséretével.

- Mit tanácsolnál azoknak a fiatal fuvolistáknak, akik versenyzésre adják a fejüket?

Annak ellenére, hogy 2008 óta évente legalább egy versenyen elindultam, sokáig gondoltam azt, hogy a versenyzés egy szükséges rossz, egy életszerűtlen stresszhelyzet. Később azonban a rengeteg tapasztalat, ismeretség, a barátságok, a látóköröm szélesedése és az észrevétlenül kialakult hatalmas repertoár megszerzése megváltoztatták a véleményemet. Ma már úgy vélem, ez az egyelent lehetőség arra, hogy egy fiatal hangszeres pályakezdő probára tegye a képességeit, és releváns szakami visszajelzéseket kapjon.