Lukács

"Mintha selyembe csomagolták volna"

2015.08.24. 16:23 Módosítva: 2015-09-18 14:50:06

Programkereső

A Várkert Bazárban fejeződött be a Klassz a pArton! programsorozat. Érdi Tamással és édesanyjával, Érdi Szabó Mártával a klasszikus zene népszerűsítéséről, a tehetséggondozásról és régi zenészbarátokról beszélgettünk.

- Az egykori Cimbora tévéműsor nevét ma egy alapítvány őrzi, zenekarából két mai jelentős együttes is alakult. Az alapítvány ma is segíti a fiatal zenészek szakmai fejlődését.

- Érdi Szabó Márta: A Cimbora Alapítvány több mint húsz éves múltra tekint vissza, akárcsak a Danubia Zenekar, melyben még ma is sokan zenélnek az egykori Cimbora táborosok közül. Annakidején fantasztikus lehetőségeket kaptak ezek a gyerekek, Vásáry Tamás, Rico Saccani, Uri Mayer és Berkes Kálmán vezényelte őket, betanító karmestereik pedig azóta már befutott dirigensek, Kesselyák Gergely, Kaposi Gergely és Hamar Zsolt voltak. Rendkívüli elköteleződéssel folyt itt a muzsikálás: sokszor alig lehetett őket bezavarni a Balatonba, olyan lelkesen gyakoroltak, a koncertek sikerét mindennél előbbre tartották. A Cimbora Alapítványnak is köszönhető, hogy megalakultak olyan formációk, mint az Ewald Rézfúvósok és az Accord Quartet, mindkét együttes részt vett az idei Klassz a pArton! fesztiválon. Szinte elkerülhetetlen volt, hogy az Óbudai Danubia Zenekar is színpadra álljon a klasszikus zene népszerűsítése érdekében – és persze némi nosztalgia is vegyült a kettőnk együttműködésébe.

Érdi Tamás
Érdi Tamás
Fotó: Érdi-Harmos Réka

- Hogy vesz részt ebben a folyamatban, Tamás? Miről lehet felismerni egy ígéretes fiatalt?

Érdi Tamás: Támogatóink kérése volt, hogy képviseljem a Cimbora hagyományait, egyrészt, mert magam is ebben a világban nőttem fel, másrészt, mert én is bátoríthatom a zenei pályára készülőket. Egy jó érzékű pedagógus hamar felismeri a tehetséget, én legfeljebb az együttzenélések alkalmával figyelhetem meg ezeknek a fiataloknak a rátermettségét. Volt is erre alkalmam: a közelmúltban Gőz László kért fel, hogy a MOL tehetségkutató programjának nyerteseivel csináljunk egy nyolcrészes koncertsorozatot a BMC-ben. Velük a sorozat befejezése óta is együtt kamarázunk, de felléptünk a Müpában is.

- Sok tanár vallja, hogy a mentorálás folyamatában a mester legalább annyit tanul, mint a tanítvány. Hatnak Önre ezek a fiatalok?

- ÉT: Természetesen van köztünk kölcsönhatás. Meglepett, amikor annak idején Brecht Erika, a zongoratanárnőm elmondta egy rádióinterjúban, hogy sokat tanult abból, hogy engem tanított, mivel az első vak tanítványa voltam. Akkor kísérleteztük ki az újrakomponálás módszerét is, így tettem magamévá a darabokat, Erika pedig azt mondta, a látóknál is be kellene vezetni a metódust. Ami a fiatalokat illeti, azontúl, hogy hatnak rám, sokkal fontosabb, hogy jó velük együtt zenélni.

- A Klassz a pArton célkitűzése, hogy a nyári hangulat részévé tegyék a klasszikus zenét. Magam is láthattam, hogy ez sikerült. Milyen tapasztalataik voltak? Melyek voltak az emlékezetes koncertek?

- ÉSZM: Chopin zenéje egyenesen igényli a csillagfényes, vízparti estéket. Tizenöt koncertet adtunk a Balaton és a Velencei-tó partján, mindet emlékezetesnek mondhatom. Balatonfüreden, amikor felcsendültek a Chopin-zongoraverseny kezdőütemei, a város polgármestere a fülembe súgta, hogy rögtön jön, csak csendre inti a környék vendéglőiben tánczenét bömböltetőket. Célunk volt, hogy visszaszerezzük a klasszikus zene rangját, bebizonyítsuk, hogy szükség van rá. Legalább ezer ember tapsolt Tamásnak aznap este, Oláh Vilmost, aki Mendelssohn hegedűversenyét játszotta, alig engedték le a színpadról.

Érdi Tamás és Érdi Szabó Márta
Érdi Tamás és Érdi Szabó Márta
Fotó: Érdi-Harmos Réka

- Ma már minden hangszóróból szól valami, de megvan még az élőzene varázsa?

- ÉT: Varsóban, a Chopin-szobor alatt mintegy négyezer embernek zongoráztam, augusztus elején Martonvásáron a Nemzeti Filharmonikusokkal léptünk fel. Semmi máshoz nem fogható élőzenei élmények ezek.

- Ugyanakkor sokkal nehezebb lehet egy izgő-mozgó közönség előtt játszani, mint egy vájtfülűekkel megtöltött koncertteremben.

- ÉT: Életem első vizsgáján megtanultam, hogy bármi is történik, folytatni kell. Egy Bach-prelúdiumot játszottam, de a közepén megálltam, a zongora felett tartott kézzel vártam. A tanárnőm szaladt hozzám, rémülten tudakolta, mi történt. „Hát nem hallod a repülőt?” – kérdeztem. „Bachot repülővel?”

- ÉSZM: Lőrinczy György mondta, amikor háborogtam, amiért tapsoltak a tételek között, hogy örüljek neki, ezek az emberek nem koncertlátogatók, de valóban tetszett nekik a muzsika. Bakonybélben egy idős asszony megvallotta, most hall ilyen zenét először, és úgy érzi, mintha selyembe csomagolták volna a lelkét.

- Szabadi Vilmos, Kertesi Ingrid, Győri Noémi, Madaras Gergely – olyan művészek léptek fel a programsorozatban, akikért rangos koncerttermek előtt áll sorban a közönség. Mi győzte meg őket, hogy fellépjenek Önöknél?

- ÉSZM: Rost Andrea és Keszei Borbála mondott csupán nemet, mivel éppen Japánban tartózkodtak.

- ÉT: Szinte mindenkivel kamaráztam már a meghívottak közül, nagy öröm volt a találkozás. Kertesi Ingriddel a zeneakadémiai emlékeket idéztük fel, kedvencünket, Kodály Nausikaa című dalát játszottuk ráadásként Velencén. Hámori Mátéval még akkor ismerkedtünk össze, mikor Vásáry Tamás asszisztense volt, s most nagy sikerünk volt Balatonfüreden. A zenekarban (az Óbudai Danubia Zenekar – a szerk.) néhányan ott ültek azok közül, akikkel a Parlamentben is együtt játszottam jó húsz évvel ezelőtt.

- Tamás, Ön már rengeteg hazai iskolát felkeresett, hogy a gyerekeket is beavassa a klasszikus zenébe, most a nyaralókon volt a sor. Vannak hasonló terveik a jövőben?

- ÉSZM: Még a tengerentúlon, az USA-ban és Kanadában kapott rá Tamás a gyerekeknek való zenélésre, ahol művészeti iskolák diákjait ismertette meg Bartókkal és Kodállyal. Ezrek vettek részt ezeken a koncerteken, utána pedig alig győztünk válaszolni a kérdéseikre. Ezen a nyáron is rengeteg fiatal hallgatott, és bizonyára ők is megélték, hogy így, klasszikus zenét hallgatva, klassz a parton!

- ÉT: Felemelő érzés, ha lecsendesíthetek egy látszólag megfékezhetetlennek tűnő gyerekcsapatot. Mozart és társai, s hozzájuk kötődő történetek rendszeresen elbűvölik őket. Meggyőződésem, hogy sokkal nagyobb figyelmet kell fordítanunk a fiatalok klasszikus zenei nevelésére. Csak ismételni tudom, Mozart nélkül lehet élni, de nem érdemes.