Jolán

"A csodát elő kell készíteni, arra nem elég várni!"

2014.11.10. 09:35

Programkereső

Bár tanítani nem szeretett, de tanácsadóként részt vett a hosszú nevű Székesfehérvári Hermann László Zeneiskola, Zeneművészeti Szakközépiskola és Alapfokú Művészeti Iskola munkájában. A művész váratlan halála arra indította a zeneiskola lelkes tanárait, hogy lehetőséget adjanak a fiataloknak, mutassák meg, hol tartanak a csoda előkészítésében. Gregor Józsefről és a versenyről a zsűritagok beszéltek. INTERJÚ

Milyen emlékeket őriznek Gregor Józsefről?

Schultz Katalin főiskolai adjunktus, a zsűri elnöke: "Győrben, a Rigolettóban játszottunk együtt Gregor Józseffel - nekem Maddalena volt az első szerepem. Aztán a Szegedi Szabadtéri Játékokon is partnerek voltunk a Cigánybáróban.  Ő énekelte Zsupánt - természetesen dőlt a közönség. Tanárként akkor találkoztam vele, amikor Jászberényben a Székely Mihály versenyen ő volt a zsűri elnök. Láttam, hogy milyen kedvesen beszélt a gyerekekkel, építő jellegű volt minden szava, de azért kritikát is mondott. A mi versenyünknek az a lényege, hogy szereplési lehetőséget kapjanak a fiatalok és meg tudják magukat mérni.  Néha bizony potyognak a könnyek, de azt is meg kell szokni, hogy véleményt mondanak rólunk - ez is a felnőtté válás része."

Gregor József
Gregor József

Cser Ádám, a Miskolci Nemzeti Színház zenei vezetője, karmester: "Édesapám a Szegedi Nemzeti Színház karmestereként nagyon jó baráti viszonyt ápolt Gregor Józseffel. Gyakran ült nálunk vasárnap délután és sztorizgatott, elképesztő történeteket mesélt, mindenkit meg tudott nevettetni. Aztán messzebbre kerültünk egymástól, de amikor a bátyám Cser Krisztián elkezdett énekelni, foglalkozott kicsit vele, tanácsokat adott neki. Halála után Gárdonyban szerveztünk egy rekviemet Gregor József emlékére. Ha nem is voltunk folyamatosan kapcsolatban, valahogy mindig találkozott az életünk."

Gábor Géza operaénekes: "Bármikor szívesen lát próbán, ha akarom, utánozzam le, de ő nem tud tanítani - mondta. Elég sokat énekeltünk együtt, például a Falstaffban, ahol ő a címszerepet énekelte, én Pistolt.  Azon kevesek közé tartozom, akiket Gregor József rendezett: a Don Carlost csináltuk Szegeden. Ez egy reklámértékű történet volt: Jóska egy forintért vállalta a rendezést. Nem volt hagyományos értelemben rendező, de nagyon jó színpadi érzéke volt, a szituációkat teremtette meg. Abszolút lazának tűnt, de nagyon keményen dolgozott, nagyon felkészült volt mindig. Az ő varázsa a személyiségében rejlett: a joviális, pozitív léte a mindennapokban."

Halmai Katalin egyetemi docens, operaénekes: "Jászberényben születtem, szülővárosom nagy szülötte, Székely Mihály emlékére minden évben megrendezte a "Székely Mihály Zenei Napok"-at. Az Operaház jeles énekesei adtak áriaesteket. Én négy-öt éves korom óta ott ültem az előadásokon, Gregor József is gyakran fellépett nálunk. Csodáltam színes előadását, humorát, lenyűgözött hangjának szépsége, ereje, kifejező árnyalatai. Az előadás után pedig Bálványunk felpattant motorjára és hazaszáguldott Szegedre. Újra olyan volt, mint bárki más, természetes, "sztár allűröktől" mentes."

Kertesi Ingrid
Kertesi Ingrid

Kertesi Ingrid egyetemi adjunktus, operaénekes: "Jóskával sokat énekelhettem együtt operában és koncerteken is. A Rózsalovagban, Don Pasqualéban, Szerelmi bájitalban, Falstaffban léptünk fel együtt és egy koncertszerű előadásban a Szöktetés a szerájbólt is előadtuk. Volt egy műsor az Óbudai Társaskörben, ahol Jóska fiatal tehetségeket mutatott be és lehetőséget adott arra, hogy a tévében is szerepelhessünk. Nemcsak mint színpadi partnert volt alkalmam megismerni, hanem mint barátot is, Gárdonyban a házukban vendégeskedhettem és élvezhettem kivételes humorát!"

László Szilvia, a Hermann László Zeneművészeti Szakközépiskola, Székesfehérvár
magánének tanára, a verseny egyik szervezője: "Gregor József számára a legfontosabb a tehetség volt. Nem csak a hang, hanem az egész egyéniség. Annak ellenére, hogy nem akart tanítani, minden hibát meghallott és olyan kedvesen, valami történettel fűszerezve mondta el a kritikát a növendékeknek, hogy ők a végén a mennyben jártak: a nagy Gregor József meghallgatta őket! Életvidám, bölcs, kedves ember volt."

Milyen érzésekkel, elvárásokkal ülnek be a zsűribe?

Cser Ádám: "Engem főleg a kihalóban lévő hangfajok, a jó tenorok és a jó altok érdekelnek. Egyáltalán vannak-e újak?  Úgy hallom barátoktól, tanároktól, hogy elég sokan jönnek a versenyre, sok féle korcsoportban lehet indulni, ez lehetőséget ad sok mindenkinek, hogy megmutassa magát. Az az izgalmas, hogy lesznek-e olyanok, akiknek a pályáját el lehet indítani, meg lehet segíteni."

Gábor Géza: "Én azt figyelem, ki az, akinek esélyt adok, hogy pályára kerüljön? Schultz Katalin zsűri elnökkel - akit nagyon tisztelek, kiváló szakembernek tartok - szoktunk jókat vitatkozni. Ő nagyra értékeli, ha valakit korábban hallott, és ahhoz képest nagyot fejlődött. Én meg erre azt mondom, ez a "kislány" már 33 éves, - lehet, hogy nagyot fejlődött - de nem színpadra való alkat! Mindenki külön pontoz, aztán a fordulók végén megbeszélünk, egyeztetünk. Én éneklő színésznek tartom magam, aki akár hangokat fel is áldoz a szerep megformálásáért - nekem az alakítás ereje a legfontosabb szempont."

Halmai Katalin: "Remélem, találunk majd olyan énekeseket a versenyen, akik nem csak a hangjukat, de a művek gondolati-érzelmi tartalmát is meg tudják mutatni. Számomra ez a legfontosabb. Nem "csak" hangokat, igazi muzsikusokat szeretnék hallani!"

Kertesi Ingrid: "Azt remélem, hogy lesz pár olyan fiatal, akire érdemes felfigyelni.  Hogy valaki izgalmas egyéniség-e, az pár perc után kiderül. Az énekhangot lehet fejleszteni, de az egyéniséget és a kisugárzást szinte lehetetlen."

Schultz Katalin zsűri elnök: "Az a fontos, hogy odafigyeljünk. Mindig nagyon pontosan jegyzetelek, a kollegáim ugyanezt teszik. Rászánjuk az időt, hogy megbeszéljünk dolgokat. Ha valaki másmilyennek látja a versenyzőt, mint a többiek, mondja, fejtse ki, hogy miért? Intonáció, zeneiség, szövegkiejtés - mérhető dolgok. De van szubjektív rész is: a kisugárzás - hogy hatott ránk, mint közönségre? A legjobb érzés, ha az idő minket igazol. Akik nyertek ezeken a versenyeken, azok közül sokan vannak már a Zeneakadémián, vagy külföldön. Épp most kaptam a Bécsben tanuló egyik nyertesünktől, Sellei Etelkától egy sms-t, hogy sikeresen vizsgázott Fiordiligi szerepében."

Gregorné Dr. Takács Mária, Gregor József özvegye, a verseny támogatója:  "Jóska szerette a tehetséges fiatalokat és nem csak tanáccsal, hanem azzal is segítette őket, hogy a koncertjeire mindig meghívott egy-két fiatalt, akik így lehetőséget kaptak a közönség előtti szereplésre. Sokan közülük már nemzetközi hírű énekesek. Azt vallotta és tanácsolta:"tedd magad nélkülözhetetlenné"!  Az a lényeges, hogy "fénybe" emelje az ember azt, amit csinál. Az Ő pályafutása ékes bizonyítéka annak, hogy egy Szeged méretű vidéki városból is lehet világkarriert csinálni. Természetesen ehhez nem csak tehetség, hanem kitartás és hangyaszorgalom is kell!"