Friderika

„Hogy méltó helyre kerüljön Édesapám életműve”

2015.12.09. 08:41

Programkereső

Jövőre lesz ötven éve, hogy egy fiatal géniusz távozott az élők sorából. Életművének jelentőségéről, munkásságának feltárásáról fiával, Járdányi Gergellyel beszélgettünk.

- Járdányi Pál zeneszerzőként, népzenekutatóként, pedagógusként és zenekritikusként is kiemelkedő jelentőségű életművet hagyott hátra, nevét a szakmai körök itthon és külföldön egyaránt jegyzik. Emellett rendkívüli ember is volt, minden helyzetben és minden történelmi időben.

- Ha két szóval kellene leírnom: egész életét a „másokon segítés” jellemezte. A második világháború vérzivataros éveiben az üldözötteket mentette, az '50-es években pedig a diktatúra áldozatait segítette, mindig a bántalmazottakat, a gyengébbeket védelmezte. Az elfogult fiú szavainál azonban sokkal hitelesebb, ha például Illyés Gyulát idézzük: „Talpig becsületes, bátor, egyenes ember és rendkívüli nagy zenei tehetség. Sajnálhatjuk korai elmúlását.” Göncz Árpád pedig így emlékezett vissza rá: „Palinak a személye életem egyik nagy élménye volt. [...] modellértékű ember, aki művésznek, tudósnak, embernek és 1956-ban minden áldozatot vállalni merő hősnek is kiemelkedett közöttünk.”

- Soha nem hajolt meg a politikai nyomás előtt?

- Édesapám azon nagyon kevesek közé tartozott – ahogy ez Tokaji András egyik tanulmányából is kiderül –, akik semmilyen rendszerdicsőítő tömegdalt vagy zenekari művet nem írtak. Nem volt hajlandó olyasmit magasztalni, amivel nem értett egyet. Igazából nem volt politikus alkat, soha nem akart a politikával foglalkozni, de a történelem kedvezőtlen alakulása erre mégis rákényszerítette. Az igazságtalanságok mellett nem tudott szó nélkül elmenni. Ezt az '56-os forradalomban vállalt szerepe is bizonyítja: a Forradalmi Értelmiségi Bizottságban Szervánszkyval ő képviselte a zenészeket, kiáltványokat fogalmazott, aláírt, felhívásokat tett közzé. A megtorlás első hullámai őt még nem érték el, a rendszerrel való szembenállása miatt azonban berendelték a minisztériumba, hogy jobb belátásra bírják. 1959-ben Aczél György is magához kérette, s kérdőre vonta, mi a baja a rendszerrel. „Nézze, miniszterhelyettes úr, Ön nyilván jól tudja, hogy a Bach korszak milyen sötét korszaka volt a magyar történelemnek. De írókat, művészeket még akkor sem vetettek börtönbe. Ma viszont a szellemi élet kiválóságai közül rengetegen sínylődnek börtönben, ártatlanul.” Ekkor már Kodály sem tudta megmenteni, „káros politikai nézetei miatt”pár napra rá eltávolították a Zeneakadémiáról, műveit hosszú időre letiltották.

- Az életmű azonban talán még ma sincs az őt megillető helyen. Mi lehet ennek a hátterében?

- Ez elég összetett kérdés. Noha a mellőzés éveiben is voltak jóakarói, a hatalommal szemben, a hivatalos kultúrpolitika száműzetése ellen semmit sem tehettek. Édesapám mellőzöttsége sajnos az 1966-ban bekövetkezett halála után sem változott. Noha zenésznemzedékek generációi nőttek föl sok-sok kis Járdányi-remekművön, az a tény, hogy a nagy kompozíciói több évtizeden keresztül nem igen lehettek jelen a hangversenytermekben, nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy zeneszerzői munkássága feledésbe merüljön.

Járdányi Gergely
Járdányi Gergely

(Bár meg kell jegyeznem, hogy sajnos a korszak másik két kiváló komponistáját, Sugár Rezsőt és Szervánszky Endrét is elég ritkán lehet manapság hallani.) Édesapám hivatalos megítélésében csak a '80-as évek vége fele következett be némi enyhülés. Ennek első jele volt, hogy – Kendeh Gusztáv igazgató úr kitartó küzdelmének köszönhetően, melyet a tapolcai pártvezetéssel több éven át folytatott – 1988 októberében a Tapolcai Zeneiskola elsőként vehette föl Járdányi Pál nevét. A rendszerváltás körüli felgyorsultak az események: '91-ben a II. kerületi zeneiskola is fölvette a Járdányi Pál nevet, '96-ban emléktáblát avattunk a házunk falán, tudományos munkásságáról konferenciákon emlékezett meg a Zenetudományi Intézet, zeneírói munkásságát Berlász Melinda dolgozta föl, a zeneművek játszottsága területén azonban sajnos még nem következett be a várt áttörés.

- Mennyi lehet ebben a család felelőssége?

- Sokan úgy gondolhatták, hogy mivel Édesanyám, Devescovi Erzsébet hárfaművész, testvérem Járdányi Zsófia hegedűművész és jómagam is benne vagyunk a zeneéletben, a hagyaték ápolását és menedzselését majd mi, a család megoldjuk. Mi pedig éppen a családi kötődés és az esetleges elfogultság miatt úgy véltük, szerencsésebb, ha nem mi végezzük el ezeket a feladatokat, így mostanáig nem igazán léptünk ebben az ügyben. Számomra most érkezett el az a pillanat, amikor még több időt és energiát szeretnék az életmű feltárására és közreadására fordítani.

- Mi a leginkább jellemző az életművet alkotó darabokra?

- Noha Édesapám korai kompozíciói inkább Bartók zenei világához állnak közelebb (16-17 éves korában több művét is a nagy mesternek ajánlotta), a '40-es évek közepétől a '60-as évek közepéig keletkezett szerzeményein a másik példaképének, Kodálynak köszönhetően erőteljesebb népdal- és pentaton hatás érezhető. Az utolsó korszakán ismét egy modernebb, bartóki hangzás vonul végig, műveiből mégis mindvégig Járdányi Pál egyedi, saját hangja szólal meg. A fontosabb zenekari darabjai tíz éve már lemezre kerültek a Szent István Király Szimfonikus Zenekar és Oratóriumkórus közreműködésével, Ács János vezényletével (a Hungarotonnál megjelent cd ismertetőjében Tallián Tibor méltatta a zeneszerző munkásságát), és most azt szeretnénk, ha e művek mellett a kevésbé ismertek is a repertoár részeivé válnának. Az első zeneszerzői korszak kiemelkedő szerzeményei például az Ady-versekre készült előre mutató, modern hangvételű kórusművek, melyek a mai napig nem jelentek meg nyomtatásban, következésképp szinte teljesen ismeretlenek; a középső korszak szintén kissé feledésbe merült remekműve például a Tisza mentén című szimfonikus költemény, melyben két népdal különböző variációi követik egymást.

Járdányi Pál

Budapesten született 1920. január 30-án és itt is hunyt el tragikusan korán 1966. július 29-én. Zenei tanulmányait a Zeneakadémián végezte 1936 és 1942 között. Zongorát Kósa Györgytől, hegedűt Zathureczky Edétől és zeneszerzést először Bárdos Lajostól, majd 1938-tól Kodály Zoltántól tanult. Kodály zeneszerző-iskolájának legifjabb generációjához tartozott. Az Akadémiával párhuzamosan néprajztudományt hallgatott a bölcsészkaron, itt 1943-ban szerzett doktorátust. Először zenekritikusként dolgozott, majd 1946-tól 1959-ig a Zeneakadémián tanított népzenét. Ezután főként a népzenekutatásnak szentelte idejét. 1948-tól volt az MTA Népzenekutató Csoportjának munkatársa, majd vezetője. Ő rendszerezte és szerkesztette a Magyar Népzene Tára I. (1951) és IV. (1959) kötetét. 1964-ben a nemzetközi népzenei kongresszuson előadást tartott Tapasztalatok és eredmények a magyar népdalok rendszerezésében címmel. Zeneszerzői munkájában alapvető inspirációul szolgált számára Kodály és Bartók művészete, és a magyar népdalkincs. Korai darabjai Bartók hatásáról tanúskodnak, az 1950-es évek első felében a magyar népzene vált kiindulópontjává. Ebből a korszakából származnak kórusra írt népdalfeldolgozásai, szimfonikus és kamarazenei népdalvariációi. Sosem állt a politikai nyomásra tömegdalokat komponáló szerzők sorába. 1956-ban kezdődött harmadik zeneszerzői korszaka, mely a súlyos politikai csalódások mellett meghozta a családi boldogságot, kiegyensúlyozottságot. Felesége Devescovi Erzsébet hárfaművész volt. Az utolsó alkotói periódusába tartozik a kis Hegedű-zongora és Gordonka-zongora szonatina, a Karácsonyi fény című kórus, a Vörösmarty-versre komponált Előszó-oratórium (sajnos befejezetlen maradt), valamint a stílusában szorosan összekapcsolódó három zenekari darab: a Hárfaverseny, a hegedűre és vonószenekarra készült Concertino és a Vivente e moriente. Járdányi Pál első zeneszerzői díját még 1948-ban szerezte a Bartók-fesztivál zeneszerzői versenyén. 1952-ben és 1953-ban Erkel-díjjal, 1954-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.

- Milyen eseményekkel emlékeznek majd jövőre Járdányi Pál halálának ötvenedik évfordulójára?

- Hála Istennek sok minden van készülőben, egyik nagy örömünk, hogy a Vörösmarty szimfóniát a Zeneakadémia zenekara fogja megszólaltatni Medveczky Ádám vezényletével, aki egyébként még személyesen ismerte Édesapámat. Szerencsés, hogy a hangversenyre október 23. alkalmából kerül sor, hiszen a Vörösmarty szimfónia több szálon is kapcsolódik '56-hoz. Az 1953-as zeneakadémiai ősbemutatót (ÁHZ, Ferencsik) a jelenlévők (zenészek és közönség) egybehangzóan a forradalom előszeleként élték meg. A Vörösmarty versek által ihletett műből ugyanis a szabadság és a haza szeretete sugárzik. Később a Vörösmarty-szimfónia lemezfelvételét 1956. október 23-ra tűzték ki. A felvétel megkezdődött, de a szünetben a tüntetésről beérkezett hírek miatt mindenki olyan izgatott lett, hogy nem lehetett a munkát folytatni... Szeretnénk minél több zenekar figyelmét fölhívni a jubileumra, egyesekkel már sikerült beszélnünk (Záborszky Kálmán – Zuglói Filharmónia, Botvay Károly – Budapesti Vonósok, Kováts Péter – Mendelssohn Kamarazenekar), másokat még meg kell keresnünk. Reményeink szerint több kamarazenei hangversenyre is sor kerül, Vicenzában például a Konzervatórium művész-tanárainak tolmácsolásában hangzik el több Járdányi Pál mű 2016. november 15-én.

- Külföldön milyen Járdányi Pál nevének renoméja?

- Érdekes, hogy például Hegedűiskolája (melyet Sándor Frigyessel és Szervánszky Endrével közösen írt, s melyen több generáció felnőtt itthon is) a határainkon kívül nagyon sokfelé a mai napig igen népszerű. Ezt az eladott példányok számából tudjuk. De a pedagógiai munkákon túlmenően számos jelzést kapunk a „nagy kompozíciók” játszottságáról is.

- Ön nagybőgőművészként mit tud Édesapja életművéért, emlékéért tenni?

- Legnagyobb bánatomra az én hangszeremre nem írt semmit. Nem sejthette, hogy mi lesz belőlem, hiszen csupán kilenc éves voltam, amikor meghalt. A csellóra és zongorára írt gyönyörű Melódiá-ját a '80-as években átírtam bőgőre, melyet a biztonság kedvéért Sugár Rezsőnek is megmutattam, nehogy kárt tegyek Édesapám kompozíciójában. Azóta számtalanszor eljátszottam itthon és külföldön, és mindegyik koncert után akadt valaki, aki a gratuláció alkalmával kiemelte, hogy neki épp ez a mű tetszett a legjobban. Azt fontolgatom, hogy a Kétzongorás szonátá-t (melyet Édesapám még a zeneakadémiai évei alatt Kodály kérésre ültetett át vonósnégyesről) át-, helyesebben visszaírom vonósokra. De nem vonósnégyesre, hanem vonószenekarra gondoltam, mert a kétzongorás letét zenei szövete dúsabb az eredeti vonósnégyesénél, s ebben a hangszerelésben talán többször műsorra kerülhetne.

Egy pontos, alapos műjegyzéket is szeretnék összeállítani, mert noha kettő is létezik már (Kecskeméti István és Kusz Veronika jóvoltából), ezek az apróbb részleteket nem tartalmazzák. Terveim között szerepel egy internetes adatbázis létrehozása is, ahová a digitalizált kottákat tölteném fel, hogy így a kutatók is hozzáférhessenek a kéziratokhoz, természetesen a megfelelő biztonság és védelem kialakítása mellett. A még ki nem adott művek kottagrafikáját is szándékomban áll elkészíteni ill. elkészíttetni, s valamilyen korlátozott, ellenőrzött formában az interneten közzé tenni. Ezekkel a lépésekkel bizonyára elősegíthetjük, hogy a Járdányi Pál művek még gyakrabban szerepeljenek a hangversenyeken. A mostani kerek évforduló talán jó apropó arra, hogy ismét felhívjuk a figyelmet egy kimagasló életmű ismert és kevésbé ismert darabjaira.