Erzsébet

A Telekarmester

2015.11.09. 17:34 Módosítva: 2015-11-09 17:34:45

Programkereső

Certo! Vieni! – invitáltam az olasz nézelődőket, miután elküldtem a japán hölgynek a képeket, amelyeket pillanatokkal előbb róla készítettem, miközben vezényelte a Budapesti Fesztiválzenekart. Korábban még én hadonásztam az Akvárium előtti üres téren, de a placc pillanatokon belül megtelt kíváncsi, „ez megőrült?”- fejű emberekkel. Kipróbáltam a Mobilpálcát.

Nem, nem beszélek félre: mindannyian vezényeltük a BFZ-t a Deák téren! A Telekom – amely a zenekar Midnight Music című programsorozatának főtámogatója – legújabb szórakoztató játéka a Mobilpálca. Nevét onnan kapta, hogy saját mobiltelefonját karmesterpálcaként használva bárki lehet a BFZ dirigense. A city light plakát elsőre ki sem tűnik környezetéből, külsőre olyan, mint egy hagyományos hirdetőtábla. Ám ha szembeállunk vele, kezdődhet az interaktív játék. A képernyőről a Fesztiválzenekar izgő-mozgó zenészei köszönnek vissza, illetve a szlogen: „Zenélünk neked, ha vezényelsz nekünk”. A magyar nyelvű érdeklődők könnyedén karmesterré válhatnak, hiszen a képernyő folyamatosan mutatja az aktuális teendőt. A külföldiek viszont bajban vannak, ugyanis a Mobilpáca (egyelőre) egynyelvű. Na, de hogyan is működik?

A telefonunkkal rá kell kapcsolódnunk a „mobilpalca” nevű Wifi-hálózatra. Ezt követően a böngészőben (vagy automatikusan ez az oldal tölt be, vagy be kell gépelnünk) megjelenik a mobilpalca.hu lap. A játék elkezdéséhez nincs más dolgunk, mint beütni a plakáton jelzett háromjegyű számot, és a kapcsolat telefon és képernyő közt máris megszületett. Ekkor következik a szűk egyperces oktatás. A vezénylés alatt végig a telefon képernyőjéhez kell, hogy érjen a hüvelykujjunk, és a telefon jobbra-balra mozgatásával tudunk a vezénylés alapmozdulatához kétségtelenül hasonlatos gesztusokat tenni. A plakát megismertet a képernyő tetején található skálával, amely a hadonászásunk tempóját mutatja. Vezényelhetünk lassan – okít a videó – vagy gyorsan. Amennyiben 5 másodpercig sikerül tartanunk egy adott tempót, a skála azon pontjára kapunk egy pipát. Egy vezénylés alkalmával több pipa is gyűjthető a csigalassúságú tempótól a szélsebesig. A program tehát bátorít mindenkit, hogy menetközben szabadon variálja mozdulatainak gyorsaságát. Ezt a rövid oktatóvideót minden egyes csatlakozás után meg kell néznünk, nincs mód arra, hogy a rendszer megjegyezze a telefonunkat. Akik tehát olyan fanatikussá válnak, mint én, és legalább 6-8-szor ki szeretnék próbálni, milyen a BFZ élén állni, valamennyi alkalommal ki kell várniuk, míg lemegy a felvezető anyag. Utána viszont kezdődhet a játék.

Mozart Figaro házasságának nyitányába csatlakozunk be, a zenekar középtempóban játszik. A váltásainkat néhány másodperces csúszással érzékeli a rendszer, és egy képvágással máris átvált az általunk vezényelt tempóra. A felvételek közti átkapcsolás jár némi ütemből való kieséssel, zenében történő ugrással, de akit nem köt le a skálán kedvünkre mozgó színes pötty, azt is kárpótolja mindenért a vizuális élmény, amelyet a zenészek produkálnak. Elkezdődnek ugyanis a grimaszolások, a tréfás, karikaturisztikus reakciók, az arcokra kiülő véleményezések. Egy hirtelen gyorsításnál heves lapozások, kétségbeesett összenézések fogadnak, ha pedig sokáig tartjuk a lassú tempót, akkor szemöldökhúzkodás és ásítás a jutalmunk. Az ember persze gyakran rá szeretne vezényelni a hallottakra, ahogy azt gyerekkorában is tette otthon a lemezjátszó előtt, de ha megpróbáljuk követni a zenekart, abból csak káosz lesz. Ahogy a valóságban: itt is az együttes követi a dirigenst...

Jó rosszcsonthoz illően rögtön felmerült bennem a kérdés, hogy mi történik, ha nem történik semmi. S bár az akció rövidebb volt, mint az oktató videó, amely megelőzte, megérte a várakozás. A négy ütem után leálló, csodálkozva egymásra pillantó, majd hangszerüket szerény mosolygással félretevő zenészek olyan lelkiismeret furdalást keltettek bennem, hogy cserébe utána egészen kiválóra vizsgáztam. 

Ugyanis a játék egyik legfőbb pontja a zenekar visszajelzése. A lihegéstől fáradt vagy épp unalomtól belassult kottatartó-kopogtatástól kezdve a szerény, fejingatós tapson át az ovációig sokféle reakciót kiválthatunk vezénylésünkkel. A szövegek, melyeket záróüzenetként kapunk, mind biztatóak – mindenki pozitív élménnyel távozik a plakáttól. Van, akinek szimplán megköszönik, hogy vezényelte őket, vannak, akit majdnem hibátlannak neveznek, és további gyakorlásra buzdítanak, és van, akit azzal kecsegtetnek, hogy még egy kis tréning után elviszik őt a turnéjukra. Ígérem, gyakorlok még annyit, jöhet a turné. A szereplésünk a képernyőn megjelenő (teljesítményünk alapján nyugodtan hívjuk így: másod) karmester elismerő bólogatásával vagy inspiráló fejingatásával ér véget.

A BFZ és a Telekom közös interaktív játéka, a Mobilpálca november 20-ig várja a vezényelni vágyókat az Akvárium elé. Kipróbáltam éjjel, kipróbáltam nappal, a muzsikusok mindig készen álltak, és remekül játszottak. Elő hát a telefonokkal, ez az a koncert, ahol véletlenül sem szabad kikapcsolni mobiltelefonjaikat, sőt, az előadásról még hang- és videófelvétel is készíthető.