Kelemen, Klementina

Demeniv Mihály: "A harmonikán szinte bármit el lehet játszani"

2015.01.20. 13:43

Programkereső

A huszonhárom éves virtuóz, aki sokszínű hangszerének szélesebb körben való megismertetését és népszerűsítését tartja hivatásának, január 31-én szólóestet ad a Zeneakadémián. Az ifjú művészt repertoárja mellett arról is megkérdeztük, mennyit gyakorol. INTERJÚ

- Az ország a közmédia tavaly decemberben véget ért tehetségkutatójából ismerhetett meg. Bő egy hónap távlatából mi az, ami a legjobb és a mi a legrosszabb volt a Virtuózokban?

- A legjobb az volt, hogy végre nem csak könnyűzenészeknek hirdettek tehetségkutató műsort. Szinte csak jó dolgokra tudok visszaemlékezni, hiszen az egész műsor a kezdetektől nagyon családias, barátságos volt. Külön öröm, hogy megmutathattam: a Magyarországon kevésbé ismert és elismert harmonika is komoly hangszer, és a klasszikus zenében is megállja a helyét. A legrosszabb az volt, hogy túl hamar véget ért.

- Egy percig sem volt kétséges, hogy harmonikaművész-tanár szüleid után te is ezt a hangszert választod?

- Bár egész kicsi korom óta hallhattam otthon a harmonika hangját, senki nem mondta, hogy legyek én is zenész. Más hangszer sosem érdekelt igazán, úgyhogy kénytelen voltam úgy hatévesen rákérdezni, mikor lesz már végre saját harmonikám - akkor aztán megkaptam első gyerek-hangszeremet.

Demeniv Mihály
Demeniv Mihály

- Megfordult a fejetekben, hogy a tehetségkutató nemcsak a te karriered, de a hangszer itthoni népszerűsége szempontjából is vízválasztó lehet?

- Amikor tavaly nyáron édesapám kezdeményezésére jelentkeztem, talán még ő sem gondolta volna. De tény, hogy a Virtuózok indulása óta sokkal többen keresik meg a szüleimet a zeneiskolában, és engem is gyakrabban állítanak meg a hangszer után érdeklődve. Persze először mindenki meglepődik, hány kilót nyom egy harmonika, és hogy a balkéz gombjai nem csak harmónia- és akkordkíséretre alkalmasak, hanem a jobb kéz billentyűzetéhez hasonlóan a teljes kromatikus skálát is lehet rajtuk játszani. Ez a fajta harmonika Magyarországon csak az 1970-es években jelent meg, míg Oroszországban már a XX. század elején elterjedt volt.

- Ennek köszönhető, hogy külföldön sokkal előkelőbb helyet foglal el a klasszikus zenében a harmonika?

- Az orosz mellett a német és a francia harmonikás iskola is jelentős, több száz éves hagyománnyal rendelkezik. A harmonikán ráadásul szinte bármit el lehet játszani: Bachtól a bécsi klasszikusokig átiratokban, aztán a romantikától megjelennek az eredetileg is harmonikára írott darabok. Külföldön rendszeresek a harmonika-szólóestek, kamarakoncerteket és zenekari esteket is rendeznek, és az utóbbi időben egyre jelentősebb darabok születnek harmonikára. Magyarországon sajnos alig vannak nagyszabású hangversenyek, csak ritkán hívnak elismert külföldi harmonikaművészeket, és a magyar kortárs zeneszerzők sem figyeltek még fel a hangszerben rejlő lehetőségekre.

- Mi szerinted a harmonika legfőbb vonzereje?

- Talán az, hogy nagyon sokoldalú: szinte bármilyen korszak, stílus, műfaj, és szinte bármilyen hangszerre írt mű előadható harmonikán, hiszen számtalan hangzást lehet imitálni vele, többszólamú, polifon játékra is alkalmas, sőt, akár ütőhangszeres effektusokat is elő lehet belőle csalogatni. Mivel Magyarországon a harmonika többnyire népzenei-világzenei hangszerként ismert, könnyű meglepetést okozni, amikor klasszikus zenét játszunk. Rendszeresen előfordul, hogy azzal nyitnak be a terembe, ahol gyakorolok, hogy el nem tudják képzelni, egy teljes szimfonikus zenekar, oboa, vagy mi szól éppen.

- Az átiratokban mi a kihívás?

- Az eredetileg billentyűsökre - csembalóra, a zongora elődeire, orgonára - írt barokk zenét, különösen az orgonaműveket azért szeretem, mert a harmonika dinamikai és dallamformálási lehetőségei révén egészen új oldalukról tudjuk megmutatni ezeket a darabokat, hiszen nemcsak kitartani, de az énekléshez hasonlóan vezetni is tudjuk a hangokat.

- De nem ezért játszottad a középdöntőben a Négy évszakból a Nyár részletét, hiszen ott a dallamvezetésnél jóval nagyobb hangsúlyt kap a virtuozitás...

- A Vivaldi-tételt közösen választottuk édesapámmal és zeneakadémiai tanárommal, Ernyei Lászlóval, mert úgy gondoltuk, a hallgatóság számára izgalmas lesz a jól ismert, de hegedűn megszokott dallamokat harmonikán hallani. Előadóként pedig igazi kihívás, hogyan lehet a hegedű-hangzást a hangszerek közötti különbségeket áthidalva, adott esetben egészen más eszközökkel imitálni. Egyébként azt gondolom, hogy a hangszertudás, az ügyesség, a gyorsaság csak megszületni segítik a zenei gondolatokat, és a technika mellett a zenei kifejezésmódban is művésznek kell bizonyulni.

- A műsorban azt nyilatkoztad, egy hét alatt tanultad meg a Vivaldi-tételt.

- Tényleg így volt, de több időm nem is igen lett volna, ugyanis az egyes fordulók között alig volt mód az újabb és újabb műsorra felkészülni. Az átiratot egyébként édesapám készítette eredetileg két harmonikára, és sokat játszották édesanyámmal duóban, szóval a fülemben volt a hangzás, „csak" meg kellett tanulni. Gyakorolni egyébként harmonikán is ugyanúgy és ugyanannyit kell, mint mondjuk zongorán: skálák, etüdök, a darabokat lassan, külön kézzel kigyakorolni stb. A légszekrény-vezetés elsajátítását pedig a vonókezeléshez lehetne hasonlítani - azzal a különbséggel, hogy a harmonikán több kilót kell megmozgatni. Szóval aki napi öt-hat órát harmonikázik, már nem kell súlyzóznia (nevet).

Demeniv Mihály
Demeniv Mihály

- Nem tudom, a korcsoportodban végül győzedelmeskedő, szintén zeneakadémista Gyöngyösi Ivettet ismerted-e korábbról, de nyilván tisztában voltál vele, hogy az abszolút esélyesek közé tartozik. Mit gondoltál, legyőzhetsz egy zongoristát?

- Mivel a műsornak egyáltalán nem volt verseny-hangulata, ilyen formában fel sem merült a kérdés. Ha viszont arról van szó, hogy a harmonika versenyképes-e a zongorával szemben, akkor a válasz mindenképpen igen. Legalábbis én úgy érzem, különdíjig eljutni egy, ebben a szerepben szinte ismeretlen hangszerrel, mindenképpen óriási siker.

- Január 31-én a Zeneakadémián adsz szólóestet. Játszol majd ahhoz hasonló „laza" számot is, mint amit a tehetségkutató döntőjében?

- Az egész koncertet úgy álmodtam meg, mint egy hangszerbemutatót. A barokktól a kortárs zenéig a teljességre törekszem: játszok Bachot, Vivaldit, romantikus és modern darabokat, de jazzes műsorszámokkal is készülök - talán a Virtuózok-döntőben játszott tangó-feldolgozást is eljátszom szóló változatban. Szeretném a harmonikát minél több oldaláról bemutatni, sőt, a darabokról és a hangszerről is tervezek a koncert közben mesélni, hogy ezzel is közelebb hozzam a közönséghez az esetleg ismeretlen műveket, hangzásokat.

- Utolsó kérdés: amikor nem harmonikázol, milyen zenéket hallgatsz?

- Például Chick Coreát vagy Bobby McFerrint, de tulajdonképpen bármit, ami érdekes, és jól van előadva.

Az interjú a Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskola 2014/15-ös zenei újságírás kurzusa keretében készült.