Kelemen, Klementina

Kész csoda

2015.01.28. 06:58

Programkereső

Rock 'n' roll, eksztázis, Táncoljunk!, fúzió. Ilyen szavak jutottak eszembe attól az őserőtől, melyet a népzene sugárzott a MÁV Szimfonikus Zenekar január 24-i matinékoncertjén. A fergeteges táncház-hangulatról a Rohoncz Folkműhely gondoskodott. KRITIKA

Nem csoda, hogy annyi szerzőnk ráérzett a magyar parasztzene ízére. A népzene - már csak funkciójából adódóan is - táncra perdít, vagy éppen felszabadultságot, zabolátlan jókedvet, őszinte fájdalmat és szerelmi kesergést közvetít. Már egy-két muzsikus is elegendő ahhoz, hogy létrehozzák a zakatoló ritmusok és sodró dallamok tökéletes világát. Ez az egy-két muzsikus most a Szokolay "Dongó" Balázs és Bolya Mátyás alkotta Rohoncz Folkműhely volt. "Dongó" a népi fúvós hangszerek világába kalauzolta el a főleg gyermekekből álló közönséget. Kezében, a tárogatótól kezdve a kisebb-nagyobb furulyákon át a dudáig, minden hangszer azonnal engedelmeskedett, és megidézte a rusztikus világ nyersen kifejező jellegét. Nem tehetek róla, imádom a népi furulya hangját, ezért a hangverseny elején azon kezdtem gondolkodni, miért is ne tehetnének furulyát a szimfonikus zenekarba?! Vagy komponáljon valaki kavalversenyt. Akkor még nem is tudtam, mennyire közel járok a program koncepciójához.

MÁV Szimfonikus Zenekar
MÁV Szimfonikus Zenekar

Nem csoda, hogy az előadás szerkesztője és műsorvezetője Fenyő Gábor volt. A MÁV Szimfonikus Zenekar egykori ütőse, kilenc éven keresztül (2004-ig) pedig ügyvezető igazgatója szoros kapcsolatot ápol egykori együttesével. Ő írta az ismeretterjesztő füzetet, és ő mesélt a gyerekeknek az elhangzó művekről és megjelenő népi hangszerekről. Összehasonlítva azzal a fiatalos ismeretterjesztő vonulattal, melynek szerencsére egyre több példáját látni, kicsit túlhaladottnak tűnt Fenyő módszere. Az összekötő szövegek túl hosszúra, untatóra sikerültek, érződött a szakszavak elkerüléséért folytatott, és gyakran elbukott küzdelem, de legfőképp: előadása nem kötötte le igazán a fiatalokat. Ezért mi is koncentráljunk inkább a zenére!

Dinyés Dániel
Dinyés Dániel

Nem csoda, hogy Kodály és Bartók művei hangzottak el egy Népzene - Műzene címet viselő koncerten. A magyar népzenekutatás atyjainak legnépzenésebb kompozíciói közül hallhattunk párat. Az előadást Kodály Marosszéki táncok című műve indította. Dinyés Dániel határozott mozdulatokkal vezényelte a darabot (ahogy az egész koncertet), kellőképp kontrasztos tempókat vett, és az ezzel járó karaktereket is eredményesen csalta elő a muzsikusokból. A zenekarnak pedig jót tett a Nemzeti Múzeum dísztermének a szokásos hangversenytermeknél kisebb tere, a közönséghez való közelség. Így körülbelül azt élhettük át, mint a dirigens maga, aki szó szerint belebújik a zenekarba, s közvetlen közelről kapja a hangokat. Hatalmas erővel szólt Kodály zenéje, de szükség is volt a koncert elején erre a monumentalitásra, mert csak így tudta felvenni a versenyt az utána következő népzene dübörgésével. (Mivel a koncerten leginkább a táncok világát ismerhettük meg, nem esik most szó a két műfaj lírájának összehasonlításáról.) A Marosszéki táncok eredeti népi anyagát bemutató tárogató-koboz, majd furulya-ütőgardon páros, a maga ízlésesen-agyoncifrázott muzsikájával, fergeteges hangulatot és atmoszférát varázsolt a terembe. Kodályt és Bartókot dicséri, hogy az egyértelmű különbözőségek ellenére a két produkció (ti. a klasszikus és a népi) hasonló világot tükrözött.

Szokolay Dongó Balázs
Szokolay Dongó Balázs

Nem csoda, hogy bekerült a programba Bartók Magyar képek című összeállítása is, mely a szerző saját maga komponálta, de a megtévesztésig népies dallamaira épülő zongoradarabjainak meghangszereléseiből áll. Az Este a székelyeknél változatos szólófúvós kezelése szépen valósult meg: az oboa, a fuvola és a klarinét egységben, de színes egységben váltották egymást. A vonósok kísérőakkordjai mint szőnyeg terültek el a teremben, pizzicatóik éles-lágyak és ritka pontosak voltak. "Dongóék" a maguk magyar képeivel feleltek Bartók hangjaira, ezúttal dudával és citerával. Mindkét hangszer a hangzásbeli kontinuitást hivatott szolgálni, és csak erősítették egymást - ismét megjelent az a bizonyos szőnyeg, és a végtelen hang felett kibontakozó dallamok valósággal transzba ejthették a hallgatót.

MÁV Szimfonikus Zenekar - Zene-Tér-Kép
MÁV Szimfonikus Zenekar - Zene-Tér-Kép

Nem csoda, hogy a zenészek a koncert végén, Bartók Román népi táncok című, szintén zongoradarabokból keletkezett zenekari ciklusában kiaknázták az együttjátszás lehetőségét. "Dongó" nem először fújta ezt a művet klasszikus környezetben; a zongorista Termes Ritával készített belőle furulya-zongora átdolgozást és felvételt. Az újra kobozra váltó Bolya Mátyás és a háromféle furulyán ügyeskedő „Dongó" mint a zenekar szólistái álltak be a zenészek elé. Talán Dinyés hozzányúlhatott volna a kottához, és kihúzhatta volna a dallamhangszerek szólamát ott, ahol a népi szekció kapta a témát, hogy a klasszikus zenekar kísérte népzenei szóló egzotikus hangzását még inkább kiemelje. Bár igaz, így sokkal homogénebb anyag született: a két népi hangszer hangja egyszerre épült be és vált ki. Egy részről megjelent újra szemeim előtt a furulyával kiegészített szimfonikus zenekar, másrészt egyszerre hallottam a két világot, melyek ugyanolyan értékeket közvetítve, ugyanazt a táncolhatnékot váltották ki.