Jenő

Kamarazene felsőfokon

2015.11.07. 08:10

Programkereső

Művész és tanítvány együtt lépett színpadra október 20-án a Szent István Zeneművészeti Szakközépiskolában. A 18 éves zongorista Berecz Mihály partnerei Gémes Katalin mezzoszoprán és Nádasdi Kristóf csellista voltak. A dalest jelentőségéről beszélgettünk.

- Kinek az ötlete volt a kamarakoncert?

- Berecz Mihály: Én vetettem fel és nagy örömömre Gémes Katalin azonnal igent mondott. A műsort ő válogatta össze, Schumann és Strauss-dalokat adtunk elő. Nádasdi Kristóf a művésznő növendéke volt ének szakon, így jött az ötlet, hogy ketten is játszunk valamit. Rachmaninov g-moll szonátáját Kristóf választotta.

- Régen természetes volt, hogy egy zongoraszólista mint kamarapartner is aktív. Ez napjainkban is így van?

- Berecz Mihály: Szerintem egyre inkább szétválik a kettő, ami nem feltétlenül jó. A kamarazenélés nagyon fontos lenne minden egyes szólóművésznek. A zenekari művek sem megfelelőek ennek a kiváltására, hiszen persze tartalmaznak kamarazenei elemeket, de úgy gondolom, hogy az igazi kamarazene ennél sokkal igényesebb és fontosabb feladat. Ezen belül a dalkíséret egy egészen különleges műfaj a zongoristák számára. Alkalmazkodni kell az énekeshez, emellett fontos, hogy a szöveget is jól tudjuk. Általában a daloknál az ének csak egy felszíni réteg; a legtöbb mélység a zongorában jelenik meg. Rendkívül kulturált hangszeres játék kell ahhoz, hogy ez megszülethessen.

- Mit gondolsz, mi az oka ennek a szétválásának?

- Berecz Mihály: Szerintem a megélhetés. Ha valaki lekísér néhány dalt, akkor hajlamosak elkönyvelni kamarazenésznek, és sajnos sokan úgy gondolják, hogy ez levon a művész értékéből. Pedig éppen ellenkezőleg, a kamarazene sokkal magasabb szintű tudást feltételez. A korrepetitor feladata még a dalkísérettől is különbözik. Az ő dolga operák és zenekari kíséretes művek zongorakíséretes betanítása. Aki dalokat kísér, vagy kamarazenész, annak magasabb fokú képzésben van része.

- Az utóbbi időben a dalest mintha kimenne a divatból.

- Gémes Katalin: A dalciklust kivéve, aminek van egy vezérfonala, minden egyes dal egy külön történet. A rendelkezésre álló két percben kell felépíteni és elmondani a teljes történetet. Olyan, mintha egy operát énekelne az ember két percben, és ez nagyon nehéz. Sokoldalú művészt kíván, nincs az előadó segítségére a jótékony zenekari hangzás, legyetlen zongorával kell kiállni. Ilyenkor minden jobban hallatszik, ami technikailag nem sikerül. Úgy gondolom, hogy az intelligens énekléshez rengeteg dalt és oratóriumot kell tanulni, nemcsak operákat. A daléneklés egészen más embert kíván és sokkal finomabb, bensőségesebb megformálást. Szerintem ez hozzátartozik az operaénekléshez, sőt elősegíti azt.

- Nem könnyű monumentális díszletek, jelmezek, látványeffektek nélkül bevonni a közönséget.

- Gémes Katalin: Tudni kell kapcsolatot teremteni, akár szemkontaktust is. Ha idegen nyelven éneklek, akkor ismerni kell minden szó jelentését. Ha az ember tudja, hogy miről szól a történet, milyen a hangulata, mi a kulcsszavak sava-borsa, akkor már meg lehet teremteni a szükséges légkört, de ez persze sok munka. Tizenöt dalt fejből megtanulni szintén nem könnyű, de a kontaktus szempontjából ez is fontos. Amikor fejből éneklek, akkor könnyebben eljutnak hozzám a közönség visszajelzései. Ahelyett, hogy a kottát nézném, figyelhetem az arcokat, és látom, hogy értjük egymást.

- Milyen élmény volt a közös munka? Tanultak egymástól?

- Berecz Mihály: A művésznő éneklésének köszönhetően úgy érzem, jobban össze tudom foglalni a nagy dallamíveket, és szebbek lettek a legatoim. Sokat tanultam tőle arról is, hogy hogyan lehet tartalommal megtölteni a lassú tempót.

- Gémes Katalin: Misi fantasztikus ember. Szívből drukkolok neki, de szerintem nincs is erre szüksége. Sokat fogunk még hallani róla. Gyakran mondogatta, hogy ő mennyit tanult a közös munka során, de én is rengeteget tanultam. Elképesztő, hogy ilyen fiatalon ilyen érzékeny legyen valaki. Fiatalságának köszönhetően tisztán és nyitottan csodálkozik rá a darabok szépségére. Mielőtt elkezdtünk próbálni, ő persze kigyakorolta a zongorakíséretet, és érződött, hogy számára minden akkordnak megvan az értelme. A saját elképzeléseit össze tudta hangolni az enyémekkel. Együtt lélegzett velem. Örülök, hogy kitalálta ezt a dalestet, és dolgozhattam vele.

Gémes Katalin
Gémes Katalin

- Ön is foglalkozik diákokkal. Mikor lett az életének része a tanítás?

- Gémes Katalin: Négy éve tanítok a Szent István Zeneművészeti Szakközépiskolában. Előtte egy évig magánórákat adtam. Nagyon megszerettem már az első hónapban, hogy itt zenészek vannak, egy nyelvet beszélünk. A tanításból én is sokat profitálok, hiszen ahhoz, hogy a növendék jobban énekeljen, meg kell fogalmaznom, hogy én mit csinálok pontosan. Ez először nehéz, főleg az énektanításnál. A mi hangszerünk a torkunkban van. A saját testemmel kell megmutatni, hogy a velem szemben álló másik ember mit csináljon az ő saját testével. Talán még a hangszertanításnál is fontosabb, hogy megtanuljunk egy nyelvet beszélni.

- Lesz folytatása a koncertnek?

- Berecz Mihály: Igen, tervezzük. Még egy dalestet szeretnénk a második félévben, amikor a művésznőnek és nekem is több időnk lesz. Még nincs konkrét terv, de elképzelhető, hogy Schubert, esetleg Mozart vagy Brahms műveiből fogjuk összeállítani a műsort. A dalirodalom nagyon gazdag. A repertoáron most csak német dalok szerepeltek, de ott vannak például az orosz vagy a francia művek, amelyek között szintén sok izgalmas dolog rejlik.